A butatelefonnak csúfolt korszak
Már előttem is éltetek, mégis, utunk egyszer csak találkozott és összemosódott, ezzel eggyé is vált. Már nem emlékszem kapcsolatunk kezdetére, így csak képviselőitek említeném meg. Emlékszem rátok. Az ’elforgathatós’ Ericcson, mint valami bohóc mutatta nekem trükkjeit. Az ’ősbölcs’ Nokia, ki megmutatta nekem a játék gyönyöreit. A ’felcsúsztathatós’ LG, kinek köszönhetően szerettem meg a hobbiírást. Mindőtöknek köszönöm azokat a szép emlékeket, amiket adtatok nekem, melyeket tovább vihetek magammal az életben. Köszönöm.
BIG BANG
A történelem megismétli önmagát. Teremt, majd elpusztít, hogy valami új teremhessen. Valami erősebb. Valami figyelemfelkeltőbb. A világunkat teljhatalmúan a Nokia uralta Symbian várán keresztül, de aztán jött a vihar. Egy új birodalom, az Apple gyermeke, mely IOS névre hallgatott. Az emberek felfigyeltek rá, éljenezték és trónfosztónak titulálták. Természetesen a Nokia hitt teljhatalmában, mely szinte elvakította őt, tartotta magát elveihez, végül ez lett a vesztének egyik fontos eseménye. Először hívei kezdték elhagyni és költöztek az Apple földjeire jobb élet reményében, majd, amikor feltűnt második riválisa, az Android támogatóit és barátait is elvesztette. De ő már túl elvakult volt, túl büszke ahhoz, hogy itt feladja, így építkezésbe kezdett. Itt léptem be a történetbe én.
Újkor
Egy új korszak kezdődött, az okostelefonok korszaka. Akik tudtak felemelkedtek, akik maradtak lenézettek lettek és butatelefon jelzőt aggattak rájuk. Az IOS isteni magaslatokba emelkedett híveinek köszönhetően, míg az Android hatalmas tömegekkel mutatta politikai helyzetét. A Nokia? Az elvakultság után észbekapott és elkezdte ő háttérbe szórítani ódivatú kellékeit, megújulásra vágyott. Symbian várát, melyet építésbe fogott az elkészülte után elnevezte Annának. Anna várát rendben tartotta, viszont mégsem tudta híveit megtartani, egyre távolabb és távolabb kerültek tőle, de szerencséjére mégis voltak olyan begyöpösödött hívők mint jómagam, ki a nagy felhajtás ellenére is ittmaradt művelni a földeket. Ekkor, ebben a felfordulásban találkoztam vele…
Egy Nokia vérvonalból valósi volt, akik bár errefelé igen is sokszor megfordultak, mégsem maradtak ilyen sokáig a környéken. Egy derék, vaskosabb darab férfiú volt, de mindig jó volt hallgatni nótáit, nem véletlen volt az 5800 után az a bizonyos ’XpressMusic’ jelző. Nagyon sok új dologra tanított meg, bár a nagyjára nem figyeltem, mert nem érdekelt, folyton hajtogatta, hogy ne legyek hangzavarban, rosszat tesz a fülnek. Sajnos az idő telt, egy idő múlva pedig, bár nem önszántából, de büszkén távozott a környékről tudva, mindent megtett annak érdekében, hogy elszórakoztassa a lakosokat nótájával. Miután ő tovább állt, Nokia ismét újított a váron és átnevezte Belle-re, rá nem sokra megérkezett a következő földesúrunk N8 személyében.
Egy magas, mégis vékony, csonterős, sziklaszilárd férfiú volt az. Sasszeme bármeddig ellátott, nem láttam addig nála jobb szemű egyént. A hatalmas ereje és vaskos kinézete ellenére nagyon megértő és kedves volt, ha nem értettem valamit elmagyarázta, játszott velem különböző versenyeket, logikai játékokat. Neki köszönhetően szerettem meg az irományokat és azok alfajait, ő vezetett be ezekbe a dolgokba. De mégis. Hiába volt mellettem, valamilyen furcsa érzés kerített hatalmába. Mintha senki sem foglalkozna vele, mindenki átnézne rajta. Ekkoriban már eléggé elfajultak a dolgok, Nokia birodalmát egyre lepték el az Androidból és Apple-ből jövő népek, egy Nokia vérvonalba való pedig eléggé szem előtt volt. Hiába volt a Nokia név még mindig erős, a háttérben kibeszélték, majd pedig szépen lassan a bevándorlók trónfosztók szerettek volna lenni, nekem pedig választanom kellett. Melyik oldalt támogassam? Természetes volt, hogy kinek az oldalát választom, N8 és én egyre közelebb kerültünk egymáshoz, együtt védtük Belle várát mindenünkkel amink volt, végül bekövetkezett a végzetes esemény. Nokia királya megsérült a csatatéren.
