Reggel 8, élelmiszer üzlet, sor. Kvahosszú sor... eleve miért nem dolgoznak ilyenkor a zemberek, mit keresnek a boltban? 
Na mindegy. Végre közeledik a pénztár. Előttem 50-es forma, jól megpakolt kocsival. Elér a szalagig. Hatalmas megkönnyebbülés látszik rajta, tolja is fel a cuccot, mint a gép. Na de... baj van, a szalag megáll, elöl problémázik a vevő a pénztárossal (valami bénázás van). Emberünk nem esik kétségbe attól, hogy megállt a szalag, de még nem pakolt fel mindent és nincs több hely: elkezd tornyot építeni. De olyan szinten, hogy 3-4 pudingos doboz egymásra, üdítős/tejes dobozok szintén toronyba, apróságok beszórva, újságok begyűrve az új építmények közé... és még mindig van a kocsiban és nézi, hogy hová lehetne még feltenni és rádöbben, hogy úristen, már nincs több hely!! Most mi lesz?! Kétségbeesetten próbálja begyűrni a maradékot, de egyszerűen nem sikerül, leesik, elgurul, felborítja a már fent lévőket is. És egyszer csak... problémás vevő problémája megoldva, a szalag ismét megindul. Emberünk pedig a felszabaduló kis helyre határtalan örömmel hirtelen beömleszti az összes maradék terméket, amit eddig a kezében fogdosott. Látszik rajta, hogy nagy súly esett le a válláról... 
Igazából nem ő az első, akit így látok, viszont továbbra sem értem: miért akarják egyesek azonnal feltaposni az árut a szalagra? Ennyire nincs egy kis agya ezeknek, hogy a pénztáros ahogy szedi le az elejéről, úgy majd szépen lesz neki több helye? Vagy ez csak túl logikus és annyira egyszerű, hogy így péntek reggel ez már sok? Vagy mi? Nem értem...
N
"
