Szeretem a hirdetéseket. Zsírégetés, izomépítés diéta és edzés nélkül. Amit egy trikós férfi felsőtest képe támaszt alá, mintegy szuggerálva, lám-lám. ha eszed a málna ketont, ilyen leszel: még Hulk Hogan is összecsinálja magát tőled.
Szeretem az életünk minden pillanatába betolakodó hirdetéseket, a rafkósan felugró ablakokat, a kereskedelmi tévécsatornák reklámokkal agyonspékelt műsorait,
amelyek váratlanul ordítanak a képembe; imádom a reklámújságokkal, szórólapokkal púposra tömött postaládát; élvezem a napjában háromszor megcsörrenő telefont, amelyből a készülék felvétele után szinte a kiborgok kérlelhetetlen gépi hangján árad a hadaró bemutatkozás, jónapotkívánokeszetamásnévagyok a dzsenerálhungariagytröszteladniakarunk headqvarter megbízásából, oldrokkernét (vagy párját, családját), egy fantasztikus .......... lehetőséget (utazás, termék, fitnesz stb.) kínálnék önöknek...
A reakcióm többféle szokott lenni: fásult, elutasító, ingerült, ironizáló; attól függ, hogy éppen a munkám mellől ugrasztottak fel, esetleg délutáni pihenőmből, vagy a budiajtóból fordultam vissza, ugyan ki a franc kereshet... Ennek megfelelően udvarias vagy ridegebb elutasítást kap tőlem a lelkes direkt marketingező; mindannyiszor udvariasan hozzáteszem, az ingerültségemben semmi személyes nincs, az kizárólag a jelenségnek szól.
Ha valami csodafogyasztó tápszer bemutatóról van szó, gyakran megadom a feleségem párizsi munkahelyének számát, lelkükre kötve, de feltétlenül hívják fel, mert az asszonyt biztosan nagyon érdekli a dolog, sőt, szerintem a munkatársait is, még az is lehet, hogy különgéppel jönnek haza az eseményre.
Legutóbb egy doktornő infrás csodakivizsgálására invitáltak; nálunk még egyedülálló, fél óra alatt fejtől-talpig végigtapogat, minden rejtett hibámat kimutatja, még talán spermaszámlálást is végez és mindez nem egészségkárosító, mint a röntgen sugárzás, nem fájdalmas, most akciósan mindössze alig húszezer forint.
Taktikát változtattam: végighallgattam a hölgyet, kérdéseket tettem fel szakmám s ihletem szerint, majd 20 perces beszélgetés után rátértem a lényegre. Elmondtam, hányféle betegségben szenvedek, amelyek miatt rendszeres orvosi ellenőrzés alatt állok; például két hónapja voltam terheléses EKG ellenőrzésen, mint szívinfarktust is átvészelt delikvens; hogy 16 éve újságíróként az egészségügyre szakosodtam és az orvostudomány bizonyos területeiből némi kiegészítő tanulással akár le is doktorálhatnék. Ez után tettem fel azt a kérdést, mindezek ismeretében nem érzi úgy, esetemben irreleváns az általuk nyújtott prevenció? Úgy érezte.
Ezek után már csak egyet szeretnék: ha az összes reklámozó, azok PR szakemberei rájöjjenek: a kevesebb több volna. Néhány éve még magamtól kerestem fel egy antikvár könyvterjesztő portált, kutatva azokat a könyveket, amelyek hiányoznak még a polcomról, de újonnan már nem lehet őket beszerezni. Azóta csak rápillantok a hírlevelük e-mail fejlécére: Miklós, most egy fantasztikus ajánlat...; Miklós, most megtakaríthatja a postaköltséget...; Miklós, most féláron adjuk az Önt érdeklő könyveket...; Miklós, ezt az ajánlatunkat látnia kell - és már nyomom is a delete billentyűt.
Mikor jönnek végre rá, hogy egyre több embert irritál a tolakodó, mindenhol harsogó, tolakodó reklám? Amiknek nem csak a mennyisége, de a legtöbbször is a tartalmuk is bosszantó, bárgyú, a célközönséget hülyének néző?! Ha a reklámok szövegét szó szerint vennénk, a bankokhoz képest a Máltai Szeretetszolgálat uzsorás gyülekezet lenne, egyes szolgáltatók pedig csoda, hogy még bírják anyagilag a karitatív tevékenységüket...
Szóval igazán békén hagyhatnának már ... vajon évente hány ezer hektár erdő esik áldozatul azért, hogy a levélszekrények naponta kilószámra legyenek teletömve szórólapokkal? ehhhh....
