Kisbolt. Megy az egymásra mutogatás. Senkinek nem akaródzik menni. Végül én, mint egy hősi halott, mégis feláldozom önmagamat a szent cél érdekében. Elmegyek, mivel ebéd ugyebár kell.
Kilépek a házból. Jó idő van, bár azért egy sál elkélt volna. Mindegy, már nem fordulok vissza, mert akkor megint leragadok. A kutyaház oldalának döntve, meglátom kopottas, lila virágos, kis vidéki-élethez szokott bringámat. Nem éppen egy "divat-csoda", amit újabban minden újgazdag kis tini feneke alatt látni, de nekem tökéletes. Szeretem és oda nem adnám semmi pénzért másnak.

Még egy gyors ellenőrzés: telefon, pénztárca, kulcs és alkalomhoz illő muzsika a fülben. Rendben, minden megvan! Vagyis nem....ez mégsem lesz jó. Túl lassú. Ha ezt hallgatom, megalszik a tej a számban és ha nem tekerem elég intenzitással a pedált, még a végén beborulok az árokba és rám fogják, hogy ittam. Vagy tudom is én... Ez egy kis közösség, bármi előfordulhat. A rossz pletyka meg mint tudjuk, mindig gyorsabban terjed. Ugye, azt meg senki sem akarja? Persze, hogy nem! Csúnya dolog lenne. Hmm... Mi lenne, ha inkább ezt hallgatnám? Szeretem ezt a számot. Bár nagyon gyors... Nem fogom tudni felvenni "vele" a tempót. Mármint biciklizés közben. Túl rég ültem a járgányomon ahhoz, hogy egyből lenyomjak egy sprintet. Az elején szoknom kell még kicsit. Talán csak az én hülyeségem ez, de egyszerűen képtelen lennék lassan, komótosan tekergetni, miközben egy őrült ritmusú dal megy a fülemben és ez fordított esetben is igaz. Gyorsan végig pörgetem a listát és végre megtalálom a tökéletes számot! Nem túl túl pörgős, nem túl mélázó, kicsit ábrándozós, kicsit vagány, bolondos és független, egy szóval TÖKÉLETES! *-*
Szóval, végre elindulok, Beyoncé - Flaws And All című számával a fülemben. A kutyáim szokás szerint majd' felborítanak hatalmas farokcsóválások és szagmintavételek közepette. Valamiért mindig azt hiszik, hogy sétálni megyünk, ami azért furcsa, mert világéletükben otthonülős, "kerti-kutyák" voltak. Vagyis nem mehettek ki, őket mégis mindig vonzza az ismeretlen. Meg is értem mondjuk őket. Kis kalandvágyók... De a szabály, az szabály.
- Maradtok! - parancsolok rájuk tettetett erélyességgel.