Megfordult pár modell a kezeid közt Én ezeket használtam:

Motorola D520 -> Siemens S55 -> Siemens S65 -> Nokia 5310 XpressMusic -> Nokia Lumia 620 -> Lenovo Vibe X3

Illetve mivel tavaly írtam pár Lenovo okostelefon tesztet, még vagy 5 készülék (Vibe Shot, P1, P1m, P90, S1), de azokat nem listáztam hisz nem sajátok, nem voltak nálam 2-3 hétnél tovább.

Máig az 5310-hez fűződnek a legkellemesebb emlékek, a dedikált zenelejátszó gombokat egyszerűen imádtam! De azért ki vagyok békülve a mostani Lenovo zászlóshajómmal is

[ Szerkesztve ]

Igen volt egy pár. Gimi alatt és az egyetem első pár évében, szerintem minden spórolt pénzem a telefonokra ment el

az utóbbi 3 évben pedig iPhone 4S/6S páros volt csak, így nagyon úgy néz ki, hogy kinőttem 30 éves koromra ezt a cserélgetős időszakot.

Én sose használtam ennyire drága cuccokat.

Siemens A40 -> Siemens A60 -> Nokia 3200 -> Nokia 6131 (Ezt utáltam, fájt a szemem a kijelzőtől, ha huzamosabb ideig néztem. Ilyen ezelőtt sosem fordult még elő. De csak pár hónapig volt, mert tönkrement a képernyő és fekete volt.) -> Sony Ericsson K320i -> Nokia 5220 (Ez volt az összes közül a kedvencem, évekig megvolt és gyönyörű darab volt.) -> LG GW300 (Ezt is imádtam, de rettentő hangos volt a billenytűzete. És túl nőies volt a fekete-magenta kezelőfelület, ami nem volt témázható - nekem a kék házas verzió volt.) -> Samsung Galaxy 3 -> Alcatel One Touch Star -> iNew V3 -> Samsung Galaxy S3 Neo

Most itt tartok, de a családban mindenkinek más telefonja volt, senkinek nem volt 2 ugyan olyan. Édesanyámnak az első egy Panasonic mobil volt, édesapámnak meg Nokia 3210 - ez volt a legjobb Nokia, amit valaha próbáltam.

