Egész úton hazafelé azon gondolkodám,
mennyi mindent mesélhetek majd utazásom során....

(2010. Augusztus 21., Szombat)

Ezt az útinaplót drága Wic barátomnak ajánlom, aki minden vonatozása során "magával visz" az útjára és végig közvetíti vagy 100 sms-en keresztül, hogy mi történik éppen vele. Így hát úgy gondoltam, most én is leírom a tapasztalataimat. Hadd örüljön a Fiam!

12: 23-kor indult a vonatom, de Papával túl hamar értünk ki az állomásra. Volt még 20 percünk, így kitaláltam, hogy ugorjunk be a Nyugati melletti Mekibe. A nagy meleg miatt hihetetlenül szomjas voltam, mégis inkább maradtunk a fagyinál. Az is oltja a szomjat....talán. Egész évben nem voltam ennyit gyorsétteremben, mint ezen a nyáron. Pedig nagyon nem vagyok híve az ilyesminek...

Észre sem vettük, hogy elszaladt az a negyed óra. Szinte alig volt időm felpattanni a vonatra, ráadásul még a fagyim felével sem végeztem. Nem akartam felvinni a szerelvényre, nehogy szóljanak érte vagy valami, így megpróbáltam rásózni Papára. Rossz ötlet volt. Még ha viccesen is, de kioktatott, hogy akkor minek vetettem meg vele?! Meg hogy a sajátját is csak az én kedvemért nyalta el. Naperszeeeee.... Tisztára, mint kiskoromban. Sokszor érzem azt, hogy hiányzik neki a "kiskori énünk". A babákkal, kisgyerekekkel mindig is sokkal jobban elvolt. Valahogy jobban tudja kezelni őket. A nagyobbakat is szereti (minket főleg), de hozzájuk már kevesebb a türelme. Szerintem örülne, ha még pár évig picik maradnánk.
Pl. ma reggel is. Bementem valamiért a fürdőszobába, ő pedig éppen borotválkozott. Tettem-vettem, már épp készülnék kimenni, mikor szól nekem. Odafordulok, erre belenyomja a képembe a borotvahabos ecsetét és össze-vissza keni vele az egész arcomat. (nah, találtam róla képet is, csak hogy legyen fogalmatok --> [link] ) Olyan ecset, amilyennel régen a borbélyok is dolgoztak, nem tudom, mi a hivatalos neve.
Kiskorunkban csinálta ezt, szinte mindig. Mondjuk akkor még nagyon jó buli volt, sőt, mi kértük, hogy csinálja. Bár így 18 éves fejjel, szépen kisminkelve, az indulás előtt negyed órával, már nem tartottam olyan humorosnak, mint amennyire ő jót mulatott rajta.
Kérdőre vont tekintettel bámultam rá, miközben még mindig úszott az arcom a habban. Erre ő csak annyit mondott nagy nevetve, hogy: " Így jár mindenki, aki megzavarja őt borotválkozás közben!"
Nah mondom, köszi... -.-

Huhh, kicsit elkanyarodtunk az eredeti témától. Szóval az utazás....

Megtaláltuk a helyemet végre: 21-es kocsi, 72-es szék. Stipi-stopi, az ablak melletti szabad helyet gyorsan lefoglaltam. Eddig minden jól megy!
Papa búcsúzásképp megszorongatott, aztán az utazással kapcsolatos atyai jó tanácsok után, ő is lepattant a vonatról. Négyes ülésben ültem megint. Kezdtem megörülni, hogy sokáig kényelmesen elfogunk férni, lepakolhatom a cuccaimat, kinyújthatom a lábaimat stb., mert még csak egy bácsika foglalta el a helyét. Először kicsit féltem tőle, de mikor leültem vele szembe, közelebbről megnézve, már egész kedvesnek tűnt a fizimiskája.
Közben Wictort is értesítettem, hogy elindultam. Olyan aranyos. Azt mondta, nem szeretné, ha unatkoznék, ezért szórakoztatni fog útközben.
Sms-áradat ON! Juhúúúú!

12: 45 körül
Még csak fél órája (sem) utaztam, de máris több a dráma, mint a Barátok közt-ben...

