Pár napja kaptam egy könyvet egy nagyon kedves művész-tanáromtól. Bár állítása szerint, számára túl gyatra a megfogalmazás (nem csoda egy olyannak, aki Márain nőtt fel... ) és maga a témát is meglehetősen elnyűttnek tartja, azt mondta; szeretné nekem adni, mivel neki úgysincs már szüksége rá és talán tetszene is nekem. Így hát örömmel elfogadtam a nem várt ajándékot. Már a címe is nagyon felkeltette az érdeklődésemet: A fátyol sikolya....
Terjedelmét tekintve, egyáltalán nem mondható egy több hétig tartó olvasmánynak, de mivel mostanában nagyon elfoglaltak a hétköznapjaim, ennek külön örültem is. Még aznap este belekezdtem a lapok forgatásába és bár a könyv borítója és címe is sokat sejtető lehetne az embernek, én mégis kissé szkeptikusan fogtam hozzá az olvasásnak.
Nem telt bele sok idő, már körülbelül a 3. oldalnál döbbenten állapítottam meg, hogy:
Jézusom! Ezt a könyvet mintha RÓLAM írták volna!!!!
Minden egyes soránál kínzó deja vu érzés fogott el... A lehető legtisztábban értettem, hogy miről beszél az írónő benne. Pontosan átérzem mindazt, amit megfogalmazott könyvében, mivel tapasztaltam....méghozzá a saját bőrömön!
Mondhatni ugyanezeket éltem meg a saját arabusom mellett is, mint a főszereplő lány, annyi különbséggel, hogy én még idejében észhez kaptam és nem engedtem, hogy a távoli, az ismeretlenül vonzó, egzotikus erő, végleg magával rántson, ami mindabból az elbűvölő stílusú, végtelenül udvarias, figyelmes és elbűvölően sármos fiatalemberből áradt, akivel egyre közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz. Csupa titokzatosság, misztikum volt, mégis mindemellett csupa vonzerő, ami a legvégzetesebb elegy volt akkoriban kiéhezett, szeretetéhes lelkem számára... ( - egy nagyon fájdalmas szakítás után voltam.)
Az az ellenállhatatlan báj és végtelen nagy figyelem, amit irányomba tanúsított, volt ( - lett volna) a halálos ítéletem...
Szívemet kezdte teljesen meghódítani, én pedig naivan, tele a múlt sebeivel, védtelenül sodródtam az érzés-zuhatag árjával...
Hála Istennek, mára már sikerült lezárnom ezt az egészet, de nagyon közel merészkedtem a tűzhöz és annak ellenére, hogy éreztem, ez bűnös kísértés nem jó, olyan erősen húzott maga felé, hogy nem éreztem magamban elég erőt ahhoz, hogy elszakadjak tőle. Nem is akartam.... Nagyon, nagyon sokáig nem. Rettentő sok idő kellett ahhoz, míg felnyílt a szemem és végre képes voltam meglátni a hibáit is és az egyre szaporodó furcsaságait... Egyre inkább kijöttek ezek a nézetbeli különbségek és bár még mindig erősen kötődtem hozzá lelkileg, egyre távolabbinak is éreztem magamtól.
Igaz, már nagyon rég gondoltam rá, de így 8 hónap távlatából azt mondom: tudom, érzem, hogy helyesen döntöttem akkor, mikor végleg búcsút intettem tőle, de sokáig fájt is a szívem miatta. Nem azért, mert annyira sokat jelentett, egyszerűen csak megkedveltem. Hiányzott, mint egy barát és egy mint egy jó társaság, akivel érdekes volt, hogy akár órákon keresztül is eltudok csevegni egy idegen nyelven. Szeretettem ezt és talán kár is érte....de valamilyen szinten, mindig is éreztem legbelül, hogy nem jó utakra vezet ez a tiltott barátság...
Meggyőződésem, hogy ha nem veszek erőt magamon és nem gondolom át józan ésszel kilencvenkilencedjére is ezt az egészet, akkor bedőltem volna az oly' édes, cirógató szavaknak és úgy végeztem volna, mint a főszereplő leányzó a könyvben....
,,Fittyet hányva az intő szóra, a baráti és szülői figyelmeztetésekre, a Nasvává vedlett Natasha ott hagy Texasban csapot-papot, jó állást, a karrier lehetőségét, és elutazik egy arab országba, ahol a megérkezése pillanatában fátyolos muzulmán feleséggé válik.
A férj szép ígéretei semmivé foszlanak, nincs már önállóság, nincs magánélet, csak engedelmesség és állandó megaláztatások sorozata, megtetézve a váltig lángolóan szerelmes férfi állandó hazudozásával. Natasha valóban a pokolba került, kezdi elveszíteni az egyéniségét, feladni a szabadulás reményét, amikor mindennek betetőzéséül még szörnyű tragédiák is érik."
Előzmény:
Előzmény 1.
(ennek az írásomnak van folytatása is, de azt még elő kell kerítenem...)
Ehhez kapcsolódó írásom még:
Előzmény 2.