Ismét horgászat, ezúttal Nyékládházán a Gólem-tónál, kb. 100m-re az első PH!-tábor helyszínétől (az a hely már foglalt volt). Pénteked délután mentünk ki négyen, a bátyám, két gyereke, meg én. Első utunk a napijegyvásárlás volt, engedély nélkül nem szeretek pecázni. Az más kérdés, hogy nem jött halőr... ennyi erővel jöhetett is volna. Megvolt a jegy, táborhely keresése. Majdnem tele volt a part, de találtunk egy viszonylag jó helyet. Sajnos a part közelében eléggé el kezdett nőni a hínár, komolyabb nádfal meg nem volt sehol, tehát se igazán úszásra, se igazán pecázásra nem volt alkalmas a terep... de evvan. Kicsit beetettem, hátha jobban fog jönni másnap a hal.
Sátorállítás, majd mivel eléggé elment az idő, ezért alvás.

Másnap a Nap előtt keltem, a felszerelés összekészítésével nyitottam. 3 pecabot (amiből általában 2 volt bevetve), etetőanyag, miegymás. A bojlis botot fenekezőre bedobtam, az majdnem egész nap ázott, de nem volt hajlandó a nyeletőfék megszólalni rajta. A bolognai bot úszósra szerelve, csontival próbáltam küszt fogni. Bár rengeteg volt belőle (helyenként fekete volt tőlük a víz), valahogy nem mentek rá. Délután 1-ig kellett várni az első kapásra:

Utána nem sokkal jött egy hasonló darab. Tippre kis sügérek voltak, de egyelőre nem merem 100%-ra mondani. Sajnos a fényképező el volt állítva, emiatt ilyen rossz a kép, közelebbről pedig erről a kettőről nem készült felvétel.

Ez után jött egy pirosszárnyú keszeg, amivel a fenekező frissítve lett... nem biztos, hogy jó ötlet volt. Miután kihúztam a vége fele, már nem élt. Tippre nem bírja a mélyebb vizeket 6-7cm-es korában.

Mivel szeretem az össze nem illő dolgokat kipróbálni, ezért a bolognai botot felszereltem 30-as zsinórral, és egy etetőkosárral, hogy fenekezzek vele. Igen szép távot sikerült elsőre dobni üresen, próbából. Aztán mikor megtömtem a kosarat, hátravezetéskor a hosszú boton valószínűleg sikerült megakasztanom a damilt. Ismét hosszút dobtam, csak az a baj, hogy a zsinór nem tekeredett le, hanem elszakadt, így a szerelékem szabadon repült. Újabb próba, ott már ment minden rendesen, de 2 bot mellett ülni és csak várni... az nem az én formám. Vissza is cseréltem a damilt az eredeti 18-asra, és visszakerült rá az úszó

Utána unokaöcsém is beállt pecázni, fogott egy naphalat:

végül én fogtam egy haaatalmas példányt:

Ennél kisebbet nehéz lett volna, neki is alig fért a legkisebb horgom a szájába. A kicsit nagyobbak is ilyenek voltak, nagy szemekkel, piros alsó úszókkal és szúrós hátuszonnyal. Ha hozzáértő be tudja nekem ennyiből azonosítani a fajtáját, annak örülnék. Az összes kifogott hal visszakerült a vízbe, sajnos nem mind élve.

mod: közben meg lett erősítve a tippem: kis sügérek voltak.

A partról láttunk néha csónakokat, ahol eléggé görbült a bot. Hogy mit és mekkorát vettek ki, azt sajnos nem láttam.

A tanulság: nagy víz, kis halak... legalábbis azok számára, akik nem tudják még, hogy hogyan lehet a nagyokat kifogni.

Sajnos 5 óra környékén hirtelen elromlott az idő, olyan erős szél fújt, hogy a sátrakat alig bírtuk lebontani. Szerencsére jött arra egy srác fagyis kiskocsival, és segített. Ezúton is köszönjük neki. Mindent bepakoltunk, vagy inkább begyűrtünk a kocsiba, és indulás haza. Mikor hazaértünk, akkor még volt annyi időnk, hogy normálisan összehajtsuk a cuccokat, utána itt is el kezdett fújni a szél.

Hogy hova megyek legközelebb, és mikor? Ezt nem tudom. De hogy fogok menni hamarosan, az szinte biztos.