Az előbb idekérezkedett egy néni, a mellettünk lévő négyes "blokkba" (vagy mi a szösz ez ), de ekkor még nem értettem, hogy miért. Nem találja a helyét vagy mi? Mindenesetre volt két szabad hely, így engedték, hogy leüljön. Nem sokkal később megérkeztünk az első megállóhoz és elég sokan felszálltak. Köztük azok is, akiké a két szabad hely volt. Nagyon szimpatikus, fiatal, kedves házaspár. Nem értették a dolgot, járkáltak, keresték a helyüket, végül mégis odamentek a nénihez. Utóbb kiderült, igazuk volt, ez tényleg az ő helyük, a jegyük is oda szólt. A néni egyből fel is pattant és röstellkedve, készségesen átadta a helyét a jogos tulajdonosoknak. Mégis sántított valami... A néni már épp távozni akart, de a fiatal párnak megesett a szíve a kis öregen és elkezdték faggatni, hogy hogy-hogy nincs jegye, talán eladták? A néni félénken elkezdett mesélni és néha hátra-hátra pillantgatott a kocsi túlsó végébe. Kiderült, hogy van helyjegye, sőt meg is találta, viszont két "grácia" elfoglalta, mielőtt leülhetett volna. Próbálta őket udvariasan elküldeni, de egyszerűen nem voltak hajlandóak felállni a néni helyéről. Ami a legszebb az egészben, hogy helyjegyük sem volt, szóval elméletileg végig kellett volna állniuk az utat, de mennyivel kényelmesebb egy szegény, védtelen öregasszonyt kitúrni a helyéről... Mondhatom, gyönyörű!
Időközben többen is felfigyeltek a beszélgetésre a kocsiban. Köztük egy jól öltözött, aktatáskás fiatalember. Egyből felajánlotta, hogy szóljon csak neki nyugodtan, ha a két sötét bőrű hölgy nem hajlandó visszaengedni a helyére, majd ő lerendezi. Felbiztatva a nénit, visszaküldték, hogy igenis álljon ki azért, ami az övé. Magabiztosan hátrament és nyomatékosan kérte, hogy álljanak fel a helyéről! - Mindeközben a szemüveges üzletember a háttérből figyelte az eseményeket, hátha közbe kell majd lépnie.
Nem kellett. Anya és lánya - tudván, hogy a kocsiban mindenki a néni pártját fogja, végül duzzogva, puffogások közepette, nagy nehezen - helyjegy híján - kifáradtak az előtérbe és a néni pedig végre nyugodtan utazhatott.
Egy hatalmas piros pont a 21.-es kocsinak!

Kicsivel az indulás után, az összes hely el lett foglalva. A másik 2 üres is, ami eddig ott tátongott mellettünk a bácsival.

13: 00
Hát kész, ez a mellettem ülő pali! xD
Ennek van vagy 60 zacskója. Kis zacskó a nagy zacskóban, ki-be pakolgatja, aztán előkerül még vagy 3 zacsi... Ráadásul mindet közénk rakja. Szó szerint beletuszkolja a két ülés közé! x'D Valamit nagyon keres. Engem nem zavar, csak legalább ne hajigálná nekem őket. Úgy elvan merülve a bőröndjében, hogy közben hátra sem néz, hogy kit talál el a cuccával. Ez a pasi rosszabb, mint egy öregasszony!
Még azoknál sincs ennyi zacskó a piacra menet.
Vaaagy....lehet, hogy csak így akar eltávolítani, mert nem fér el rendesen. Mindenesetre elég hülyén csinálja. Mellesleg tényleg nagyon pici itt a hely. Főleg 4 embernek. Gyakorlatilag tömegnyomor, pedig nincs is annál rosszabb, mikor "össze kell érned" kényszerből egy idegen emberrel.

szerk: Oké, végre megvan. A szendvicse volt ennyire fontos. xD

UPDATE: Tök gáz, az előbb kiment...gondolom, WC-re vagy valami és mikor visszajött, még egy csomót forgolódott, pakolgatott. Egyszer csak látom, hogy a drága Szomszéd (legyen most ez a neve) a füzetembe mereszti a szemét! Szerintem észrevette, hogy róla írok. De ciki. Mondjuk engem is zavarna, de mivel az előbb megdobált, szenvedjen csak, furdalja kicsit a kíváncsiság. (muhahaha )
Hmm....viszont ha kimegyek WC-re (nem fogok, de ha mégis), a füzetemet biztos, hogy magammal viszem. Amilyen kis sunyi, kíváncsi-fáncsi feje van, még a végén elolvasgatná a szuper titkos dolgaimat, míg én kint küzdök gyanútlanul az enyhén szólva is gusztustalan toalettel.

