Egy pár dolgot az elmúlt hónapokban. Alapvetően egy műtét, sőt sorozat hozománya ez, még ha nem is közvetlenül. Nem egy életveszélyes dolog vagy olyasmi, ami különösebben megrendítene egy átlagembert, így engem sem. Azonban emiatt gyakorlatilag (jó 10 év után) befejeztem az energiaitalvedelést és a napi édesség adagomat is elég erőteljesen lecsökkentettem - utóbbit eleinte nullára, de azért ez nyilván nem tartható állapot a végtelenségig, nem is volt cél.
Mindkettőt a gyorsabb gyógyulás érdekében. Bár az energiaitalt le akartam már tenni rég, de valahogy soha nem sikerült. Nem fizikai függőség miatt, mert most, hogy muszáj volt, gyakorlatilag azonnal megoldottam és nem volt semmilyen negatív hatása. Csak egyszerűen szeretem az ízét. Korábban jó megoldás volt fejfájásra is, de a fejfájást részben éppen az okozta, hogy vizet meg nem ittam eleget és a koffein ráadásul vízhajtó... Így előbb utóbb mindig abba a mókuskerékbe kerültem, hogy már egyre többet ittam, aztán pár hónap alatt tuti ledöntött valami a lábamról. Akkor persze mindig elhatároztam, hogy akkor vége - tartott max. két hétig.
De most tényleg (1-2 hetente lecsúszik egy, de tényleg nem több, ez három és fél hónapja tart). A műtétről még mindig nem akarok írni, mert továbbra sem tökéletes a helyzet és majd egyben, de már nem járok orvoshoz. A tonna koffein és édesség elhagyásának jótékony hatásait viszont érzem magamon. Pl. megszűnt annak az irgalmatlan feszültségnek egy jó része, ami korábban bennem volt és legtöbbször idióta, meggondolatlan, agresszív viselkedésben nyilvánult meg. Többek között majdnem sikeresen összetörtem magam az autóval, aludni nem tudtam soha normálisan (nem tökéletes, de sokat javult) és a figyelmemet se tudtam mindig eléggé koncentrálni olyankor, amikor kifejezetten kellett volna. Emiatt sokszor levert, fáradt, idegbeteg voltam, nem akartam megcsinálni semmit, az olyan egyszerű dolgoktól kezdve, mint az otthoni fűnyírás addig, hogy tanulás, miközben a munkahely se nagyon inspirált ebben. Pedig az informatikus szakmában a folyamatos tanulás elengedhetetlen, másrészt nincs nyelvvizsgám, ami nem is kell az aktuális munkakörömhöz (bár a szakmai angolom éppenséggel elég lenne, ha használni kellene), de a munkáltató mégis konkrét béremeléssel díjazná, ha lenne. Ilyenekben illenék előrelépni.
Sokkal jobban sikerült mostanság átgondolni és megfelelő következtetéseket levonni ezek, meg egy sor egyéb olyan dologból, amik kapcsán én is éreztem, hogy változtatni kellene a hozzáállásomon, de sose volt egóm észrevenni a valós problémát.
Azt nem állítom, hogy azóta pl. nem adtam ki minden haragomat arra a kollégára, akitől az egész csapat agyf@szt kap, csak senki nem mert beleállni egy konfliktusba, mert de. És mondhatom, jól esett végre kiadni. De azt igen, hogy összességében lényegesen jobban érzem magam és általánosságban pozitívabban látom a környezetemet, mint eddig; ennek megfelelően is próbálok hozzáállni. Most megint elértem azt az állapotot, amikor nem akarok alapjáraton mindenkit kettéharapni. Nyilván van még hova fejlődni, de az ember nem lehet örök életére hülyegyerek. Majd meglátjuk hogy sikerül a továbbiakban.

N