A sárkányok korában, azaz a Dragon Age megjelenésekor tartott IT szakkiállítás idején, (2009-ben) kénytelen voltam beújítani valami billentyűzetet, mert a korábban általam nagyra tartott Genius Ergomedia 700 w billentyűje nem bírta tovább a hajtást, az annak utódjánul szánt Microsoft Fapad 1700Ft version by "Mert hülye azért nem vagyok" pedig nem tüntette fel a billentyűkön az Alt GR-rel előcsalogatható karaktereket..

Gondoltam, valami gyors, ideiglenes megoldás meg fog felelni, amíg körülnézek a piacon és kiválasztom társamat és segítőmet a kalandok és kommentek világába. Mivel nejem is velem tartott a kiállításra, hamar megszületett a nagyon-nagyon szűk választékból a döntés, ugyanis a Pleomax a vásárlóinak ajándékba adott valami kék szatyrot is, és "az a szatyor kell!" érv el is döntötte a kérdést... Kicsengettem érte (meg az ajándék szatyorért, Pleomax feliratú bögréért és a családi béke kedvéért) 4000 forintot.

Kellemes, lapos, szép kiállású, az Ergomedia 700-hoz képest sokkal kevesebb helyet foglaló billentyűzet, amely multimédiás gombokkal is el van látva. A billentyűk festése szép, kontúros és egyenletes. Kihajtható lábán, a numerikus rész fölötti ledeket takaró plexicsíkon és a csuklótámasz hiányán kívül más említhető dolog nincs is vele kapcsolatban. Használatban a gombok kielégítően teszik a dolgukat, nem hangos, nem kattog, ha megnyomom, még érzékeli is a megnyomást, biza'!

Már vagy két évvel ezelőtt is szükségessé vált egy takarítás, akkor fény derült a gumimembrános kialakítására is. Most újra időszerűvé vált egy alapos tisztítás.

A hátlapra fordítva eltávolítottam az összesen 14 db csavart. Aztán gyorsan csináltam egy fényképet a telefonommal a billentyűzetről, mielőtt szétszedem, és nem fogom tudni, melyik billentyű hova megy vissza.

Leemelten a felső részt, ami a billentyűket is tartja. Meglepő módon a belső rész , azaz a gumi lap úgyszólván teljesen tiszta volt, egy-két cicahajszál heverészett csak rajta, ezért a belső rész tisztítása szükségtelen volt.

Maradt a fedőlap és a billentyűk takarítása.

A billentyűt két kis köröm tartja a fedlapban. Az egyiket egy kis csavarhúzóval félrenyomtam, majd a másik oldalról alányúlva kipattinthattam a kis műanyag vackokat.

Az alattuk található verébfészek pedig elborzasztott. Oké, hogy morzsa, meg ilyen apró darabos izék bepotyognak, de az a sok szőr... Képi bizonyítéka, hogy a macskáink mennyire szeretnek a billentyűzetre feküdni, pláne, ha a nejem éppen Candy Crashozik.

Miután eltávolítottam a billentyűket a fedlapból, kiszedtem a nagyobb billenyűkben található drótszálakat is, amik azért vannak, hogy a billentyűk ne féloldalasan nyomódjanak be. Jöhetett a meleg szappanos víz a lágyszőrű sündisznóval.

Kis sikamika, és a megtisztult műanyag mehetett száradni.

Aztán az összerakás....

Egyesével bepattintgattam a megfelelő helyre először a drótos darabokat. Ezeket egy kissé bonyolultabb, mint a simákat, mert először a drótoknak kell a helyükre menniük, utána lehet a billentyűt bepattintani.

A sima billentyűket pedig csak egyszerűen be kellett pattintani. Itt látható, hogy a billentyűk alatt "csepegtetőtálca" van kialakítva, ami a folyadékot a billentyűk alól elvezeti a következő képen látható nyílásig, hogy a billentyűzet belseje száraz maradhasson.
Miután ezzel végeztem, a fedlapot a helyére illesztettem. Lehetett hanyatt fektetni, hogy a csavarokat visszahajtva befejeződhessen a művelet.

A csavarok behajtása némi óvatosságot igényel, ugyanis ezek a műanyagba való csavarok simán vágnak maguknak új menetet, ha a régibe nem találnak bele. Ezért a csavarokat először balra forgattam, amíg nem éreztem, hogy a csavar jól érezhetően a helyére kattan, és csak utána hajtottam be őket.

Persze az öt, lassan hat év folyamatos használat nem múlt el nyomtalanul a lakkfekete szépség fölött, a billentyűk festése az A, S és D gombon jól látható, illetve a felületi érdesítés is kifényesedett, ami leginkább a Space gombon látható, de a teljes klaviatúrán észlelhető.

Az összerakás után persze újra munkába lett állítva a cucc, hiszen amíg nem repül be az ablakon egy cserebogár, addig marad. Már egy ideje fontolgatom, hogy ennek az eszköznek a megrokkanása esetén egy mechanikus billentyűzet lesz a következő darab. De ez a nyavalyás nem és nem akar megdögleni, hogy felvillantva legszebb mosolyomat, megigényeljem a családi kasszából a Mecha árát a kényszerítő szükséghelyzetre hivatkozva.

Ő pedig a szőrkupac felének előző gazdája. A másikat nem háborgattam még egy fénykép erejéig sem, mert éppen nagyon kényelmesen elhelyezkedett a nejem ölében.