13: 30
Pfúúúúúúúújjj, nee!!!....
Most jött vissza az "ülés Szomszédom" és szörnyű büdös cigi szaga van.... Pedig azt hittem, hogy csak azért járkál ki, mert mindjárt készül leszállni. Középkorú férfi, még az elején szimpi is volt, mert hármónk közül, csak nekem köszönt. De így.... Örülök, ha nem fulladok meg mellette.
Fogadjunk, hogy ez a bosszúja a "füzetes-incidens" miatt...

13: 45 körül
Itt van még, akiről eddig még nem beszéltem, a 4. tag. Egyszerű, szemüveges, barna hajú lány. Őt szintén majd megeszi a kíváncsiság, hogy mi a csudát irkálhatok itt egész úton. Mondjuk nem is csoda, látszik, hogy mindent most találok ki. Néha fel-fel pillantgatok, gondolkodom, nézegetem az embereket, összegyűjtöm a gondolataimat, újra írok pár sort, a tájban gyönyörködöm...közben pedig a zene lágy dallamai kísérnek.
Most is, mint mindig, drága kis fekete MP3 lejátszóm lett hű társam az úton. Csak ezzel lehet átvészelni az utat.
Utam során láttam rengeteg bocit is, nem is akármilyeneket! Sőt, még a juhászbácsi is ott állt mellettük. Olyan jó volt! Mint egy régi film részlet. ^^
Otthon ilyet nem látni mindennap....vagy inkább soha. ....Jól van na, nem kiröhögni, de világéletemben nagy városban éltem, így mindig is értékeltem a faluval járó apró örömöket. (: Az ilyen és ehhez hasonló életképek mindig is elvarázsoltak. Teljesen beléjük tudok feledkezni.

Visszatérve a 4. taghoz...
Sokáig úgy éreztem, hogy a lány próbálná velem felvenni a kapcsolatot, de valahogy semmi kedvem nem volt hozzá... Lehet, hogy ez most csúnyán hangzik, de sokkal inkább volt kedvem az íráshoz, zene hallgatáshoz, bambuláshoz, mint ismerkedni.
Jó, hát öregszem, na. Miután látta, hogy elég reménytelen, hogy beszélgetésbe elegyedjünk, tőlem ihletet kapva, ő is elővette "zeneketyeréjét". Igaz, kicsit komolyabbat, mint az enyém: egy laptopot.
Kissé nagyképűen viselkedik, de hát na...biztos ezzel akar vagánykodni. (: Ahelyett, hogy Logoutozna.....vagy ide adná nekem, hogy ÉN Logutozzak.
Én biztos, azt csinálnám a helyében!

14: 04
Pisilnem kell. Nem kicsit, nagyon. De erős vagyok, kibírom. Muszáj lesz. Itt biztos, hogy nem fogok elmenni, kizárt dolog!

szerk: Ehh, ezt nem hiszem el! xD
Ennek a palinak aztán van érzéke a "jó részekhez". Fogadjunk, hogy a könyveket is csak felüti, elolvassa belőle a legjobb részeket, aztán kész, ki is olvasta. Épp, hogy leírom ezt az első "pisis mondatot", oldalról már látom is, hogy a kedves Szomszéd szeme már megint a füzetemre meredezik. És ez most tuti! Láttam, hogy elolvasta! Pedig próbáltam én takarni, de úgy látszik, egy profi kukkolóval állok szemben. Hajajj, ha így halad, jobban fogja ismerni a gondolataimat, mint én magam...

