2019. április 25., csütörtök

Gyorskeresés

Yotaphone 2

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Az Oroszok két oldala

Ebből a konkrétan különleges készülékből eleddig négyféle modellt különböztethetünk meg. Ezek számozása YD201, YD205, YD206 és C. Mit rejtenek ezek és mi jöhet ezután?
A Yotaphone 2 eszközt megelőzte a Yotaphone 1-es készülék. Egy új ígéret volt a világnak, mely csodálkozással látott napvilágot. Ez nem mindennapi eszköz volt, ugyanis a készülék hátlapján, mely a kamerát, a Flash villanót és egyes készülékek esetében további kicsi ínyencségeket leszámítva csak a pusztaság maradt, itt ennél a készüléknél volt további egy ínyencség, ami nem volt kicsi. Ez egy másodlagos képernyő volt. Egy EPD technológiás, levilágítatlan, energiatakarékos és hardverkímélő E-ink képernyő. Aztán jött ez…
A Yotaphone 2, mi említve volt a bevezetésben, négy szériában jelent meg. Oly sok különbség nem akadt, még az is közös bennük, hogy mind 2014-ben jött ki. A YD201-es modell az eredeti, Orosz kiadás, mely mindent adott, amit adni kellett. A YD205 típusszámú széria egy ritka, konkrétan kis számban megjelent változat volt, mely lényegesebb különbséget nem mutatott a YD201-es modellhez képest, csak volt. A YD206-os kiadás már más volt. Ez egy nagyobb számban debütált széria volt, mely a Kínai gyártósorokról gurult a vásárlók kezébe, kedvezményes áron, ugyanazon erős hardverrel belsejében, viszont ezért cserébe az LTE sávszélességről le kellett mondanunk. A C széria kapható volt fehérben. Ezen adatokból jogos a következtetés; Az összes szériára kompatibilisen ugyan az a ROM volt. Mint láthatjuk, kiemelkedő különbségekről egyáltalán nem beszélhetünk. A bemutatásom tárgya a YD201-es Orosz modell, melyről a komolyabb hangvételű cikk csak most kezdődik!

Szokásomhoz híven (már ez a mondat is szokásomhoz híven van) a dobozolással kezdenék, melyet igen ritkán adódó alkalomból nem zárok le egy képpel és közlöm, hogy; van. Ennek a készüléknek ugyanis már a doboza is étvágygerjesztő a tartalomhoz. Külsőleg egy fekete téglatestet pillanthatunk meg, tetején egy oroszlán képe melletti Cannes Lions felirattal, két oldalán az eszköz márkájával, alján egy PC Best of MWC 2014 jelzéssel, a két négyzet alapú oldalak közül az egyiken egy adatmatrica, másikon csak a rekeszek körvonalai látható. Mindezekről egy összegző képet tudok adni, szétnyitott állapotban.

Ha a dobozt megfordítjuk és visszapakoljuk kihullott tartalmát, majd becsukjuk és újra széthajtogatjuk, mert jól esik, akkor erősen hasonlítható egy felgöngyölíthető szerszámos zsákra, mely mágnes patenttal van lezárva. A három rekesz közül középen ott figyel maga a készülék, persze ügyet sem vetve ránk, hátat fordítva, alatta az 5 darab IMEI matrica, melyet bárhova elragaszthatunk, illetve az User Manual.. Eredetileg benne volt egy kiszedésre alkalmas fóliadarab, de ezt már nem tudom, hová tettem. Bal oldalon egy nagyobb rekesz van, ez tartalmaz további két rekeszt. Ezekből az egyik egy szakszerűen felgöngyölített, dupla spirálba tömörített, hosszú és lapos USB-MicroUSB adat- és töltőkábel, mellette a nagyobba ott figyel a hálózati töltő, melyen elég furcsa adatok vannak feltüntetve, már ami a kimenetet illeti; 5Vdc – 1,5A / 9Vdc – 1,5A / 12Vdc – 1,5A. Magyarán, ha ezt a töltőt túléli a készülék, nagy bajra már nem kell számítanunk. A töltő továbbá olyat is tud, hogy kommunikál a készülékkel. Éppen ezért nem képes bármilyen készüléket tölteni, azonban ha a hozzá tartozó eszközt töltöd, a külsőleg alig észrevehető márgalogó gyönyörű kontúrokkal fehéren világít, ameddig a töltés tart. A túloldali kisebb rekesz is további két rekeszt rejt. A hosszúkás rejti a komoly minőségű fülhallgatót, beépített mikrofonnal, valamint hozzá 15 pár pót-gumit, különböző kialakításokkal. Ha ezt a rekeszt kinyitod, szinte óhatatlan, hogy ne kelljen szedegetned a gumikat. A fülhallgatót elajándékoztam, mert én személy szerint csak fejhallgatót használok. A kicsi rekesz pedig a SIM tűt rejti, mely az eddigiekhez hasonlóan, nem egy átlag darab. Gumiba van beleöntve és úgy kell kihajtogatni belőle. Az összes rekesz erős kartonba bújtatott vastag szivacsot rejt, melyek tartalmazzák az imént felsoroltakat.