St. Ágoston "örökzöldje", aki Descartes-ot vagy fél évezreddel megelőzve mondta ki : kételkedem, tehát vagyok, szimpatikusabb ... mert az is azt jelenti, gondolkodom, tehát vagyok; mégis más.
De, ha valaki még hisz a reklámokban, azokkal sietve közlöm: látszólagos szkepticizmusom ellenére olyan tudások birtokában vagyok már a kiegyezés óta, mint például az örök ifjúság titka, az életelixír; tudom, hogyan lehet gondolatainkból kizárni a fehér elefántot aranycsinálás közben; elengedett kormánnyal biciklizek a tengeren és borrá változtatom a vizet, percenként 3500 fekvőtámaszt nyomok és csak azért kopaszodom, hogy az emberek ne is sejtsék, feltaláltam a hajnövesztő csodaszert.
De, mivel nem vagyok irigy, viszont imádom Mátyás királyt, egy arcképével ellátott bankóért bárkivel megosztom tudásomat. Sőt, privátban számlaszámot is adok, ahova kényelmesen át lehet utalni Interneten ezt a csekély összeget; én magamra vállalom a fárasztó procedúrát, hogy az arcképért elmenjek egy közeli bankautomatához.
Nagyon jó, élvezettel olvastam. 
Igen, a reklámok tolakodón hálózzák be az életünket. Hiába teszem ki a levélládámra, hogy nem kérek reklámanyagot, szórólapot, csak beleszórják, a figyelmeztető papír pedig eltűnik.
A postás is bedob kéretlen anyagot. Mikor szóltam neki, hogy szokjon le róla, udvariasan, de határozottan közölte, hogy ez munkaköri kötelessége, de ha felkeresem az akármilyen hivatalt, letilthatom a szolgáltatást.
Khm, ez szolgáltatás? Ráadásul nekem kell kuncsorogni, hogy hagyjanak már végre békén?
Már gondoltam arra, hogy nem ürítem ki a levélládámat, csak mondjuk havonta egyszer. Dugjon bele a fószer valamit, ha tud. Nem nyerő, hiszen a zsiványok felfigyelnek a tömött levélládára, amely arra utal, hogy a lakás üres, lehet betörni.
Dobálom a ki a szemetet, miközben csuklik az összes terjesztő édesanyja.
És ha már reklám.
Fáj a fejed? Ezt kapd be, jó lesz neked. Á, inkább ezt, ez sokkal jobb.
Sűrűn pisilsz? Tuti prosztótata betegséged van, de ha ezt szeded, a feleséged is jól jár.
Csak ennyibe kerül, és ha most, akkor két dobozzal kapsz...
A háziorvos mire való? Talán nem az ő dolga, hogy kiírja a sokkal olcsóbb gyógyszert?
Ami pedig a telefonos zaklatást illeti.
Hívószám kijelzés rulez. Ismeretlen szám, szeva, nem érdekelsz, elutasítva. Ha mégsem, és ez nálam általános, akkor ötféle lehetőség van.
1. Valaki tévedésből hívta a számomat, rákérdezek, hogy milyen számot hívott, megmondom hányadik szám nem stimmel, elnézést, semmi baj, jónapot, jónapot.
2. Hú, nyertem, ugyan nem tudja mit, de hívjam fel az általa megadott számot, a kollégája tájékoztat. Egyszer meg is tettem kíváncsiságból. Unott hangú fószer közölte, hogy megfogtam az Isten lábát, Tenerifére utazhatok, vagy értékes műszaki cikket nyerhetek, ha elmegyek egy fejtágításra, amely röpke másfél óra alatt lezajlik. Megkértem a manust, hogy adja át üdvözletem kedves édesanyjának, mire megszakadt a hívás.
3. Általában női hölgy, hadar, hogy ne jussak szóhoz, mondja, csak mondja. Közbevágok, hogy rögzítem a beszélgetést, és épp felderítés alatt áll a hívó fél száma. Azonnal megszakad a vonal.
4. Mint az előző, csak a hölgy beleegyezik a rögzítésbe. Mondandóját többször félbeszakítom, visszakérdezek olyasmire, amit már korábban elmondott. Kizökken a ritmusból, egyre kevesebb a türelme, és amelyik paraszt, az engem parasztoz le, mert képtelen vagyok valamit egyszeri elmondás után megérteni. Előbb, vagy utóbb megunja, elköszönés nélkül megszakad a hívás.
5. Az egyes és kettes verzió kivételével pár mondat erejéig vonalban maradok, aztán leteszem az asztalra a telefont, hadd mondja, elfér a légtérben. Ha esetleg hangosan hallózik, akkor meghallom, és megnyugtatom, hogy folytathatja, figyelek, és visszateszem az asztalra a telefont.
Nekem már van időm szórakozni. 
[ Szerkesztve ]
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
