Hát ez a nap is eljött. Gyermekkorom utolsó napja. Öregnek érzem magam. Nagyon öregnek. Pedig még szinte gyerek vagyok... Lelkileg biztosan.

Hihetetlen, hogy elszállt felettem ez a 18 év.
Mondják, ha betöltöd a 18-at, azzal semmi nem fog változni, kivéve, hogy büntethető leszel és a szüleid még jobban akarnak ezután fegyelmezni.
Ahogy az egyik barátnőm mesélte: "Régen semmi gond nem volt, anya laza, engedékeny szülőként viselkedett. Soha egy veszekedés nem volt köztünk, jól kijöttünk. Amióta nagykorú lettem, naponta akar megpofozni... "

Hmm....ez a felnőtté válás előtti 1 nap jó alkalom arra, hogy kicsit magamba nézzek és elgondolkodjak azon, mit is tudhatok eddig magam mögött?

Lássuk csak...
Egy csodálatos házban lakom szerető "családom és egyéb állatfajták" társaságában...
Háromszor költöztem életemben, emellett laktam Pesten is.
Rengeteg érdekes és kedves embert ismerhettem meg, amiért nagyon hálás vagyok az Égnek.
Odaadó barátokkal vagyok körbevéve, ami mindennél többet jelent nekem.
Értük és a családomért bármit!

Több száz könyvet elolvastam, láttam ezernyi filmet, hallgattam milliónyi zenét és kipróbáltam a lehető legtöbb mindent, ami kicsit is érdekelt (jazz balett, majorett, dráma, rajzszakkör, furulya, úszás, kerámia szakkör, társastánc, rádiózás, újságírás, stúdiófelvétel, rajzfilmkészítés, hangképzés, stb.....) és számtalannyi titkot őrzök, amit a hozzám közel álló emberek bíztak rám.

Ugyanabba az oviba és általános iskolába jártam végig, amiket nagyon nagyon szerettem. Jelenleg gimnáziumban tanulok, amit nagyon élvezek. Félig-meddig elsajátítottam 2 idegennyelvet is. Ezt idővel szeretném majd gyarapítani.

Sok fellépésen vagyok túl és rengeteg különféle oklevéllel büszkélkedhetek.
Hálás vagyok Istennek, hogy tehetséget adott a képzőművészethez, a gyerekekhez és a színjátszáshoz.
Főleg ezek töltik ki az életemet.
Minden erőmmel azon leszek, hogy megvalósítsam az álmomat és azzal foglalkozhassak, amivel szeretnék.

Szerencsére őrületes butaságokat még soha nem követtem el és nem is szeretnék ezután sem. Igyekszem tiszta életet élni.

Mindig is szívesen foglalkoztam sérült, beteg gyerekekkel, de az idősebbeket is kedvelem. Szeretek jótékonykodni és megajándékozni az embereket.
Igyekszem jobbá tenni a világot, de nem vagyok egy Super Woman, úgyhogy egyelőre megelégszem a közvetlen környezetemmel is.
Egyelőre...

Túl vagyok néhány szerelmen, kisebb csalódásokon és olyanon is, akit örökre a szívemben őrzök.

Ha jellemezni kellene önmagamat, valahogy így szólna:
Egy életvidám, zavarba ejtően közvetlen, álmodozó, cserfes optimista, aki teljesen máshogy gondolkodik a világról, mint általában a vele egyidős "csitrik".
Szeretek: a magam útján járni, néha egyedül lenni és csak zenét hallgatni csendben, a gondolataimat papírra vetni, határidőnaplót vezetni és persze örökösen harcolni a kilókkal, ahogy egy rendes tinilányhoz illik.

Zenei stílusomat khmm.... elég nehéz lenne szavakkal megfogalmazni. Ahogy a húgom mondaná: "Amikor az énekes hapsi közel hajol a mikrofonhoz és halkan, suttogva pengeti a gitárját..."
Na, én az ilyesmi zenéket szeretem , de természetesen rengeteg mindent képes vagyok meghallgatni. Majdnem mindent. (de a tartalma mindig nagyon fontos számomra! Limonádét nem hallgatok... )

Rengeteg ananászt és görögdinnyét elfogyasztottam már, mivel ezek a kedvenceim. <3

Főzőkarrierem nem áll épp a csúcson. A 18 év alatt kiderült, szakács már nem lesz belőlem.
Igen, ilyen téren még erősen van mit fejlődnöm...

Szoknya, MP3 lejátszó, fénykép, határidőnapló és telefon gyűjtő/függő vagyok! Ezek nélkül egy tapodtat sem.

Van itt még egy fontos személy, akit muszáj megemlítenem, mivel az életem fontos része. Bizonyára már sokan tudjátok itt PH-n is, hogy kiről van szó. Aki nemcsak unokatestvérem, de legjobb barátnőm is. Aki néha anyapótló, néha pedig gyermekemként viselkedik. Akivel születésem óta mindent együtt csinálok és egész életemen át végig kísért. Örömömben, bánatomban velem volt.
Igen Csibém, rólad van szó! Köszönöm, hogy vagy nekem és hogy ennyi mindenen keresztül mentél velem. Szeretlek <3

Így végig nézve, összességében nagyon megvagyok elégedve az életemmel. Soha nem szűkölködtem, mindenem megvan, ami kell (sőt, még sokkal több is). Rengeteg gyönyörű szép emlékem, élményem van, ami egész életemben végig kísér és ezt csakis a szeretteimnek köszönhetem.
Ezek után büszkén és elégedetten lépek a felnőtté válás rögös útjára.

Ég Veled 17, Ég Veled Gyermekkor!...