Szállok (szállnék) le a kettes metróról most délután a Deákon. Szállunk (szállnánk) le heten. Erre mit látok?
Egy férfi meg egy nő a peronon azt alig bírta kivárni, hogy az ajtó kinyíljon, már furakodtak be a résen. Az első embert nem engedték leszállni, nem hogy a maradék hatot. És tolakszik befelé, húzza maga után a nőt, és gázol át a leszállni vágyók tömegén. Engem is majdhogynem fellökött.
Olyan szívesen beszóltam volna neki, hogy a jó édes …-ért nem vagytok képesek megvárni, amíg leszállunk ember? De nem akartam leereszkedni hozzá, inkább csak egy megvető pillantással és megrökönyödéssel jutalmaztam a mutatványt.
És egyáltalán nem zavartatták magukat, hihetetlen. Semmi, elnézést, bocsánat, semmi. Bár az se enyhített volna a cselekményen, mert értelmetlen és bunkó módon viselkedtek.
Van, hogy én is sietek, de azért az alapvető tömegközlekedési etikettet betartom, és nem túrom le az embereket magam elől, pláne nem ki-és beszálláskor.
Köpni-nyelni nem tudtam.
