Na nem a tárcsás készülékekről lesz szó, de úgy gondolom ~15 év kellő idő ahhoz, hogy visszatekintsünk egykori igényeinket megtestesítő készülékekre. Nem vagyok egy nagy telefonguru, pusztán csak a régi emlékek miatt gyűjtöttem össze, hogy milyen mobilkészülékeim voltak idáig.

Siemens C25
2001 tájékán kaptam, amolyan szülői "segélyhívónak", azaz mindig el tudjanak érni. Akkoriban kezdtem el eljárni otthonról, gimis éveim elején. Picit csalódott voltam, mert sokaknak már akkor is Nokiájuk volt, én meg kaptam egy bot-egyszerű telefont, nulla játékkal. Volt rajta pár csengőhang, SMS funkció, meg háttérvilágítás. Még beépített óra sem volt! Cserébe pici volt és egész jól bírta műanyag billentyűinek köszönhetően a strapát. Nem egyszer ömlött rá "víz", "szörp", stb.

Ericsson A2618
2 évre rá egyszer csak megkérdezték hogyan bírja a C25 a strapát, mire mondtam, hogy "hááát azért már nem az igazi" (valójában még évekig használhattam volna). Reménykedtem, hogy végre lesz egy olyan készülékem amin már van 1-2 unaloműző program. Nokiáról álmodni sem mertem, ezért ezt a készüléket szemeltem ki. Így utólag visszaemlékezve elég ormótlan volt, de a 3 játék kárpótolt mindenért és akkor már rendelkezett a szépreményű WAP funkcióval, amit bevallom - soha - nem használtam a mai napig. Kis érdekesség, hogy ez a telefon sem rendelkezett még vibráló funkcióval.

Siemens C45
1 év telt el az A2618 kézbevétele után és mivel nagyapámnak is szüksége lett egy mobiltelefonra, ezért megörökölte az Ercissonomat, én pedig végre először magam választhattam ki, milyen készüléket is szeretnék. Nagy nap volt, melyen még nagyobb reménnyel sétáltam be az akkori szolgáltatómhoz. C45-öt néztem és C45 is lett belőle. Végre! Az első telefon amit imádtam. Rezgett, játékok is voltak rajta, valamint a formája is egész baráti volt. Nem tudott többet mint a közkedvelt Nokia 3395, 2100 és társaik, sőt ekkor már jöttek ez első színes telefonok, de nekem tökéletesen megfelelt. Apropó színes telefon...

Sony Ericsson T610
A C45-öm beüzemelésekor már létezett a T610 és hetekkel később meg is láttam a hirdetését egy újságban. Szerelem volt első látásra. Nem is a színes kijelző, hanem a formája és az anyaghasználata. Akkoriban eléggé elérhetetlennek tűnt számomra, de valamiért annyira tetszett ez a telefon (elegánsnak tűnt a többihez képest), hogy később - azaz megjelenés után 2 évvel - mindenféle összehasonlítás nélkül is ezt választottam. Hű társam volt, az első MMS-eimet neki köszönhetem. Ebben az időben már több ismerősöm használt Nokia 6600-at, ami leginkább tudásában nyűgözött le. Vicces, hogy ekkor már létezett a Sony Ericcson P910 is, ami az emlékeimben az okostelefonok előfutára volt.

Nokia 6300
Felgyülemlett egy rakat hűségpont, így jócskán megkésve, de beköszöntött "a Nokiás korszak". Az addig használt telefonjaim közül talán ez volt az első amin nem találtam hibát. Vékony, fémes anyaghasználatú, strapabíró készülék volt és megfelelő gyorsasággal végezte feladatait. Emlékeim szerint mire megkaptam már bejelentették az iPhone-t, de A Nokia vezéreihez hasonlóan akkoriban én sem fűztem hozzá komolyabb reményeket. Egyértelműen szűklátókörű voltam ezen a téren.

Nokia E52
Miután az elpusztíthatatlan 6300-mat egy francia sípályán hagytam, gyorsan választanom kellett egy új készüléket. Ekkor már a legtöbb gyártó készített érintőképernyős készüléket, én viszont hallani sem akartam erről. Meglátni és megszeretni. Ez volt számomra az e52. Szálcsiszolt, elegáns, barnás színű, rendelkezett Wi-Fi chippel, valamint naviként is használhattam. Kértem hozzá egy 100 MB-os havi adatforgalmat és enyém volt a világ. E-maileztem, böngésztem (igen, volt, hogy erről írtam PH fórumra), appokat töltöttem le, rendszert frissítettem és mellette el sem tudtam képzelni mi a fenére jó a touch kijelző. Megsúgom mai napig megvan a készülék és privát hívásokra ezt használom.

