Már azt hittem, hogy soha nem fogom megérteni, hogy miért ígérnek meg olyan megjelenési dátumokat, amit a szerzők és könyvkiadók nem tartanak be.
Előzmény: az Úr 1999. évében megjelent a Keleti szél első része. Sokan vártuk epedve a folytatást. Én közben megnősültem, gyermekem született, ezért valahogy elvesztettem az érdeklődésemet, amit sajnos már nem lehetett tovább csigázni, még ilyen apró előzetessel sem: [link] Röpke pár év elteltével 2006 –ban végre megjelent a második kötet – amivel sajnos akkor nem szembesültem. Ekkor már régen a gügyögő gyermekünk játszotta a legfőbb szerepet az életünkben - engedtessék meg nekem, hogy elkerülte a figyelmemet a könyvesboltok és webes áruházak kínálata. Mentségemre legyen mondva, hogy elköltöztem a szülői házból és ifjúkorom könyvgyűjteményét nem állt módomban magammal vinni. Viszont 2007 folyamán kezembe került az első kötete a Keleti szélnek, ami arra indított, hogy kihasználjam az Internet adta lehetőségeket – barátunk a Google – és elkezdjek módszeresen vadászni a második kötetre. Az első megdöbbenés akkor ért, amikor kiderült, hogy már majd’ egy éve megjelent, a másodszor akkor döbbentem meg, mikor kiderült, hogy egy fia példány sincsen már sehol a széles világon. Illetve volt egy, de kirakati példány, ami belül hibás – és nem eladó. Én itt feladtam. A párom szerencsére nem, kért értesítést több antikvár webes áruháztól, ha érkezik egy példány. A várakozása meghozta gyümölcsét: a múlt héten kapott egy értesítést, hogy rendelkezésre áll egy példány. Megrendelte, kihozta egy futár 2008. március 14 -én, pénteken délelőtt. Délután én már a vonaton olvastam a történet folytatását, amelyben barátaival együtt próbál kiigazodni a félig ilanori, félig toroni bárd a mézarcúak, a kyrek, és isteneik politikai, és mágikus cselszövésén. Csak egyetlen tüske maradt bennem a regény végére.
A „folytatása következik…” picikét orrba vágott…
Régi barátunk - a Google - olyan találatokat adott, amik szerint már 2007 – ben meg kellett volna jelennie a harmadik résznek – döbbenet.
Végszóként megtaláltam ezt a cikket: [link] és megvilágosodtam. - Tudom, hogy 2004 -ben íródott, de akkor is rávilágít sokmindenre.
A szerző is csak ember, a kiadókat is emberek alkotják – akár a képzelt világban, sajnos a való életben is tengernyi érdek és cél keresztezi egymás útját – annyira sűrűn, hogy már nem látszik az igazi célpont a kahrei ismétlőfegyver irányzéka előtt…
Én azért még reménykedem. Ráadásul türelmes ember vagyok és sok fát fel lehet hasogatni a hátamon.