Üdv népek!

Jelentkezem a második irományommal, amely arról szól, hogy honnan jöttem, és hogyan jutottam el odáig, hogy szeptembertől, Egerben programtervező informatika szakon szállhatok ringbe a másoddiplomámért.
Vágjunk is bele!

Ha most visszatekintek az elmúlt 3+5 évemre (első egyetem, illetve gimnáziumi évek), akkor megannyi apró jelecskét vélek felfedezni, amelyek végül is a reáltudományok felé orientálták a tudatalattimat.

Bár a történelem és az irodalom határozta meg a gimnáziumi életemet, már az elején csatlakoztam egy számítógépekkel, programozással, elektronikai cuccokkal buheráló kezdeményezéshez, akikkel csütörtök délutánonként (gyakran éjszakába nyúlóan) hegesztettünk különféle programokat, világító ledeket, digitális órákat, adatbázisokat stb. a számtekk teremben.*
Az 5 évem egyébként az introvertáltak szokásos gimnáziumi foglalatosságaival telt: rengeteget olvastam, zenét hallgattam és kockultam
Viszont volt egy tényező, amely beárnyékolta ezeket az éveket: nevezetesen egy osztálytárs. Ez az osztálytárs tényleg tipikus kocka volt, de nem az igényes fajtából, konkrétan alig adott magára. Büdös volt, nem használt, dezodort nem mosott fogat, és semmi másról nem tudott beszélni, mint számítógép, matematika, programozás, számítógép...
Leginkább az igénytelensége miatt természetesen hamar kiutáltuk, viszont volt egy olyan jellemzője, hogy ragadt, mint az Orbit: egyszerűen nem lehetett lerázni, állandóan az ember tarkójában lihegett, és önállóan semmit nem mert / tudott csinálni in real life. Csak akkor, ha más is ment vele. Egyszer például bajorországi utazásra lehetett jelentkezni, és azt mondta a srác, hogy ő csak akkor megy, ha én is megyek
Neki is köszönhetően ellenszenvvel viseltettem minden iránt, ami matematika, informatika és reáltudomány. Ki akartam kerülni nem akartam vele dolgozni, mert a szagát se viseltem *Még a kis buherálós csoportot is ott hagytam 2 év után, amikor ő is megjelent.
Nem ő volt a fő oka, de közrejátszott abban, hogy végül egy humán szakot választottam. Csak hogy biztos ne találkozzunk többet. Visszagondolva amúgy nem is jártam rosszul, hogy nem egyből PTI-re mentem. Vannak olyan IT-s kortársaim, akik először oda mentek, de az azon kívüli világról halvány lila gőzük sincsen. Nem látják át a közéletet, a nemzetközi eseményeket, nehezen lépnek ki a komfortzónájukból, nem megfelelően kommunikálnak az emberekkel, nincs fogalmuk azokról a dolgokról, amik a világon történnek. Ezzel szemben felüdülés a PH!

Mivel jogra még emelt érettségi + 2 nyelvvizsga kombóval se vettek volna fel, ezért egy joghoz közel álló szakra nyertem felvételt: OV janicsárképzőjébe kerültem (amit akkor még nem tudtam ), és belevetettem magamat a közigazgatás-tudományok mély kútjába.
Újonnan létrehozott egyetem lévén magát a szakot is új alapokra helyezték, sőt még most is évente változik a tanterv
A mi évfolyamunknak leginkább egyfajta projektszemléletet igyekeztek átadni, de a közigazgatást fókuszban tartva: kérdés, hogy ezt majd hogyan tudom hasznosítani később. Konkrét közigazgatási / jogi ismeretek kimerültek az alkotmányjog és Ket. tüzetes, míg a Btk. és Ptk. alapszintű bevezetésével. A menedzsmentes tárgyakból több megmaradt
Később itt is sikerült belebotlani az egyetem infós intézetébe (itt intézetnek nevezik tanszékeket), és végül egy TDK dolgozat is megszületett a tudásmenedzsment közigazgatási alkalmazásáról.
Az intézethez tartozó TDK keretében leginkább IT rendezvényekre jártunk (10. DE! konferencia, okos városok, stb.), az informatika, információbiztonság, kiberbiztonság és jog kapcsolatával foglalkoztunk. Teszteltük az új E-személyit, foglalkoztunk elektronikus hitelesítéssel, aláírások típusaival, SZEÜSZ-ökkel (szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatás), én dolgoztam a KEKKH-ban is fél évet ehhez kapcsolódó operátori területen.

Tehát hogy, hogy nem, ismét az IT közelébe kerültem, és először 2016 elején (2014-ben kezdtem) ötlött fel bennem, hogy mi lenne, ha kihasználnám és kitágítanám a kezdetleges érdeklődésemet. Elkezdtem tudatosan figyelni a környezetemet, és rájöttem, hogy egyrészt eddig valahogy mindig kapcsolatba kerültem a témával, másrészt kb. minden 2. ismerősöm programozó, mérnökinformatikus, villamosmérnök stb.
Eddig fel se tűnt.
Ez nem lehet véletlen.
Időközben arra is rájöttem, hogy a közigazgatást és az informatikát bitang módon össze lehet kapcsolni, mert alig van olyan szakember, aki mindkettővel képben van.

Így jutottam el addig, hogy év elején beadtam a jelentkezést, most pedig felvettek.

Jelenleg azon vagyok, hogy a tanulás feltételeit megteremtsem: lakhatás már el van rendezve, a munkagép meg építés alatt van.

Köszönöm, ha elolvastad, bármi vélemény, megjegyzés, jó tanács vagy fika van, szívesen fogadom