ZTE Blade
Beköszöntött az első állásom, saját kereset és lehetőség a céges telefonra. Gondoltam ez kitűnő alkalom, hogy kipróbáljam az érintőképernyőt, valamint nem ártott a nagyobb kijelző a megnövekedett navi-használat miatt. 100 megáról 500-ra nőtt a havi kvótám, szóval itt volt az ideje jobban kihasználni. Átolvastam pár tesztet és végül a Blade-et kértem. A cégnél akkor nagy iPhone uralom volt, minden második ember 3GS-t használt, ezért mosolyogva néztek rám, ahogy kibontok egy telefont amint egy zöld robot üdvözöl. A kijelzőjére nem volt panasz és elsőre annyira le voltam nyűgözve a Symbiannal szembeni óriási szabadsággal, hogy belevetettem magam a testreszabásba. Papíron fűt-fát ígért és nem is értettem miért árulnak ennél drágább telefont amikor ezen is fut minden. Majd jöttek a további igények. Ez nem fut jól, az el sem indul, ehhez ez kell, ahhoz amaz. 2-3 hét alatt több ROM is felkerült a készülékre, újra a PC-telepítős korszakban érezhettem magam. Idővel elkezdtek hízni a programok és hiába a ráeszkábált 2.2-nek, a végén ott tartottam, hogy már csak 4-5 saját app fért a készülékre és szépen be is lassult.

iPhone 4S
A Blade arra volt jó, hogy beismertette velem, hogy a touch-os okostelefonoktól való félelmem teljesen alaptalan. Szépen beférkőzött a mindennapjaimba és olyan igényeket ébresztett bennem amit már nem tudott rendesen lekezelni.
Soha nem volt "felső kategóriás" telefonom, de úgy gondoltam végre megérdemlem a törődést. Nem siettem el a vásárlást, átgondoltam az igényeimet és mivel lehetőségem volt elég jó áron hozzájutni egy i4S-hez, úgy voltam vele, ha nagyon nem jön be, max. eladom és még nyerek is rajta. Nem így lett. Nem akarok ömlengésbe átmenni, de a doboz kibontásától kezdve teljes extázisban voltam. Átszenvedtem a kontaktjaimat, onnantól viszont tejben-vajban fürösztött az Apple-ökoszisztéma. Mai napig nem tudom milyen processzor volt benne, vagy mennyi memória. Nem azzal voltam elfoglalva, hogy "ja ez is tudja azt", meg "persze, ez már alapból benne van", hanem csak használtam. Tökéletes készülék.

iPhone 5S
2 év sok idő, főleg a mobilpiacon. Piacvezetők váltják egymást, felvásárolnak, eladnak, elbuknak. Tökéletes telefon nincs. Mármint olyan készülék ami mindenki igényét kielégítené. Ettől függetlenül a 4S elég magasra tette a lécet, még akkor is mikor már papiron kétszer gyorsabb konkureciái voltak. Ajánlatot tettek a 4S-emre én pedig körülnéztem a piacon. Bújtam a teszteket, fórumokat, majd pár nap múlva azt mondtam: STOP.
A családban droidos készülékek vannak, valamint kipróbáltam a szóba jöhető "nemalma" telefonokat is. Vannak jó ötletek, sőt, nem egy tulajdonságnál ki lehet jelenteni, hogy megelőzték a konkurenciát. Továbbra sem gondolom, hogy mostantól csak iPhone-t fogok használni, de 2013 végén, összességében engem az 5S győzött meg.

Jól látszik, hogy anno nem volt lehetőségem az akkori "top" telefonokhoz. Minden készüléknél le voltam maradva az akkori aktuális mobiltrendtől, de ez akkoriban ritkán zavart. Soha nem arról volt szó, hogy ne kaphattam volna jobbat, de ha kérhettem valamit, akkor általában PC alkatrészt, illetve a hétvégi bulizáshoz szükséges zsebpénzt választottam. Utólag visszagondolva sem zavar, hogy csak évekkel később lett színes kijelzős mobilom, vagy, hogy kimaradtam a Snake-es Nokialázból. A saját kereset és persze az ezzel járó önállósodás hozták el számomra azt az érzést, hogy bátrabban válogathatok a készülékek között. Továbbra sem veszem a mobilos magazinokat és váltogatom kéthavonta őket, de egészen más úgy vásárolni, hogy elsődlegesen az igényeim alapján választhatok.