Több, mint két hónapja húzódik egy sebészeti esetem, amiről majd talán akkor írok, ha egyszer vége lesz. Még nem látom a végét pedig...
Eddig háromszor műtöttek. Kétszer ugyanaz a doki (másodjára és harmadjára). Nála voltam e hét szerdán is. Egy indiai figura, nem találtam róla sokat a neten, egyetlen értékelése volt valakitől, az negatív. Nekem elejétől fogva szimpatikus volt, velem jól is bánt. Néha úgy éreztem, hogy nincs a helyzet magaslatán, de legalább a kommunikációjában nem ez tükröződött (ellentétben több másikkal, aki darab-darab alapon nagyjából leszarta az egészet), mindig megnézte a sebet és bár nem volt túl beszédes, de ha kérdeztem, normálisan elmondta, hogy mi-hogyan-miért. Ráadásul igen nagy különbség volt ahhoz - az egyébként valami arab származású - a sebész doktorhoz, akihez a legelején kerültem. De nem őt akarom most szidni, szóval a lényeg, hogy ma mentem kontrollra.
Kartonozóban mondtam, hogy kihez szeretnék menni. Ma talán csak kontrollosokat fogadott a doktor úr, legalábbis ez volt az első gondolatom, amikor elkezdte a hölgy, hogy hát hozzá nem tud már küldeni - majdnem a szavába is vágtam, hogy tudom-tudom, de kontrollra jöttem. És folytatta, hogy... mert meghalt.
Mi van?! Ilyennel nem szokás viccelődni, visszakérdeztem, hogy meghhaaalt?? Igen. Infarktus, jött a válasz.
Húbazmeg... ez, ott, akkor igencsak mellbevágó volt. Két hónapja kezelt, már egy ideje papír se kellett, hogy tudja mi van velem, emlékezett mindig, hogy mi történt velem, hiszen 2-3 naponta találkoztunk. És erre, többet nem fogunk. Ezzel hirtelen nem tudtam mit kezdeni, annyira letaglózó volt, fél óráig csak ücsörögtem ott bambán, amikor behívtak végre. Komolyan, majdnem sírtam is közben. Nem jó a halállal találkozni, még akkor sem, ha nem közvetlen hozzátartozó vagy jó ismerős. Én úgy érzem, hogy egy jó ember ment el.
Fogalmam sincs ki fogja helyettesíteni a rendelőben, rövid távon össze-vissza lesznek, pedig ő minden nap bent volt, így mindig ugyanaz az ember látott, ami fontos volt a gyógyulás szempontjából. A többi sebésszel azt hiszem már mindenkivel találkoztam, hát nem szeretnék egyikhez se járni. Aki ma volt, az is... hagyjuk. Darab hús, majd lesz valami - kb. ez jött le abból, amit a seb kapcsán sikerült beszélnem vele.
Legjobb lesz, ha keresek valami magándokit, különben sose jön helyre. Az egyetlen ember, akiben a környéken eddig megbíztam, nincs többé.

N