Most pedig vegyük górcső alá magát a készüléket. Mivel ezen a készüléken a lényeges rész hátul van, így ezen cikk alkalmával egyetlen esetben szakítok szokásommal és elölről kezdem az elemzést. A képernyő kikapcsolt állapotában erős napon vehető csak észre, hogy melyik az alja és melyik a teteje. Ha bekapcsoljuk a képernyőt, lényegesebben könnyebb dolgunk van ezt eldönteni. A szappanra emlékeztető formájú készülék előlapi plexije egy Corning Gorilla Glass III-as típus, melynek egyetlen kivágása az előlapi hangszóró nyílása (ez is és a hátsó digitizer is képes a készülék alvó állapotában aktívnak lenni, mozdulatokra reagálni, de a 3 ujjas kikapcsolást is megkapta) [fotózhatatlan, példát is láthattok]. Konkrétan ezt tekintve sem lehet megmondani, hogy a teteje. Első beütésre nem hittem el, hogy a szintén plexivel lefedett rész, mely- és a nagy plexi közötti negyed milliméteres rés van a kávánál, hang jön ki rajta. De jön, és még milyen?! Hangos, tiszta, de nem kapcsolható be multimédiánál. Ettől az egységtől jobbra kivehetetlenül lapul meg a közelség- és a fényérzékelő. Ettől még jobban jobbra az előlapi kamera vehető ki, mely 2MP-re képes, FullHD videórögzítéssel. Durván egy centivel ezek alatt van az alig rendelkező kerettel képernyő, mely egy öt inches FullHD SuperAmoled megjelenítő formájában jelenik meg. Több dolog nincs. Itt kereshetnénk hiányokat, mint például értesítési LED, de engem kárpótol, hogy van, csak hátul… és kicsit nagyobb… és okosabb…

A készülék bal oldala teljesen üres, csak a jó minőségű matt fekete műanyag látható. Jobb oldalra kerültek a fizikális vezérlőgombok. Fentről lefelé először az egybe öntött hangerő szabályzó látható, enyhe kitüremkedéssel, melynek felső negyedénél egy lyuk található. Ide kell bedugni a SIM tűt, amely művelet után kiszedhető az egész hangerő szabályzó, melynek közepéhez van egy ponton rögzítve a SIM tálca, így némi mozgásszabadságot ad a gombnyomásokhoz. Zseniális megoldás! A SIM tálca viszonylag kicsi, egyetlen NanoSIM kártyát fogad (LTE képes, mint mondottam, ez az Orosz verzió), tehát következtetésképpen nincsen lehetőség memória bővítésre, de ezért cserébe egy 32GB-s háttértárat kaptunk, melyből 28GB az, amivel szabadon gazdálkodhatunk, véleményem szerint ez korrekt, a rendszer nem foglal sok helyet. A hangerő szabályzó alatt a bekapcsológomb türemkedik ki, nem jobban, mint a hangerő szabályzók.

A készülék tetején egyedül egy 3,5 milliméteres Jack bemenet van, bal oldalra ráhelyezve az ívre, így bedugva oda a fülhallgató csatlakozóját enyhén oldalra áll. Hát ebben is különleges. Alul már más a helyzet. iPhone stílusban vannak elhelyezve balról jobbra; mikrofon, töltő-adat-OTG csatlakozó MicroUSB kivitelben, majd hangszóró. A mikrofon meglehetősen tisztát és hangosat képes rögzíteni, a hangszóró pedig ehhez igazodva bőséges hangerőt képes kipréselni magából, tisztán és kellő méllyel. Ebből következik, hogy a másodlagos telefonáló hangszórót, ami az első kiadásban volt, nem kapta meg. Ennek ellenére túl azon, hogy ugyancsak felvehető és kezelhetőek a hívások a hátoldalról is, az előlapi hangszóró kellően átszól ide is.

