A történet nem most kezdődött. Április közepén kimentünk lenyírni a füvet a hétvégi háznál. Megtörtént, kicsit pörögtünk a kutyákkal, aztán irány haza. Aki járt már arra, tudja, milyen ramaty az út. Teli van kátyúkkal, amiket csak úgy lehet kikerülni, hogy belemegyünk egy másikba. Hát, sikerült is, mivel a szembejövő sávban jött egy teherautó, és mivel elég keskeny az út, lehúzódtam, nem jó az erősebbel baszakodni. Döccent egy nagyot a kocsi, elég durva volt, félreálltam, megnéztük a kereket. Lett rajta egy helyes kis hupli, ami azt jelenti, hogy szálszakadás. Már az nem volt kis teljesítmény, hogy valakit délután négykor elérjek a biztosítónál. Ők azt mondták, hogy ez nem az ő asztaluk, hívjam az út kezelőjét. Na de az ki? OK, kiderítettük. Ott a portás veszi fel, csak háromig dolgoznak az irodában, nem tudja, mi a teendő, telefonáljak reggel. Mondom, akkor ezzel ugye nem azt akarja nekem mondani, hogy aludjunk a kocsiban, ugye? Nem tudja, de várjak, megkérdezi, mi van ilyenkor. Valaki a háttérből javasolja, hogy hívjam ki a rendőröket. OK. Ki is jöttek, megnézték. Első kérdés: az út állapotára figyelmeztető tábla volt? Nem, de azért nézzük meg a biztonság kedvéért. Nincs, kérdés kipipálva. Majd csak olyan száz méterrel később lesz, a kanyar után. Következő kérdés: akkor ezekből a kátyúkból melyik is volt a hibás? Fényképezzük le az utat, abból látszik, hogy nem lehet úgy menni, hogy ne menjen bele valamelyikbe az ember. Fotóztak ők is, mi is. Nagyon korrekt, segítőkész rendőrök voltak, ilyen hozzáállást várna az ember az összestől.
Másnap reggel a jegyzőkönyvvel és a saját készítésű képekkel irány a Közútkezelő. Mindent lefénymásoltak, kárbejelentő kitölt, 48 órán belül biztosító szemléz, nekik visszaküldi és kártérítenek. Rendben. Biztosítós ember kijött, szemlézett, elköszönt. Eltelt majdnem négy hét, ma megérkezett a határozat. Nem fizetnek, mert figyelmen kívül hagytam a táblát, ami jelzi a rossz útburkolatot. Telefon az ügyintézőnek, aki közli, hogy hja igen, kiment a műszaki csoport, ott a tábla, ez van. Mondom nem hiszem el. Menjek csak ki, ott az a tábla, higgyem csak el. A határozat megtámadható, polgári peres úton, viszhall. Kimentem, tényleg ott van a negyvenes és az úthibákat jelző tábla is, a Kunsziget végét jelző alatt. Na, ott tört ki belőlem a hangos istenbaszozás. A kérdésem már csak annyi, hogy akkor hogy a bánatba kerülhetett be a rendőrségi jegyzőkönyvbe ennek az ellenkezője, miután a rendőrök direkt visszamentek és megnézték? Most vagy rövidlátók, vagy tényleg nem tudom, mit gondoljak. Plusz ahonnét kikanyarodtam, nem is láthattam, mert visszafelé nem érvényes.
Azt, hogy ilyenkor mit lehet tenni, még át kell gondolni. Ha lesz fejlemény, megírom...