Mausert markolva lopakodom a romos, szétlőtt házban. Kerülgetem a törmeléket, falból kiesett téglákat. Minden csendes. A következő pillanatban szemből lábdobogást hallok a lépcsőn. Gyorsan szememhez emelem a fegyver irányzékát - a tizedmásodpercek ólomlábon vánszorognak - feltűnik egy hetykén félrecsapott orosz katonasapka. Megijedni sincs időm - máris lövedékeket köpköd felém egy ppsh géppisztoly - és golyók tépik a lobogó egyenkabátom szárnyát. Ijedtemben elsütöm a fegyveremet, az orosz elterül. Mozdulnék előrébb, de újabb sapka, újabb orosz tűnik fel a lépcsőn. Eluralkodik rajtam a pánik, de a testem szinte magától mozdul. Oldalra lépek - mintha mindig is ezt csináltam volna -, újratöltök, egy lövedék süvít el ott, ahol az előbb álltam. Ráemelem a fegyvert - szinte magától mutat rá a puskacső - újra elsütöm a puskám. Ő is elterül. Kiver az izzadtság - újratöltök - aztán csend. Hallani egy távolban becsapódó tüzérségi lövedék robbanását is.

Végre van időm a statra is pillantani.