Lehet, hogy elsőre ez furán fog hatni, mivelhogy lány vagyok, de egy csavarboltban dolgozom. (Csupa lányok vagyunk ott.)

Nap mint nap történnek olyan dolgok, amiket nem tudok hova tenni. Tiszta sor, hogy sok az olyan vevő, aki nem szokott szerelni, csak mondjuk fel akarja csavarozni a szekrény hátulját, de egyébként lövése sincs a dolgokhoz. Nincs ezzel semmi baj, szívesen segítünk, amennyire tudunk. De azért alapvető szinten használja már az agyát, még ha nem is ért a témához!
Átlagos, naponta többször előforduló szituáció: Azt azért még el tudja mondani, hogy mondjuk ötös vastag legyen, a hosszát meg ujjal mutatja, hogy kb 5 centi hosszú. Na mutatok egy akkorát, erre rámnéz bambán, és közli, hogy ez nagyon hosszú... Oké, mutatok rövidebbet, de akkor meg rájön, hogy túl vastag... És variál, és folyton megkérdezi, hogy:
-Ez ötös?
Én meg minden alkalommal elmondom, hogy igen, ötös, de ott van a dobozon a mérete, amiből kivette. Nagy nehezen megszületik, hogy melyik kell, és akkor jön a következő kérdés, hogy hány darab is legyen? Kis fejszámolás, legyen húsz. Jó. Ellibegek zacskóért, aztán elkezdem beleszámolni a huszat. Mondjuk tizenháromnál (mert az szerencsétlen szám) tartok, mikor megkérdezi, hogy mennyibe kerül? Az is ott van a dobozon, de mondom, hogy (most így nem tudom fejből, de kb.) 2,5 Ft.
-Hú, akkor legyen inkább harminc darab!
Hm... Jó, de kezdhetem elölről, mert számolás közben kell közbeszólni, és elfelejtettem, mennyinél tartottam. Aztán ez is meglesz, kész a harminc darab, ránéz, és kevésnek találja....
-Tudja mit, legyen inkább száz!
Jólvan, semmi gond, akkor viszem a dobozt a mérleghez, ami darabszámlálós, és gyorsan hozzáöntök még hetvenet. Akkor már megnyugszik, kifizeti, elmegy.

Meg tök sok ilyen van, hogy bejön alátétért, amiből a lapos (vékonyabb és kisebb kerületű) kerül 2 Ft-ba, a fakötésű (vastagabb és szélesebb) meg 7,5 Ft-ba, és igaz, hogy csak tizet vesz, de azt az olcsóbból, és nem azért, mert arra van szüksége, hanem azért, mert akkor megspórolt 55 Ft-ot.
Viszont a legjobb: közli, hogy mondjuk hatos csavart kér, esetleg még a hosszát is meg tudja mondani, de itt el is akadunk. Kérdezem, milyen csavar kell, ő meg mondja, hogy olyan normális. Érteeeed? Jó, akkor elölről.
- Metrikus?
- Mittomén, csillag feje legyen.
- Jó, de anyát lehet rá tekerni?
- Nem, nem olyan.
- Fémbe kell vagy fába?
- Fémbe.
- Szuper, és süllyesztett feje legyen vagy domború?
- ????
- Oké, mutatom- és innentől talán sínen vagyunk.

Ezután még lehetnek bajok a mérettel, mert mondjuk azt mondja, hogy kell belőle 35 mm hosszú. Ilyenkor elmondom, hogy olyan sajnos nincsen, de van 32, vagy 38.
- Ühüm... 35-ös nincsen?
És akkor váááááááááááááááááááááááááá. De csak magamban.

Eszembe jutott mégegy:
- Csavar kéne tiplivel.
- Oké, milyen falba?
- Igen, falba.
- De miből van a fal?
- Csempéből.
- De mi van a csempe mögött?
- Tégla (vagy beton, vagy mindegy, innentől már a tiplit megoldjuk.)
- Csavar milyen hosszú legyen bele?
- Ami jó a tiplihez.
- Ez attól függ, hogy mit rögzítenek vele. Fognak át vele anyagot?
- ???? Nem tudom, két centi vastag deszkák lesznek vele felrögzítve...
Jó, innentől már ez is menni fog.

Meg még ez is gyakori:
- Minősége 5.6-os, vagy 8.8-as legyen?
- ???
- Mennyire legyen erős?
- Ezt hogy érti?
- Ezt úgy értem, hogy ******, de nem ám.. ilyet nem mondok. Hanem ezt mondom: kell, hogy acélból legyen, vagy sem?
- Ja, nem tudom, xy helyre megy.
És akkor elkezd hadoválni olyan dolgokról, amit nem értek, hátha tudok tanácsot adni. Általában ilyenkor adok erősebb csavart, abból baj nem lehet.

Valamilyen szinten érthető, hogy tőlünk várnak tanácsot, de abba nem gondolnak bele, hogy járnak hozzánk
- asztalosok
- ácsok
- gipszkartonosok
- bádogosok
- egy rézöntő is
- esztergályosok
- autószerelők
- meg még egy csomóan,
És hát minden szakterületen nem mozoghatunk olyan otthonosan, hogy elmondjuk, hogy adott dolgot mivel tudnak mondjuk helyettesíteni, meg ilyenek.
Szerencsére sok szakember is vásárol nálunk, akiktől meg ragadnak ránk információk, de teljeskörű építőipari tanácsadást valószínűleg sosem fogunk tudni nyújtani.

Szóval az élet nálunk sem játék és mese, de annyi baj legyen. Lehet, hogy leírva úgy tűnik, hogy bunkó vagyok a vevőkkel, de ez igazából egyáltalán nem így van. Jó érzés végre vásárlócentrikus helyen dolgozni, és érezni azt, hogy van már némi szerepem abban, hogy mit adunk el, meg milyen a forgalom. Nem akarom fényezni magamat, de jó lenne, ha mindenhol ilyen segítőkészek és türelemsek lennének az eladók.

A tanulság csak annyi, hogy próbáljuk megkönnyíteni egymás életét. Ha elmész csavarért, de nem tudod, milyen kell, akkor próbáld meg érthetően körbeírni, vagy elmesélni, mire akarod használni. Az eladók meg ne legyenek megsértődve, ha dolgozni kell.