Szerintem mindent ami őszinte és hiteles. De ezért is vagyunk annyian és írunk és olvasunk, hogy mindenki a kedvére valót lelhessen.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

Igaz. Akkor ne szurkáljuk a ködöt. Legyen az az Önök kérték rovat. Aztán ha valaki teljesít egy itt közzétett kívánságot, válaszként linkelheti is a bejegyzést.

www.derekas.webnode.hu --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- https://logout.hu/bejegyzes/mrderekas/a_szkeptikus.html

Egy gyors kérdés.
Szabad vagy sem az írások tipikus hibáival foglalkozni?

A történet felépítésének vannak szabályai, amit érdemes megtartani.
Sajnos a legzseniálisabb történetek is olvashatatlanok, a gyakori és kellemetlen fogalmazási és formai hibák okán.

Szóval ez a fajta kritika/jó tanács jöhet vagy sem?

Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!

Szerintem tegyél rá, hogy ki, mit szeretne. Béríró szeretnél lenni, vagy leírni, amit éppen gondolsz?

Én még verseket is raktam a címlapra és volt, ami kiemelt írás lett. Szerinted az mennyire népszerű? És tudod mit? Sok pozitív visszajelzés volt.
Arról írj, amiről te szeretnél, de ha nincs ötleted, akkor ne írj.

"Ki a büdös istennyila vagy te bohócképű!?" SzŐr Geri, birodalmi poéta és főszakács (:L topic)

Ha valaki ír és publikál, az vállalja szerintem a kritikát is. Ugyanúgy, mint az olvasók véleményét.

www.derekas.webnode.hu --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- https://logout.hu/bejegyzes/mrderekas/a_szkeptikus.html

Akkor csak úgy teszek, mint eddig.

www.derekas.webnode.hu --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- https://logout.hu/bejegyzes/mrderekas/a_szkeptikus.html

Nem is kell más.

Az utolsó írásod kritikája.
A történet illetve cselekmény most nem téma. A formai megjelenés és értelmezhetőség javítása a cél.

Halkirálynő

"Szokásához híven, ma is korán kelt így még láthatta a gyönyörű napfelkeltét, amint annak vörös fénye, halvány rózsaszínre festette a tengerparti kisváros még álmos utcáit."

Ez túlzottan összetett mondatszerkezet. Az olvasó könnyen veszti el a fonalat és nem tudja, miről szól a mondat.
Szokásához híven, ma is korán kelt. így Még láthatta a gyönyörű napfelkeltét. A felkelő nap vörös fénye, halvány rózsaszínre festette a tengerparti kisváros még álmos utcáit.

"Hogy mi is volt, ami zavarta a szállítót?
Ebből a hogy mi is volt képzavar és szóhalmozás. Mi zavarta a szállítót? Vagy mi volt az, ami zavarta a szállítót? Az "is", csak akkor áll a helyén, ha több minden zavarta a szállítót és ezeket rakod listába.

Vegyél a kezedbe egy gyereknek írt, sikeres könyvet. Kezd el olvasni. Az olvasottnál nem sokkal bonyolultabb mondatszerkezetet használhatsz. Ezzel elérheted azt, hogy az olvasód nem fárad bele az olvasásba. Magával ragadhatja a történet.

Szerencsére a hogyozással jól állsz. Volt ezen a fórumon lelkes írnok, aki soronként 2,5 hoggyal gazdálkodott.

Vedd elő a Halkirálynőt és fogalmazd át, lendületes stílusban. Kösse le az olvasó figyelmét, ne kelljen a mondatok értelmezésével foglalkozniuk.

Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!

Szerintem viszont pont nem kellene átírni és szétszabdalni azt a mondatot. Tökéletesen érthető és végre valaki nem tőmondatokban írja le, amit szeretne.
Én inkább örülök annak, hogy még van valaki, aki képes összetett mondatokat megfogalmazni.

A másikat pedig jól láthatóan nem tudtad értelmezni. A "Hogy mi is volt, ami zavarta a szállítót?" egy teljesen elfogadott formája annak, hogy "Valójában mi zavarta a szállítót?", csak szebb a megfogalmazás.

"Ki a büdös istennyila vagy te bohócképű!?" SzŐr Geri, birodalmi poéta és főszakács (:L topic)

"..csak szebb a megfogalmazás."

Nem szebb, csak pongyolaság. Élő beszélgetésben elfogadható. Szépirodalmi írásban csak akkor, ha egy szereplővel mondatod ki. De leírásként nincs rendben.

Egyénként lehet a körmondatokat jól csinálni, csak nehéz. Itt egy példa ami rendben van.

Különös ismeretsége a szállásmesterrel úgy kezdődött, hogy Fülig Jimmy a port said-i Elintéző nevű vendéglőben a vacsoráját fogyasztotta, és egy kis füzetkét olvasott. Szokása szerint aránylag úri külsővel tette ezt, ami nem vonatkozik gombhíjas, sárga kabátjára, tépett gyapjúingére, valamint harisnyáira sem. Az utóbbiakra már csak azért sem vonatkozhat, mert az egyiket négy év előtt Brüsszelben hagyta. Azonban a felső zsebéből egy selyem zsebkendő csücske kandikált ki, és a nyakából egy kifogástalan, finom mívű kerékpár-áttételen nyeles pápaszem, úgynevezett "lorgnon" függött, amit csak igen előkelő és idős úrhölgyek viselnek. Egyik kezével evett, a másikkal a lorgnont tartotta, és a korsónak támasztott könyvet olvasta, ami figyelemre méltó teljesítmény, ha tekintetbe vesszük, hogy Fülig Jimmynek kitűnő szeme volt, viszont a lorgnon üvege erősen nagyított. De az ember néha kénytelen kisebb-nagyobb áldozatot hozni az úri látszat kedvéért.

Nem találsz benne "Hogy mi is volt, ami " jellegű üres szóvirágot.

Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!