A héten beszéltem egyik barátnőmmel, pénteken jön hozzám Győrbe kutyástól, aztán szombaton a három ebzettel kiközlekedünk Bécsbe jól. Atom jó a Kinderpunsch a vásárban, meg amúgy is kellene pár dolog, ami itthon nincs (leginkább édesség). Talán kevesebb a kretén is, mint itt.
Az engem rendszeresen megtaláló hülyékről annyit, hogy tavaly pár nappal karácsony előtt volt egy sakál részeg mikulás a Baross úton. Valószínűleg a forraltborosok itatták szorgalmasan, mert szerencsétlennek elég masszív szeszszaga volt. Szórta a szaloncukkert mint az állat, és naná, hogy hozzám jött oda cimbizni. Nagyon kellemetlen, hogy a nagy tömegben azért mégsem lehet felrúgni, de szép szóval sikerült ráállítani a Betlehem felé vezető útra. Eleve hiba volt arrafelé menni, mert ahogy Dzsínó mondja „minden jó, csak sok köcsög van”. Itthon legalábbis, rettenet parittyamód viselkednek a népek amikor ilyen vásárosdi van. Én bajom, miért lakom a Belvárosban?!
Szeretném leszögezni, hogy nem vagyok (mindig) antiszociális. A karácsonnyal sem az a gondom, hogy egy következetlenül összetákolt tündérmese az alapja – ugyanez a szitu a húsvéttal is -, hanem az, hogy kihozza a bunkóparasztállatot az emberekből. Az alapprobléma az, hogy sok hét rohanás, aztán négy hét megőrülés (szabály, hogy november közepén mindenki észbe kap, hogy még ez kell, meg az és férjen bele karácsonyig) után három napig össze vannak zárva a családjukkal. Közhely, de kin vezetik le a sok hülye okozta stresszt? Naná, hogy azokon, akiket a legjobban szeretnek. Természetesen azért, mert hogy néz az ki, hogy az ember visszaküldi a főnökét vagy a kollegáját az anyjába/apjába amikor az ragaszkodik a hülyeségéhez. (Nem kellene a látszattal törődni, kevesebb lenne az infarktus, ebben biztos vagyok.)
Na szóval, egymás agyára menés otthon. A vita legkésőbb 24-én délben tör ki, de van, ahol már 23-án megy az ordibálás. A leggyakoribb okok a következők: miért akkora fát kellett venni, ami
• nem fér bele a talpba
• belefér, de ferdén áll
• belefér, ferdén áll, és amikor a díszítés végén felkerülne a csúcsdísz, nem fér el a plafontól.
Pár évvel ezelőtt egy ismerősnél valamiért fura volt a fa, nem igazán értettem elsőre, de nem akartam nagyon bunkó lenni és megkérdezni, hogy mi a baj vele. Aztán rájöttem: a tetejéből vágtak le, mert már nem akarták újrafaragni az egészet, a plafont meg csak nem lehet azért a hülye csúcsdíszért kilyukasztani. Röhögtem jókat, hogy na, nálam ilyen biztos nem lesz, egyrészt, mert nem fogok azért meghalasztani egy fenyőfát, hogy három napig villogjon nekem a nappaliban, aztán kivigyem a szemétbe – a cserepes fa ugyanúgy meghal, ha bekerül a lakásba, mint a vágott, az csak önnyugtatás, hogy nem – másrészt meg nekem ritkábban alvással, gyakrabban munkával telik a szent ünnep. Harmadszor meg, a legfőbb ok persze az, hogy nem is hiszek benne(, hogy van olyan család, ahol a képeslapokon kívánt békés/áldott karácsony, mint olyan létezik).
Nem értem ezt a hitelre LCD-tévét vásárlásos/nyaralásos dolgot sem. Nem akarok senki zsebében kotorászni, de ha évközben valaki nem tudja rá összerakni a pénzt, mi a biztosíték arra, hogy a törlesztőrészleteket tudja fizetni januártól? Aztán ott van a százfélét főzés, bejglimérgezés kérdésköre is, hogy minek. Karácsonykor sem tud az ember többet enni, mint máskor. Korábban írtam már az ünnepek előtti eszetlenül vásárlásról, nem akarom magam ismételni.
A kötelező rokonlátogatás/vendégül látás (na jó, kelletlenül kerülgetés, pofavágás, beszólogatás ) megint csak csücskös dolog, hiszen ha nem keresem valaki társaságát egész évben, nem feltétlenül vagyok arról meggyőződve, hogy pont karácsonykor sikerülne egymásra hangolódni.
Akkor mi marad? A tévé biztos nem, minden évben kötelezően lenyomják a Télapu mind a negyvenhárom részét, aztán a Reszkessetek betörők! sem maradhat ki, ugye, kicsit hallelujáznak, megy az erőltetetten mosolygás. Nagyon várom, hogy egyszer legyen már töke valamelyik csatornának és adják le a Brian életét vagy a Badder Santát (nem ugrik be a magyar címe, zseniális film). Lenne még pár ilyen ötletem… Például a november eleje óta mindenhol hallható karácsonyi érfelvágós szar egyenzenéket kicsit fel lehetne tupírozni. Nem azt mondom, hogy Jacob Miller vagy Yellowman - pláne - karácsonyi albuma szóljon minden bevásárlóközpontban, mert rajtam és néhány elvarázsolt (na jó, elb*szott) haveromon kívül mindenki sikítva menekülne. Végülis nem lenne ellenemre, szerintem röhögnék egy egészségeset ha meghallanám valamelyiket, esetleg Snoop Doggtól a Santa Claus Goes Straight To The Ghetto-t. Sajnos erre elég kicsi az esély. Kábé akkora, mint arra, hogy az igazi jézuskát kapjuk rajta az ajándékcsempészésen.