TLDR, szóval csak nosztalgiázni vágyóknak érdemes olvasnia

3210-el kezdtem. anyám használtan kapta, de jó állapotban, mert hát 2000-es évek legelején még nagyon nem lehetett lelakottal találkozni. aztán ő váltott egy Ericsson T10-re és megkaptam. gyerekként marha nagy élmény volt, hiába alig telefonálhattam és akkor még kézről kézre jártak a kártyák, ezek akkoriban aligha foglalkoztattak bárkit is gyerek fejjel. én meg aztán bőven elteltem azzal, hogy valami komplex levélnehezéket cipelhettem magammal, amire bármilyen előlapot rá lehetett aggatni és ráérésemben Snake-ezhettem. ennél több sem kellett, hisz más korombeli gyereknek alig volt még ebben az időben telefonja. nagyon én sem vihettem túlzásba a használatot, anyám érjen el azt csókolom. aztán az ekkoriban szokásos ráfizetős módszerrel 12 évesen választhattam egy használt telefont. 3310-esem lett. ezzel tovább erősödött csak a Nokia-kultusz bennem (kaptam közben egyik rokonomtól egy Siemens C35i-t is, ami nem sokáig bírta, mert akkumulátor nem volt hozzá és sikeresen kisütöttem egy 9V-os elemmel a türelmetlenségemnek köszönhetően.... ). használt volt, de nagyon hozzám nőtt. akkoriban még nem gondoltam volna, hogy majd visszasírom ezeket a telefonokat a megbízhatóságuk, a javíthatóságuk és persze kinézetük miatt. végül rajta is túladtam két évre rá. jó magyar szokássá vált, hogy telefont vesz/kap az ember ballagási ajándék gyanánt. beruháztam egy 3510i-re. nagyon szerettem használni. ha jól emlékszem 19990 Ft volt akkoriban a Pannonál, de erre nem mernék most hirtelen mérget venni. könnyebb volt, formásabb volt, ráadásul már színes kijelzője volt, jobban szólt és tömni lehetett Java játékokkal alkalmazásokkal. gyengébbnek tűnt a filigrán előlap és hátlap miatt, de ennek ellenére nem panaszkodott a sok földet érés és falhoz csapódás miatt. megszámlálhatatlanul sok órát WAP-oztam rajta és játszottam, amit csak lehetett kihoztam belőle. volt akkoriban valami program, amivel tudtam böngészni adatkábellel a tartalmát, minden szart rápakoltam, amit elbírt a memóriája. utáltam, hogy csak 64 KB-os blokkokban kezelte a Java alkalmazásokat, néha trükköztem újratömörítéssel, hogy felmenjen ez-az beszereztem hozzá különféle előlapokat, főleg a LED-esek tetszettek, ezek ritmusra villogtak, de alig lehetett itthon hozzájutni. sokat elbírt, máig megvan. az akksijától eltekintve jó állapotnak örvend. őt egy 5300 váltotta elsősorban zenehallgatás miatt vettem meg. sajnos hiába volt benne bluetooth és a Snake akkor éppen aktuális változata, nem nagyon volt olyan, akinek lett volna hasonló kaliberű telefonja és lehetett volna multizni vele. nagyon sok újdonságot tartalmazott akkoriban ez az S40, de kevesek éltek vele. róla olyan sokat nem tudok mesélni, de szintén sokat nyúzott telefon volt. innentől kezdve másodlagos telefonokban is elkezdtem gondolkodni. hiába lett népszerű a Symbian, engem a kétezres évek második felében elsősorban az S30-S40 érdekelt. ezért egyre jobban beleástam magam, hogy mit lehetne velük kezdeni. kinéztem pár modellt, hogy azok kellenének nekem. összekapartam rájuk a pénzt, közben rendeltem szervizkábeleket meg feltúrtam a netet minden jóért, ami csak kellhet. állapottól függően felújítottam amennyire csak lehetett, szoftvereztem. tudom, hogy a moddingnak nagy kultusza volt itthon is, de ebbe inkább nem ártottam bele magam még ekkoriban. elkezdtem kutatni a GSM üzleteket. még elég sok vasat lehetett találni a placcokon. vettem is egy 5210-est. tetszett, hogy túlélésre találták ki. gyakorlatilag akárkinél láttam ilyen telefont, szinte kivétel nélkül lelakott állapotban voltak, mert állandóan próbára tették. én inkább megóvni szerettem volna a telefont. az előlap kivételével mindent gyári állapotra hoztam ki. sajnos nem nagyon találtam már eredetit, de ha mégis találtam olyan áron adták, hogy hagytam is a picsába inkább. egy ideig használtam, aztán én balga eladtam egy ismerősömnek, mert ő imádta szintén ezeket a telefonokat (csapkodni is) és épp kellett neki egy. nagyon nagy hiba volt, addig használta, amíg rommá nem tört szerencsétlenje. ha ezt tudom nem adom el neki. aztán egyik osztálytársam egy 2100-val jött be egyik nap iskolába. ő még nem tudta, de már akkor beleszerettem abba a kis telefonba. kopott volt, a készülékház is már kezdett elszíneződni. nem nagyon foglalkoztatott igazából ez. azt mondta csak tartalékos és a nővéréé. kérdeztem, hogy elpasszolná-e. azt mondta rákérdez nála. pár nap múlva mondta, hogy igen, 2000-ért az enyém lehet. hát meg is vettem. a következő napokban megint feltúrtam a GSM boltokat meg lerendeltem, ami kellett hozzá. szerencsére mindent találtam hozzá kivétel nélkül. házat cseréltem, antennafedelet, kapott akksit, és egy narancs előlapot. egy ideig nyúztam, de megint elbaltáztam azzal, hogy szintén eladtam ugyanannak a havernak, akinek korábban az elődjét. említenem sem kell, hogy miért volt hiba innentől megfogadtam, hogy csak úgy