Bár előfordult már, hogy meglovasították a fényképezőgépünket Barcelonában, ami ma történt, az mindent felülmúlt. A Sagrada Familia mellett kényszerűségből beültünk egy mekibe, mert a megcélzott, s tavalyról megidézett all-you-can-eat kajálda még zárva volt.

Ülünk ott négyen, mint négy ember (bármennyire is nehéz ezt elképzelni), sarokasztalnál, csomagokkal, kávét iszunk (Gubro + én), vagy tömjük magunkba a kiváló USA-kaját (Bocha + Szőlő), amikor egyszer csak két bennszülött betámadja az asztalt. Az egyik biológiailag vélhetően nő volt, a másik egy kukaarcú kiscsávó, és kamu "segítsél és írjad alá ezt a lapot wazze" cuccal jöttek nyomakodni. Persze egyből integettünk, hogy no-no, de olyan pofátlanul agresszíven nyomulva hajoltak az asztal fölé, az arcunkba tolva a kamupapírokat, hogy Gubro végül könyökkel küldte hasba a csajszerűséget, én meg a csávó mellkasát toltam el izomból, s baromira nem akartak lekponi, aztán Gubro észrevette, hogy a tologatott papírok alatt szépen elkezd csúszni a pénztárcám az asztal vége felé és akkor keményítettünk, mire villámgyorsan eltűntek, mintha ott sem lettek volna két másodperccel azelőtt.

Mindenki csekkolta, hogy megvan-e az összes cucc (tárcák, telefonok, stb), de nem hiányzott semmi, viszont redesen felcsesztük az agyunkat. Két órával később a Plaza Catalunya sarkán álltunk tanakodó pózban (merre kell menni), amikor tök kulturáltan odalépett egy abszolút normális csaj, hogy "can I help?", és Gubro egyből rátette a kezét mind a négy bőröndre, s udvariasan, de egyhangú erélyességgel kapott azonnal egy "no thanks" CD-t khm... szöveget.

BarcelonaBog