A történet megértéséhez fontos tudni, hogy a lakásunk különböző elméleti síkok metszése végett úgy rendeződött be, hogy a gép a tévé és a szülői háló ágy is a nappaliba van... Nem megyek bele, hogy miért...
Lényeg a lényeg anyukám korán kel, korán fekszik, húgom pedig újabban északai MSN beszélgetéseket folytat - nem tudjuk kivel. A régi, még Pentium II gépünkből megmaradt billentyűzetet püföli, főleg mióta az informatikatanára gépírni tanítja őt. Na ez annyira HANGOS, hogy nem csak anyukámat zavarja az alvásban, hanem a halk tévénézést is gátolja.
Mondanom sem kell elegünk lett, hát én mint a család reformere pénzt és időt nem kímélve vásároltam az Auchanban egy ilyet (olcsó, flexibilis, vízálló billentyűzet):
S lőn máris helyreállt a rend, mert ez olyan halk, hogy nagyon. Persze ahol előny van ott hátrány is, nehéz vele írni, legalábbis szokatlan - állítja húgom. De így jár az aki HANGOS!
Hát ennyi volt a nagy problémamegoldás, remélem tanulságos volt...