adok túl rajtuk, ha eléggé egyértelműen nem ez lesz a sorsuk. egy időre felhagytam a buherálgatással. lett közben egy 5530-am. 1-2 évig nem is nagyon feszegettem, hogy mit tud a Symbian, tehát a firmware-be nem nyúltam. aztán később apró moddingokat én is csináltam hozzá már. kicsi volt a kijelzője ugyan, de mivel vékony ujjaim vannak, így nekem alapvetően nem okozott akkora gondot. az SMS-ezés miatt szerettem meg, mert előtte nem nagyon volt QWERTY/Z élményem telefonon. ráadásul a T9 híresen jó Nokia telefonokban kezdetek óta. nem szerettem, hogy agybadugós fülest adtak hozzá, mert nekem ez egy kényes pont, viszont irtózatosan jól szól, ez aztán eléggé ellensúlyozta ezt a tényt. emiatt hamar invesztáltam is egy 8 GB-os kártyába. nem volt zökkenőmentes vele, mert mint sejtettem alaplaphibás volt és sem a Photo Hall, sem a Nokia nem szívesen nem cserélte ki a készüléket. pontosan nem tudom milyen szabályozás vagy ok miatt, de ráment vagy 3 hónap, mire meglett a cserélt alaplap. eltekintve attól, hogy maga a szerviz rosszul rakta össze és hogy felesleges vitákat futottam velük megszerettem ezt a telefont is (ugyanis állandóan azzal intézték el, hogy „jajj, biztos csak újra kell telepíteni” meg „ó, most JÖN/jött ki egy szoftverfrissítés, attól biztos jobb lesz”. természetesen ha csíkozódik a telefon és rendre kikapcsol azt egy szoftver nem fogja megoldani, de sebaj...végül megnyertem ezt a csatát is és lett egy hibátlan telefonom). közben az aktuális barátnőmnek és kitartó keresgélésnek köszönhetően találtam itt egy 3315-öt. nem volt róla túl sok kép, de ami volt az biztatónak tűnt, ráadásul csak 3000 Ft-ot kért érte a tulajdonos. nem tudtam róla túl sokat, csak azt, hogy amolyan hibrid és hogy talán nincs egyetlen EU-s nyelv sem rajta. hát ez stimmelt is, viszont ez volt a legkisebb gond, mert annak ellenére, hogy a telefon 2003-as gyártású volt konkrétan egy karc nem volt rajta. egy dolog hibázott. a gyári előlapot az egykori tulaj családtagja valamiért lefestette teljesen feleslegesen feketére. később megpróbáltam feloldani rajta a festéket és láttam, hogy alatta hibátlan az előlap, de feladtam, mert nagyon lassan haladtam azzal az anyaggal. foglalkoztam inkább a szoftverrel, mert csak azzal volt dolgom. meg is kapta a végleges EU szoftvert és beállítottam fade-t hozzá. ennyivel elintéztem. azóta folyton kap valamilyen előlapot, ha olyanom van és máig hibátlan állapotban üzemel. az akksija mér azért kezd fáradni, de még mindig bírja. imádom egyszerűen. életem egyik legjobb beruházása. főleg ezen telefon kapcsán nosztalgiázni kezdtem egy német ismerősömmel. hozzáteszem személyesen nem ismerem, de nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki neten. erre előrámolta az arzenálját és kérdezte, hogy melyik kell? hát meglepődtem, de minden megkötés nélkül választhattam, csak mondjam meg melyik kell. volt vagy hét telefon. egy 3310-est, egy 3330-ast és egy 5210-est kértem tőle. mindhármat legnagyobb meglepetésemre postázta is, egy vasat se kellett fizetnem érte. jó szándékból küldte. úgy voltam vele, hogy meg is tartom őket, de ez végül nem jött össze. akkoriban nem tudtam reális áron kicserélni mindent rajtuk, így lassan, de továbbadtam rajtuk az utóbbit kivéve. elsősorban gyűjteni akartam, de nem voltam megelégedve az akkori állapotukkal. lehet meg kellett volna tartani őket és várni, de erre akkor valamiért nem gondoltam. az 5210 máig ramaty házban van, egyszerűen nem találok hozzá gyárit. ráadásul vagy 4 év elteltével sikerült checksum-olni a firmware-t, mert akárhogy csináltam nem vette be és folyton újraindult így. de nekiestem ismét és valahogy jó lett szerencsére. kár, hogy a life timer-t valami elcseszte a sok próbálkozás alatt. talán egyszer rendesen be tudom fejezni. teltek az évek ezután és vettem egy N9-et. erre nagyon fájt a fogam több okból kifolyólag is. nagyon eltalálták, hiába vetett véget Elop ennek az iránynak. talán az egyik legjobban kigondolt okostelefon máig. kár, hogy valamilyen okból kifolyólag a modem egyszer csak használhatatlanná válik, így sajnos nem tudom telefonként használni egy ideje, ami nettó érvágás közben ismét vadászni kezdtem régiségekre és lett azóta egy 2100-ám, ami teljesen fel lett újítva. az előző tulajdonos nem tudom mire használta, de szinte minden rossz állapotban volt rajta. csak az alaplap és az antennafedél nem, szerencsémre. így aztán szépen lassan mindent beszereztem ehhez is és azóta kiváló egészségnek örvend. tartottam tőle, hogy zsákbamacska az egész, de jól sült el a dolog. azóta stagnál a kincskereső projekt, de van még pár telefon, amit meg akarok csinálni, csak sajnos mindenhez én sem értek. úgyhogy kénytelen vagyok pihentetni az egészet. sanszos, hogy sosem lesz kész egyik sem, mert már szinte senki sem foglalkozik ilyen telefonokkal. de nem részletezném jobban, így is elég hosszadalmasra sikeredett az irományom. remélem más is magára ismert a nosztalgiázásomban