14: 09
Vááááááá! GIGA LOL! (--> utálom ezt a szót, de egyszerűen nem tudok erre mást mondani xD)
Igazából nem tudom eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek, mert ha ezt másnál látnám, akkor egészen biztos, hogy sírásig kacagom magam, hogy milyen egy hülye helyzet, de így.... Mindenesetre a könnyek garantáltak. A drágalátos Szomszédom párnának hiszi a vállaimat! o.O Itt lebeg a feje egy centire a jobb vállam felett. Annyira vicces! xD
Óvatosan megpróbálom arrébb lökdösni...

14: 15
Időközben megszakadt Wic-kel a kommunikáció. Apró hiba merült fel a kommunikációs csatornánkban és úgy látom, megállt a tudomány... Pedig eddig egész jól megértettük egymást, de igazából tényleg nem jó ez így... Ő sms-ezik, én csörgetek. Annyira azért még nem vagyunk jók, hogy ezzel helyettesítsük a beszélgetést is.
Mindenesetre a legalapvetőbb szavakra már kidolgoztuk a hadi technikát.

14: 30
Jó, most kezdek kicsit unatkozni... Ráadásul egyre jobban kell pisilnem.
Wic előbb küldött egy sms-t. Kérdezte, hogy merre vagyok, de nem tudtam neki megmondani. Vissza csörögtem x3.

14: 35
Most hagytuk el Püspökladányt pár perce. Anyát majd Debiben kell megcsörgetnem, mert akkor már nagyon közel leszek.
Pisilnem kell.

14: 40
Kész, feladom! Ez a velem szemben ülő laptopos csaj csak iszik, iszik és iszik... Hagyja már abba!!! Hát mennyi ital fér még bele??! Mint egy feneketlen kút, komolyan... -.- Nem elég, hogy sürgős folyóügyeim lennének, de ez rádob még egy lapáttal, hogy fél percenként lötyögteti az üdítőjét. Ahogy mondani szoktam: "Fejezze már abba!!!"

14: 43
Ezt nem hiszem el.....már megint iszik!
Most már elveszem az üvegét, vagy nem tudom...
Amúgy megérkeztünk Hajdúszoboszlóra. Egyemmeg, a velünk szemben ülő bácsika már nagyon szenved. ^^ A lehető legváltozatosabb pózokban próbált már meg aludni. Most épp a "lefejelem a kis asztalt" figurát gyakorolja. Nagyon édes így! Olyan jóízűen szundít, hogy még én is kedvet kaptam hozzá, hogy kipróbáljam ezt a módszert...

14: 55 körül
Jézusom, ezen a vonaton mindenki debreceni???! Apám, ennyi embert leszállni! Majdnem az egész kocsi kiürült. Csak én maradtam, meg a drága Szomszédom, aki még mindig a virágos mezőkön ugrándozott valahol Álomországban.
Jah nem.... láttam még egy idős nénit is a kocsi végében. Olyan szép volt így, olyan meghitt, családias.....de csak pár másodpercig tartott.
Sajnos Debrecenben is felszálltak páran. A vonatablakon kinézve, kiszúrtam egy srácot távol a tömegben (nem azért mert valami, csak valahogy megakadt rajta a szemem) és éreztem, hogy hozzánk fog leülni. Nem tudom honnan, de megéreztem. És tényleg. Sajnos kicsit csalódás volt, mert amilyen szimpatikusnak nézett ki, annyira nem volt az. Elkezdett pakolgatni, miután megtalálta a helyét és mintha rajta kívül nem is lenne ott senki, tovább folytatja. Pedig én köszöntem is neki. Nem mondom, hogy ordítottam, de szerintem simán lehetett hallani... Ő meg erre csak meglepődve bámul rám.
Na most, két lehetőség jöhet számításba:

1.) Még soha életében nem köszöntek neki

2.) Az anyukája nem tanította meg, hogy mi az illem és egyszerűen csak bunkó

(+1 bónusz )

3.) UFO

15: 10
UPDATE:
"Hősünk" - azaz a Szomszéd, már megint az én vállamat találta a legalkalmasabbnak arra, hogy megpihentesse rajta a fejecskéjét. Vajon megharagszik, ha kicsit megbökdösöm? De ha ez mégsem jönne be, a következő terv: a csiki!

15: 20
Oké, azt hiszem, a szemben ülő bácsinak most teljesedett ki az Álomországban folytatott látogatása. Most már horkol is a drága! Nem mondom, jó sok időbe tartott, mire megszállta az ihlet...
Jah, rólam meg csak annyit, hogy mindjárt bepisilek....sálálálálááá.