Szerencsénkre az Apple hívek visszább vonultak, az Androidosok pedig épp nem támadtak, így egy szösszenetnyi ideje volt Nokia királyságának, hogy felébredjen ebben a válságos helyzetben. N8 lóra ugrott és elindult az utolsó reményt keresve, míg én és többi társam visszatartottuk az Android seregeket. A király állapota egyre csak rosszabbodott, az ország válságos helyzetbe került. A pénz és élelem kifogyóban volt, az embereink fáradtak a seregek visszatartásától, szinte pillanatok kellettek, míg áttörik a főkaput, ezzel berontva és elfoglalva a várat. De ekkor...
„Egy ismeretlen lobogó!” – kiáltott fel az Androidisták vezetője.
Elnéztem az irányba, ahova mutatott, ahol is egy dombon ott volt, délcegen. Lendített, mire a domb mögül megindult serege. Egy hét kellett neki, míg visszaszorította a támadókat. Mint kiderült, a délceg férfi nem más volt, mint a Microsoft birodalom jelenlegi és egyetlen mindenható uradalma, Windows. N8 bár ha végül nem is tért vissza, hozott segítséget, méghozzá nem is kicsit. A birodalom békéje helyre állt. Egy újabb meleg, nyári nap, kapálva a földet megláttam őt, életem szerelmét.
A Microsoft vérvonal tagja volt, Lumia 710. Furcsa egy vérvonal volt, magukat nem neveken szólították, hanem számokon, de ilyen helyzetben kit érdekelnek ilyen apróságok. Teljesen belezúgtam. Kecses, nőies alakja vonzó volt, feje mégsem volt üres. Nagyon sok dologról eltudtunk beszélgetni, szerette a vicceket és sok közös vonásunk is volt. Egyszer sikerült bevinnie a Tango várba, bemutatva bátyjának, Lumia 900-nak. Sajnos nem tartott ez sokáig, rá egy hónapra eljegyezte egy másik birodalom ura, ami ellen nem tehettem semmit. Csak nézhettem, ahogy elmegy.
A szomor nem tartott sokáig. Mivel Windows úgy döntött letelepítené ide Lumia vérvonalát követet küldött Lumia 520 személyében. Egy fiatal, derék fiúcska volt az. Amilyen kicsi, olyan nagy szája volt, mégse tudtál rá haragudni. De pár hónap múlva sajnálatos dolog történt. Egy sarkon sétáltunk, mire egy ajtón kitörve banditák ütöttek rajtunk. Próbáltam védekezni és védeni 520-at, de semmire se volt elég a bandita tömeg ellen. Mint egy kézből kieső tükör esett le a földre és többé nem is kelt fel. Magamba fordultam, magamat hibáztattam érte, mégis szerencsére hamar sikerült túllépnem az akkor történteken. Windows egy új követet küldött Lumia 530 személyében. Ő mondhatni 520 teljes ellentéte volt. Egy kis, csendes leányzó kecses vonalakkal. Bár csendes volt, ha megnyílt valakinek igazán eltudott járni a szája, szinte észre sem vette ilyenkor magát. Úgy tekintettem rá, mint egy kishúgra. Ezért is fájt annyira, amikor újra át kellett élnem azt a pillanatot. Mint egy rongy, úgy hullt a földre…
Mély depresszióba estem, részben magamat, részben másokat okoltam a történtek miatt. De tudtam. Ami megtörtént, az megtörtént és nem csinálható vissza. 530-nak gondos temetést rendeztem, remélem méltó búcsú volt tőle. Majd a temetés után megláttam őt, aki szinte azonnal felkeltette az érdeklődésem. Lumia 925.
A megjelenéséből ítélve úgy tűnt a vérvonal egy nagyobb alakja volt. Arca semely simának tűnt, ruhája ezüstszürke színben pompázott, szinte levenni nem lehetett róla a szemed. Rövid időn belül alkalmam is volt megismerni őt. Egy kifinomult ízléssel rendelkező úri hölgy volt. Gyorsan vágott az esze, nagyon sok dolgot megtudott jegyezni és rengeteg dologban tud segíteni nekem.
A jelen
Rövid időn belül összejöttünk, ma pedig boldogan élünk együtt. Nem mondhatom, hogy az 520 és 530-al történtek nem voltak rám hatással, mindig észreveszem magam, hogy szeretném, ha 925 felvenne magára valami mást is az ezüstszürke ruha felé. Féltem őt, nem szeretném, ha egy ilyen jó társ odaveszne.
A jövő
A birodalom Windows kezére került, aki stabilizálta a kiadásokat, egy kellemes légkört teremtett a népnek, míg Nokia elhagyta az országot és vándorútra ment. Az Androidisták lenyugodtak és megbékéltek, ahogy az IOS hívők is, már csak páran járkálna be az országba, ők is inkább csak turisták. Bár látszólag úgy tűnik a Microsoft birodalomnak nagyobb tervei vannak, ezekből csak körvonalazódásokat venni észre és néha olvasni egy bizonyos 10 megjelenéséről az újságban. Talán Windows egy reformra készül, hogy ez beválik-e nekik, avagy sem, az már a jövőn múlik…
