Úgy gondoltam, leírom.
ÁPR.15. csütörtök. Ezen a napon történt, hogy az iskolában fociztam, felugrottam és a könyökömre érkeztem. Mai napig nem tudom, hogy érkeztem könyökre a fejelésből. Akkora roppanást éreztem a könyökömben, hogy majd bes**rtam.[Bocs a kifejezésért.] Odamentem a tanárhoz, kábé 5méterre volt, de úgy szédültem hogy a tanárnak kellett elkapni, mert majdnem elájultam, szerencsére nem kellett. Lefeküdtem a padra és jobban lettem.
Már hívták volna a mentőket, de én szóltam hogy Fater itthon van, és eljön értem. Bementünk a sürgősségire, behívtak 2 perc múlva, mondták, hogy röntgen lesz. (tanár sínbe tette a kezem, ezt levágták rólam) Mondták, hogy nyújtsam ki. Mondom, jól van [Biztos vagyok benne, hogy akkor mozdult el a könyököm, de már mindegy] megint elszédültem, és bejött Fater, hogy ha elájulok, elkapjon. [Amikor másodszor is majdnem elájultam, akkor sem vették észre, hogy baj van...] Kaptam egy kerekes széket, hogy ne essek össze. Körülbelül 2 órát vártam még a sürgősségin. Akkora volt a kezem, mint egy kenyér. 3x akkora mint a másik. Ekkor már sejtettem, hogy baj lesz.
2 óra után azt mondták, menjek CT-re mert még fiatal vagyok [14], így még fejlődők, és nem látszik rendesen a törés. Megvolt a CT. Vártam egy fél órát aztán behívtak.
-Sajnálom, de műteni kell.
Bevittek a gipszelőbe begipszelték a tenyeremtől a vállamig. Akkor kérdeztük, hogy is estem el. Mondtam, hogy a tenyeremre estem és az tovább lökte a csontokat és még ráesett 58kg .
-Megkérdezhetjük mikor műtenek?
-Hát majd a héten.
-Nem e kell protekció?
-Nem, nem .

Faterom nagyon sajnált, nehogy maradandó legyen ezért felhívta anyát, ő meg az orvosunkat, hogy eltört a könyököm kéne protekció .Ekkor jött a képbe a doki. Dr. Bábás Géza. Olyan kedves volt, azt mondta:
"-Hm ,eltört a könyököd, semmiség." [Igaz utána kiderült, hogy aznap 2 beteget is műtöttek a könyökkel, csak jobb kézzel, nekem meg a bal volt.] Azt mondta, ma nem tud megműteni, majd a héten. Erre este tízkor azt mondta na jó megműtelek.
A műtét 5 injekció volt + altatás + infúzió. Kibírható volt. [3dróttal lett megfogatva a könyök belülről.]
Másnap reggel arra ébredtem hogy már csak akkora a könyököm, mint egy fél kenyér, fellélegeztem. Igaz, nagyon fájt, de jó volt. [Egy bácsinak épp gerinc műtéte maradt el, és aznap hazament, helyette egy láb sérült jött be olyan 30év körüli csávó. Este filmeztünk, mert én nem tudtam aludni ő meg félt a műtéttől.]
Másnap hazaengedett.

2 hétre rá vissza hívtak, hogy levegyék a gipszet (Az én kérésemre, mert rohadtul viszketett és nem tudtam aludni)és helyette egy szövetet kaptam. Lekezelte, megnézte, és mondta, hogy legközelebb egy hónap múlva jöjjünk.

Visszajöttünk, kivette a varratokat és mondta, hogy mehet gyógytorna.

A torna végén, egy hónapja majdnem megvolt a kinyújtás, de mégsem, mert befelé még 30%os volt, szóval az még nem az igazi.

AUG 23. Hétfő: Fém kiszedés rutin műtét és csak egy napig voltam bent. Bementem, másnap jöttem altatás volt mert nem lehetett fele felébe.

AUG 31. Kedd: Varrat szedés.
3 és fél hónap után nincs bennem drót és nincs varrat.

Végül is, az egész meg sem történt volna, ha nem esek el, vagy ha nem nyújtják ki.

Update::A helye a sebnek látszódik az nem is zavar,de zsibbad valamikor az egész bal karom.. van amikor csak a könyöktől lefele.. Az orvos meg benyögte nem hogy a könyöknek nincs baja valami máshol lesz a baj. Erre elküldött az ideggyógyászhoz,mert sérültem a nyakam és erre tippelt és ö is az mondta nem itt van a baj.. f*ck...