[ Szerkesztve ]

„the cake is a lie” - mi band 4 fordítás: https://bit.ly/miband4hu - mi band 5 fordítás: https://bit.ly/miband5hu - mi band 6 fordítás: https://bit.ly/miband6hu

Igen nosztalgia

Azaz a 3210. Sokszor találkoztam azzal a telefonnal és a 6110-el is, még akkor amikor nem is volt saját telefonon. Akkor már tudtam, hogy Nokiát szeretnék. Pedig akkor még csak édesanyám telefonját (Ericsson SH 888)kaptam meg egyszer-egyszer (pl. nyáron edzőtáborba elvihettem).

Siemens C35 igen az is meghatározó telefon volt, bár én mindig az M35-re vágytam (aztán sosem lett)

Nokia 7650 és 6600 voltak még olyan telefonok, amire nagyon vágytam, de sosem lett.

Nekem is megfordult jó pár telefon a kezeim között . Most csak felsorolom .

Ericsson T10s, Alcatel 303, Siemens C30, Nokia 6110i, Ericsson R320s, Ericsson T28s, Trium Cosmo, Sony J7, Siemen A50, Motorola C350, Siemens St55, Samsung X600, Nokia 7650, Nokia 3650, Nokia 6600, Nokia 6680, Nokia N70, Nokia 6120 Classic, Nokia N82 + Vodafone 125, Samsung I900 Omnia, Zte Blade, Alcatel Ot-208 ( ), Sony Ericsson Xperia Mini, Hero H7500+, Thl W100 + Nokia N73, Sony Xperia Z1

Ennyi .

[ Szerkesztve ]

Xiaomi Mi 10T Pro Lunar Silver 8/256Gb (GPU Adreno 650 - 925Mhz OC UV [original 587Mhz] + new Vulkan driver)

nekem is az M35 tetszett, főleg a hibrid formavilága, gumi borítása és a színei miatt. de sajnos azóta se lett. pedig az tényleg érdekes egy telefon.

egy 6600-ám van, csak hát szétszedni nem tudom pontosan hogy kell és nincs meg még minden alkatrészem hozzá. többek közt ő is várakozik helyreállításra. böszme tojás, de nekem ennek ellenére tetszett. olyan határozott figura

„the cake is a lie” - mi band 4 fordítás: https://bit.ly/miband4hu - mi band 5 fordítás: https://bit.ly/miband5hu - mi band 6 fordítás: https://bit.ly/miband6hu

Verseny?
Akkor jövök én is... de hol is kezdjem...

