Kezdjünk is bele, hiszen zene nélkül nem ugyanaz...

Elsőként egy kis áttekintést szeretnék adni erről a stílusról, hiszen nem mindenkinek ugrik be egyből, hogy miről is szól. Mi is a metál? Erről sokáig és vérre menően lehetne vitatkozni, maradjunk annyiban, hogy mindenki döntse el magában, de azért igyekszem megfogalmazni. A Metál a rockzenei műfajok egyik jeles tagja, amely szakítva a hagyományokkal, szabadjára engedte az emberekben rejtőző nyers, haragos, állatias Ént, ami által olyan dolgokat is ki tudtak fejezni a zenészek, amit eddig nehezen, vagy egyáltalán nem tudtak. Hiszen valljuk be a Classic Rock és a korábbi divatos stílusok remek melegágyai voltak a szerelmetes, vagy éppen búskomor, alkoholmámorba taszított zeneszámoknak, amelyekkel a neves előadók emberek millióit érték el ugyan, de csak néhányan próbálkoztak keményebb, lázadóbb stílusú művek komponálásával, holott erre már akkoriban is volt igény.

Ebbe a miliőbe született bele a fiatalnak számító stílus a metál, a hosszú, tupírozott hajjal, a szögecses bőrcuccokkal, és a föld alá hangolt és torzított gitárokkal, valamint a sikoltozó lányokat megszégyenítő hangterjedelemmel megáldott férfiakkal olyan elegyet alkotva, amely gyökeresen megváltoztatta a zenei piacot. Ezek után aki kicsit másról akart zenélni, annak a Punk mellett ott volt az új alternatív megoldás is, a Metál. Teltek múltak az idők, a '70-es, '80-as évek Tolkien rajongása, valamint a hippi-éra elkezdte foglalkoztatni az emberek fantáziáját. Sorra születtek a jobbnál jobb Fantasy művek, amelyek inspirálóan hatottak a kor zenészeire. Ebből bontakozott ki tulajdonképpen az új válfaj, a Power Metal, ami a Heavy Metal egyik kistestvérének lehetne tekinteni. A linken rengeteg hasznos információt találtok összegyűjtve, erre nem is fecsérelnék több szót.

A stílus tehát megszületett, ihlet volt bőven, adott volt a lehetőség a világhódításra. A nagy nevekkel, mint pl. a Gamma Ray, Blind Guardian, Helloween, Rhapsody, Kamelot nyilván sokan tisztában vannak, rájuk felesleges időt pazarolni, hiszen akkora repertoárral rendelkeznek, hogy felsorolni is sokáig tartana. Én elsősorban a feltörekvő fiatalokra koncentrálnék, hiszen a modern kori Power hangzás alapjai kicsit megváltoztak.

Ma már elképzelhetetlen egy ilyen banda szintetizátor - és gitár virtuózok, nőies hangú férfiak, kegyetlenül gyors dobtémák és szaggató basszus nélkül. Ebbe a fantáziavilágba nyújtana betekintést ez a Blog, segítséget adva az eligazodáshoz az útvesztőkben.

Az első banda, akiket megemlítenék személyes kedvenceim. Bennük találtam meg azt, ami számomra a zenét jelenti. Olyan elegyet alkotnak, amely tökéletes definícióját adja a Power Metal zenének. Ők lennének a Timeless Miracle.

A svéd származású banda, jellemzően a himnikus metált uraló Skandináv népekre, minden hallgatónak belopja magát a szívébe. Kezdeti szárnypróbálgatásaik, valamint 3 demo kiadása után, megjelent első lemezük, ami az Into The Enchanted Chamber (2005) nevet kapta. Ebből már néhányan le is vonhatnak néminemű következtetést, de ne hamarkodjuk el, amíg nem hallgattuk.

Íme a tracklist:

1. Curse of the Werewolf (7:15)
2. Witches of Black Magic (4:24)
3. Into the Enchanted Chamber (6:07)
4. The Devil (5:30)
5. The Red Rose (5:43)
6. A Minor Intermezzo (1:21)
7. Return of the Werewolf (4:55)
8. Memories (4:15)
9. The Gates of Hell (4:21)
10. Down to the Gallows (5:46)
11. The Dark Side Forest (0:47)
12. The Voyage (14:10)

Tagok:

Mikael Holst - vokál/basszus
Fredrik Nilsson - billentyű/gitár
Sten Möller - gitár
Kim Widfors - dobok

A nyitószám a Curse of the Werewolf a személyes kedvenc. Vérfarkas. Ez tűnik szembe először. Ettől ne ijedjen meg senki, nem egy hörgős darálós szám lesz, hanem az egyik legjobb dal, amit valaha hallottam Nem mennék bele elemzésbe, hiszen az a kritikusok dolga, inkább csak felvázolnám az alapokat, hogy legyen mit olvasgatni amíg szól a muzsika.

A Timeless Miracle a nevéhez méltóan tényleg csodás. Az énekes hangja nem kiemelkedő, pont olyan amilyennek lennie kell. Nem sikoltozik, nem megy operai magasságokba, egyszerűen tökéletes. A gitárjáték nem bonyolult, nincsenek benne olyan riffek, amelyek letépik az arcod, és ettől pont úgy simul bele a zenébe, ahogy kell. A dob változatos, nem csak a duplázó dübörgését hallod folyamatosan, hanem kellemesen kíséri a zene folyamát. Az igazi különlegesség a billentyű, valamint a több éneksáv, ami csordakórus hatását kelti. Mesterien ötvözik a lüktető szintetikus dallamot Mikael több csatornára pakolt hangjával. Erről egyszerűen nem lehet rosszat mondani.

Egyetlen egy gond van a bandával, méghozzá az, hogy immár 5. éve készül az új album. Felbomlott a kapcsolat a lemezkiadó céggel, valamint gyermekáldás is nehezíti a felvételt, de a fiúk tartják magukat az ígérethez, és jönni fog az album, csak várni kell. Ezek szerint nem keveset. Megtalálható a Nagy Videómegosztón minden számuk, valamint az új korongról egy demo jellegű nóta, amitől a hideg futkos a hátamon akárhányszor hallgatom.

Futkosson a ti hátatokon is, hallgassátok őket szeretettel, nincs nagy lemaradás, amit be kellene pótolni. Addig is: Long Live Power Metal!

Power Metal Blog - Vol 2.
Power Metal Blog - Vol 3.
Power Metal Blog - Vol 4.
Power Metal Blog - Vol 5.
Power Metal Blog - Vol 6.
Power Metal Blog - Vol 7.
Power Metal Blog - Vol 8.
Power Metal Blog - Vol 9.