15: 25
Hú, időközben felkelt szomszéd is és félálmosan megint első dolga volt, hogy belekontárkodjon más irományába. Hiába vártam, hogy hátra észreveszi majd magát, de nem! Végül úgy vetettem véget a már-már nevetséges szitunak, hogy hirtelen becsaptam a füzetet.

Amúgy tök vicces, mert az "új fiú" is hevesen érdeklődik a füzetem iránt. Az első 10 percben végig a mellettünk ülő cicababa négyest vizslatta, de amióta elővettem a füzetemet, egyfolytában erre forgolódik és szemmel láthatóan nagyon érdekli a dolog. Szerintem el sem bírja képzelni, hogy mi a csudát írogathatok ennyit és hogy miért nézegetem egyfolytában a telefonomat egy-egy bejegyzés előtt.
Ez a füzet aztán tud valamit. Megbabonázza az embereket!

Nem sokkal ezután, már csak azon kaptam magamat, hogy lassít a vonat és mindjárt megérkezik a következő állomásra. Zavartan néztem körbe, mert nem volt ismerős a környék. Nem értettem, pedig Debrecen után Nyíregynek kellene következnie, szóval elméletileg itt kell leszállnom.
Annyira belefeledkeztem az írásba, hogy teljesen elfelejtettem, hogy mindjárt megérkezem. Villám gyorsan összepakoltam a cuccaimat, az MP3 lejátszómat sem volt időm kikapcsolni, csak kirántottam a fülemből és behajítottam a táskám aljára. A szemben ülő srácot sietve felállítottam, hogy vegye már le a bőröndömet, mert ha én szedem le abból nem lesz köszönet. ....vagy legalábbis a szomszédok kobakja fogja bánni. Szegény hirtelen azt sem értette, hogy mit akarok, mert annyira hadartam. Meg már amúgy is épp készült volna aludni, szóval úgy vertem fel a pihenésből. Végül, csak felfogta, hogy mit akarok és leemelte a mázsás bőröndömet. Már szinte mindenki leszállt, aki akart, egyedül én vergődtem még mindig a kocsi közepén, hogy a szűk kis sorok között áttudjam tuszkolni a hatalmas csomagomat. Nagy nehezen elértem a kijáratot. Leküszködtem magamat és a batyumat a vonatról, de valahogy még mindig nem volt ismerős a terep... Kezdtem kétségbeesni.
"A vonat még áll, az ajtó is nyitva, talán még nem késő visszapattanni!" - gondoltam magamban. Maximum hülyének néznek, hogy le-fel ugrálok a vonatról a túlméretezett virágos bőröndömmel...de a jelen körülmények között, ilyen áldozatra hajlandó vagyok. Ekkor odalépett mellém egy pár és épp kezdtek volna felszállni, mikor gondolkodás nélkül leszólítottam őket.
- "Bocsánat, de Nyíregyházán vagyunk?" - tudakozódtam, akárcsak egy "kici kinai túriszta"
Először nem tudtak megszólalni a meglepettségtől, majd kitört belőlük a nevetés. Kicsit zavarban voltam, mert tudtam, hogy leégetem magamat a kérdésemmel, de a szent cél érdekében, most ezt is bevállaltam. Inkább, minthogy kikössek valahol Pusztafalván vagy Mucsaröcsögén...
Mikor kiörömködték magukat, végre megerősítettek benne, hogy tényleg hazaértem. Huuhh, hatalmas kő esett le a szívemről, nagyon megkönnyebbültem. Kiderült, hogy a vonat teljesen máshova futott be, mint szokott. Legalábbis én még soha nem érkeztem ide, bárhonnan is utaztam és hát ezért nem volt ismerős az állomás.
Végre megtaláltam Anyáékat is. Elmeséltem neki a kalandos utazásomat, de már meg sem lepődött semmin. Azt mondta:
- "Réka, nem is te lennél! -.- Én már csak azon lepődnék meg, ha egyszer nem történne veled semmi...."
Ebben lehet valami... Hát így ért véget az izgalmas hazautazásom. (:

InterCity, én így szeretlek!