Legelső mobiltelefonomat 12 évvel ezelőtt vettem és egy Mitsubishi Trium Mars névvel illetett készülék volt. Ehhez azt írnám, hogy az utána lévő 3 készülék tudásilag eláshatja magát...
Körülbelül egy évvel később vettem meg a Panasonic GD70-es készüléket, mely ormótlanabb, nagyobb és butább volt, már a tekintetben, hogy a Mars szó szerint tele volt szarva játékokkal, ezen meg egy deka nem volt...
Az ő utódja szintén egy évvel később a Leánykiadás volt, egy Panasonic GD520 A1. Kecsesebb, kisebb és okosabb, ami abban nyilvánult meg, hogy egy 10 másodperces hangfájl rögzítésére alkalmas volt. Büszkén viseltem férfiként is...
Ismét egy év, és kezembe akadt egy SonyEriccson Hell-Do-Not-Remember-It típusú készülék, mely az első volt nálam, mely képernyőt kapott kijelző helyett. Színes volt, volt rajta 2 játék, de a Trium-hoz képest még elavult volt számomra, sokáig gyászoltam azt. Pedig ez szép kicsi volt, strapabíró, de...
A Sanyi mellett kezdtem el Dual-SIM-ezni, ezért volt mellette egy Siemens A50, melyen ha talán 2 játék volt, sokat mondok. Ám ennek a készüléknek a kijelzőlevilágítása... Szerintem ekkor lettem szerelmes a Narancssárga színbe...
Ezekre egy évvel ismét váltottam, egy LG I-Don't-Know típus, melynek sokkal szebb képernyője volt, jól nézett ki és még egy jó minőségű kamerája is volt 4!!!!!szeres fókusszal!!!
Ezután szintén ezzel az időközzel egy Samsung SGH D500 vált a tulajdonommá. Szó nincs rá, mennyivel haladta meg az eddigieket, játékok terén elég annyit megemlítenem, hogy Futtatta A JAVA-t!!!
Következő ismét egy évvel egy VAIC Xin Tai T1100. 12.1 MP kamerával, beépített analóg TV-vel, antennás rádióval és egy 3"-os, 480*320-as felbontással rendelkező, immáron 16M színű képernyővel. Kell több róla?! Igen... 2 egymástól akár független hálózatú SIM kártyát kezelt párhuzamosan.
Egy év; Nokia N8. Bírta vagy 3 hónapig...
Ezután kezdtem Droidozni. Első egy Star A3000 elnevezésű, analóg TV-s, antennás Android volt, HD kamerával, beépített analóg egérrel és egy furcsa szerzetű USB dokkolóval (+ adatkábel). Hajazott erősen az iPhone 4-esre, amely ez ezt követő készülékem volt.
iPhone 4. Elégtelen, leülhet! Nem jött be.
Ezután méret, tudás és minden váltás, egy ZTE Blade III került karmaim közé, melyet az Ismét éles lehet az a penge címmel reklámoztak mindenhol. Korának valóban egy csúcskészülékének számított, bár a mai határokat nem súrolja már. DE!, még mindig szolgálatban, tökéletes állapotban. Szerintem az Androidokat nem kell bemutatnom.
Másfél évvel később méretváltás, csökkentettem. Egy HiWatch elnevezésű SIM kártyás okosóra lett az áldozat. Jó volt...
Váltás volt egy jobb és okosabb (kb itt már fél évről beszélünk) Kingwear GT08-ra. Kamera ugyan ott, de sokkal nagyobb a tudás, mind Bluetooth-on, mind bárhogy, sőt, ez már a MicroSD-t is támogatta. Gorilla Glass III 2.5D-s védelmét mégis sikerült összetörnöm... Egy sarkára helyezett kb 85KG súllyal...
Samsung Galaxy Note III. Nagy volt és szar volt. Itt a Samu már eltolta a ROMjait...
És az utóbbi 1 év készülékei; Doogee DG250, DG700, Nova Y100X, Cubot GT99, Cube talk7x U51GT-C8 (igen, telefon!!!), Elephone P5000, és azt hiszem ennyi...

Jelenleg nem jut több eszembe, azt hiszem, kifújtam...

But who is watching the guardians?

Nem verseny, nosztalgia

Panasonic telefonok nekem teljesen kimaradtak.

Igen a Samsung D500 nagyon jó telefon volt.

A kínai gyártókat ismerem, de a modelleket nem.

#7 lócitrom
Igen az M35 az álom marad nekem. Már úgysincs jó állapotú, amit találhatnék.

[ Szerkesztve ]

Szerintem az M65 volt a legmenőbb Siemens. Leszedhető fémkeret, narancs-szürke színkombináció, nagyon jól nézett ki.

Egyébként volt a családban M35, az se volt rossz darab. Sokáig Siemens pártiak voltunk, de sajnos már a 65-ös generáció sem volt az igazi, aztán meg végképp béna készülékeket csináltak.

Ami nekem örök álom marad, az a Nokia 700, egyszerűen gyönyörű készülék, és a Symbian rendszer is kimaradt az életemből. Amikor a Lumia 620-at leadtam szervizelésre reméltem hogy kapok valami hasonlót cserekészüléknek, de nem.

Ami még nagyon jó volt régen, az a SonyEricssonok kameravédő csúszkája, nem értem manapság miért nincsenek ilyen megoldások.