Történt a minap, hogy elszállt az agyam a kilátástalan helyzetem miatt, és rászántam magam, hogy feladjak egy hirdetést "Csoda Masszázs" néven - amit valljuk be, nagyon nem gondoltam át. Később ugyan felvilágosított pár kedves ismerősöm, hogy hülye nő nem ad fel ilyen hirdetést, mert ez egy íratlan forma, amivel tulajdonképpen a testemet kínálom fel... ez volt az utolsó, amire gondoltam volna egyébként, továbbra sem értem mit értenek a masszázs alatt az emberek szexnek, de na, azóta szaporáznak csak nekem a szaftosabbnál szaftosabb e-mailek!) Az egészet - ha még így sem lenne elég ciki - megfejeli, hogy pimasz, de voltaképpen igen rövid szöveget kerítettem mellé. És persze csakis és kizárólag egy újonnan csinált e-mail címet adtam meg, amit ha egy perverz állat majd a nagy dühöngése közepette fel is törne mert nem kapja meg hab testemet, ne találjon rólam semmi felhasználható dolgot sem. Az egész műveletet természetesen e-mailben kívántam bonyolítani, mert se találka, se telefonálgatást nem vagyok hajlandó eszközölni, amíg nem lehetek biztos az emberben... Szóval nagy elhatározásom közepette valahogy állatira nem gondoltam bele mit is teszek...

Hajnali 4-kori hirdetés... reggel 8:39-kor már felvillant a kis egyes - Levele érkezett...
Örültem, mint majom a farkának, friss, csipás szemmel az emberi hülyeség mögül kikukkantva még mindig abban a hitben éltem, hogy akár sikerem is lehet. Ami, valljuk be, lett is, csak nem épp úgy, ahogyan azt én elterveztem... Na de térjünk vissza szépen! Szóval, első körben jelentkezett egy kimondhatatlan nevű pali, de nem volt valami érdekes. Aztán befutott a második érdeklődő is, aki nem szarozott, rögtön belecsapott a lecsóba...

...hogy dominát vállalok-e...

Én meg csak néztem. Hosszú percekig monoton pislogás közepette.

Kiiii??? ÉN???? ÉN NEM!!!!

Szóval nem, nem azért néztem bamba fejjel, mert nem vágom a szó jelentését, és nem, nem is azért, mert még akkor tértem magamhoz szinte és azt hittem rosszul olvasok , de instant lehidaltam a reggeli sokkban, amikor visszaírva neki, hogy én nem olyan vagyok, nos hát ő, mit sem törődve, folytatta a próbálkozást velem!

Ő róla azért mégsem adnék ki semmiféle információt, mert nem teljesen ezen lenne a lényeg, hanem a következőn... habár igazándiból a kérdésem teljesen felesleges, mivel úgy sem az én erkölcsi normáimat képviselitek, de azért kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Szóval, adott egy szituáció, amiben nekem nagyon nagyon nagy segítségre lenne szükségem. Ő pedig tud ezzel szolgálni, elvileg. Persze az is kérdéses, hogy ez igaz-e, habár erősen annak látszik minden. De cserébe engem akar... úgy... és rendszeresen!!!
Neki van családja, iszonyatosan elfoglalt és még messze is lakik, de igazából olyan dolgot tehetne meg nekem, ami az én álmaim megvalósulásához segítene.
De nekem ez nem fér bele (főképp azért, mert van valaki, akit iszonyatosan szeretek)... Habár próbálom az egész dolgot barátsággá szelídíteni a szeretőt kereső egyén részéről, és ez elég érdekes és nehéz műveletnek is tűnik, főleg azután, ahogy hozzám áll, és valósággal biztosra veszem, hogy ÁLL, szóval értitek... ha másnak vágna le valaki ilyen szövegeket ilyen infóval a kezében, már rég szét tette volna még a hátát is neki szerintem...
Azonban nem akarok szemét kizsigerelő aljadéknak tűnni, de azért igen csak ott van a szeren az, ami viszont kell nekem! De mégis ott van a másik oldalon, hogy mégsem akarok egy családba beavatkozni, tönkretenni azt, mint az ok maga személyesen!!!! Habár pontosan jól tudom, hogyha nem én, mással úgy is megteszi... Valahol most kicsit gyűlölöm is magam, mert én olyanná próbálom formálni ezt a dolgot, hogy a végén mindketten tisztességesen kerüljünk ki belőle. De félek, hogy amilyen gyorsan lecsapott a hirdetésre, és amilyen gyorsan akarja ezeket a dolgokat, mégis közben mesél magáról, nem fog hajlani afelé, hogy ne legyen semmi sem, és örökké ott lesz benne a kihívásom, és nem fog tudni lenyugodni velem szemben ilyen téren...
Igazából még sosem láttuk egymást... először még kicsit szívatásként is akartam a dolgokat, de elhúzta előttem a mézes madzagot, amiért cserébe én pontosan jól tudom, hogy sosem fog úgy, abban a formában BELÉM kerülni, ahogy arról ő álmodik... és még csak 3 napja, ha "ismer"...

Magammal szemben sem hagyhatom, hogy elbaltázzak valami olyat, ami jó nekem azzal, akivel most vagyok. Sem neki. Efelől sosem kell félnie. De azért most fölöttem van egy kis viharfelhő, hogyha lehetne rá alkalom, mert nem tartoznék elszámolással senki felé sem, lehet hogy ez kellene... elvileg mindenkinek van valami kezdő lökése... még ha nem is ennyire piszkos a dolog, ami beindította a karrierjét... már ha ez egyáltalán karriernek titulálható majd az én életemben.
Erre az egyik kedves ismerősöm csak annyit mondott, hogy tegyük fel, hogy nincs senkim, és úgy történne - mi a garancia, hogy tényleg segít és nem csak kihasznál az illető. Miért akarna egy idegenen segíteni? Továbbá, mi a garancia, hogy valaha is lenne karrierem - mert ahogy ő fogalmazott -, a titkok mindig kiderülnek. És ha engem benyomnak valahova (pedig nagyon sok ember így kap munkát, még a környezetemből is tudnék kapásból mondani 10 embert) akkor az mennyire lenne rám nézve dicsőség, hiszen nem teljesen magamtól értem el, habár mindvégig én voltam jelen és nem valami szent brazil szűz... de értitek, mire akarok kilyukadni, nem?
Engem bélyegeznének meg, az én lelkiismeretem nem lenne tiszta... nem vagyok szívtelen lelketlen némber, na.

De mégis, úgy szép... ha zajlik az élet...