Ma reggel egy pillanatra átvillant az agyamon - ahogyan baktattam az őszi napsütésben a munkahelyem felé -, hogy egy pillanatra jó lett volna látni magamat gyermekként. Elképzeltem, hogy ott, abban a pillanatban visszalépek az időben vagy 25-30 évet. Nem akadályoz senki és semmi.
Aztán valami villant. Nagyon furcsa a környezet. Ismerős, de mégsem... A hatalmas bevásárlóközpont eltűnt, csak egy mocsaras, vizes rét van a helyén. Ott az autópálya, ahol lennie kellene, de nagyon fura járműveket látok közlekedni. Hová keveredtem? - Csak nem történt meg? - Na, ott egy újságos - megnézem a napilapok címlapjait!
Köszönök, nézelődöm. - Esti Hírlap?! - gyermekkoromban Apu minden nap hozott egyet haza a táskájában. - a címoldalon 1981. október 21. - szerda van. Tehát megtörtént...
- Akkor megnézhetném magamat az iskolában! - Már csak a kivitelezés a gond. Furcsa a dzsekim a környezetemhez képest - itt és most tényleg kirívó, pedig csak egy sima drapp műszálas darab, de talán megteszi. Beletúrok a zsebembe. Kulcsok, bicska, pénztárca, zsebkendők. A pénztárcámban egy kevés apró, egy ezres, egy kétszázas, bankkártya - a hajamra is kenhetem az egészet.
Hopp - apró malőr - szerintem gyalogolnom kell. Még sehol nem nyomott az Állami Nyomda ilyen típusú bankókat, amik nálam vannak és a itt még a régi alu 1Ft -os és a réz(?) 2Ft -os van csak forgalomban. A piros 100Ft -os már kész vagyon lehetne - ha lenne nálam -, de nekem nincs ilyen a tárcámban... - ebből nem lesz jegy a Volán járatain.
Elindulok gyalog, csak úgy - toronyiránt, amerre Érdet vélem megtalálni. Kényelmes tempóban ballagok, az utcák üresek, csak egy Zsiga jön szemben. Nini! egy rendőrautó! - Megáll mellettem.
- Jó napot kívánok! Személyit, munkakönyvet legyen szíves!
Lefehéredek. A személyimet éppen egy éve cserélték ki a Népköztársaság címeres darabról egy modern kártyás csodára. Munkakönyvet már én sem kaptam, mire munkaképes lettem. Ebből már nem lesz korszakokon átívelő találkozás az ifjúkori Önmagammal. Nem lesz alkalmam figyelmeztetni magamat az elkövetett baklövésekre...

Na ébredjünk fel! - Beértem a munkahelyre.