Utólag így nevezték, de senki nem tudta pontosan, hogy mikor történt meg. Az első napokban, hetekben csak arra figyeltek fel az orvosok, hogy nem változik a betegek egészségi állapota, nem történtek halálesetek az osztályokon, ugyanakkor nincsenek új betegek sem. Először mindenki örült annak a jelenségnek, hogy a kritikus állapotban fekvő betegek állapota ugyan nem javul, de nem is rosszabbodik - bár az okát még nem tudták.

Furcsa módon senki nem érzett szomjúságot, éhséget, ezért többé üríteni sem jártak a mellékhelyiségekbe. Mivel semmilyen fizikai munka hatására sem izzadtak meg az emberek és hidegben sem fáztak többé, ezért a vastag vagy nedvszívó ruházatnak sem volt többé szerepe.

A gyermekek és a magzatok is megálltak a fejlődésben - ennek a várandós anyák nagyon nem örültek - és a felnőttek sem öregedtek tovább. A népesség lassan mégis csökkent, mert meghalni egy módon még lehetett: erőszakos vagy baleseti halállal.
A társadalom kezdett felbomlani. Az emberek céltalanul lődörögtek, nem dolgoztak olyasmiért, amire nem volt szükségük. - A tökéletesnek látszó világ tehát nem volt tökéletes.

Szerencsére az egyik tesztelőnek végre feltűnt valami
és soron kívül jelezte a programozóknak, hogy reszelgetni kéne a kódon,
különben az új társadalomszimulátor ebben az állapotban
nem lesz eladható.