Most pedig, amire eddig vártunk, jöjjön a hátoldal. Itt már komoly változások vannak (már ha eddig nem lettek volna) a gyártó előző készülékéhez képest. Ez nem a felül középre elhelyezett 8MP-s, gyönyörű képeket készítő objektívben nyilvánul meg, amely egyébként FullHD 60FPS-re képes (a képen csak ujjlenyomat van rajta, egy szikra karc sincs). Sem a mellette balra lévő, mono és ebből következik; egyszínű, hideg-fehér komoly fényerőre képes Flash villanóba. Hanem abban, ami ez alatt van. A 4,7 inches 540p-s EPD képernyőben [Megjegyzés az ismételt rekorddöntésről; ha ezt a 4,7 inchet nézzük teljes készüléktestben, akkor ekkora méretben 678,65-ös PPI-t kapunk, amihez fogható nem létezik], mely a gépház kialakításának köszönhetően ívelt (edge), a technológiának köszönhetően pedig 32 árnyalatára képes a szürkének, plusz fekete és fehér. Ez bőséggel elég egy fekete-fehér kép tökéletes megjelenítésének.. A képernyő épp-úgy integrált a plexihez, mint elöl, vagyis semmi rés, egy kép ott olyan, mintha tényleg csak egy ráragasztott kép lenne. Még csak nem is a méretbeli különbség vagy a felbontás a szemre (nem) tűnő legnagyobb változás, sem pedig, hogy nem fejjel lefelé kell a készüléket használni. Hanem a teljes érintő-digitizer, mely a szintén III. generációs Corning Gorilla Glass plexibe integrálódott bele, annyi különbséggel az elülsőhöz képest, hogy ez matt és ívelt. Azonban amiben megegyezik az elülsővel, az az, hogy szintén 10 ujjunkat képes lekezelni egy időben. Következtetés; Az első 20 ujjat egyszerre lekezelő telefonról beszélünk most. Ugyanis, habár felesleges, mindkét képernyőt tudjuk használni egy időben. Kicsi trükk kell hozzá, de megoldható.

Ezen az oldalon egy rendszerből futó külön rendszer megy, mely (hacsak nem kérjük az ellentétére) teljesen független az Androidtól (megnyilvánulása; semmilyen rendszermódosítás nem befolyásolja). Ez a képernyő itt sem kapott levilágítást. Azonban újabb változás; a komplett Android rendszert el tudjuk indítani itt is, és ha nem az alap 4.4.2-es rendszert nézzük, hanem az MM-et, akkor a két képernyőn képesek vagyunk két különböző alkalmazást futtatni egy időben. Ezen képernyő alatt csak a márkalogó helyezkedik el középre hegesztve. A rendszert feljebb frissíteni érdemes, hiszen több támogatás van az EPD-re. A képernyő sebessége eléri a 20FPS-t, ami egy E-inkhez képest nagyon is komoly teljesítmény. Ehhez persze hozzájárul az erőmű, ami hajtja;
A gépet egy Qualcomm Snapdragon 801-es hajtja, 32Biten, Quad-core-osan, a maga 2,23GHz-s sebességén. Ehhez a CPU-hoz tartozó GPU egy Adreno 330. Senkit sem hallottam eddig erről a párosról panaszkodni. A készülék háttértárát már megemlítettem, azonban van ugye egy másik memóriaegység; A RAM. Ez 2GB lett. Wi-Fi, bluetooth; tudjuk már a korábbi cikkekből. Azonban ez a készülék rendelkezik egy rakás szenzorral, melyet nem fogok felsorolni, de elégedjünk meg annyival, hogy vannak benne olyanok, amik a mai telefonokból kimaradnak, mint például a Compass, NFC vagy Wireless töltési lehetőség. Utóbbi a mindössze 2500 mAh-os akkumulátort hivatott feltölteni, amely ennél a telefonnál tényleg változó, mennyi idő alatt merül le. Lemeríthető ~30 óra alatt is, de elfut akár egy hetet is.
Hogy egy kis szó essen a rendszerről, amiről nem szokott; Ajánlott a frissítés, ezt már írtam. Amit meg akarok ide említeni, az a Samsung ellentéte, csak jobb. Ott ugyanis a Samsung tulajok ismerhetik az Ultra-energiatakarékos üzemmódot. Itt az elnevezés Extra-energiatakarékos mód lett, több értelemmel. Ilyenkor le van tiltva a Wi-Fi, Bluetooth (persze kitehető widgetekkel ezek visszakapcsolhatóak), illetve az alap Android, vele együtt az előlapi képernyő is, plusz nem igazán pörög a SoC. Tehát ebben a módban csak a hátsó képernyő érhető el, abból pedig lehet telefonálni, SMS-ezni, meg ugye a Widgetekkel bármit lehet, csak akkor sem fog a SoC felpörögni, így innen való alkalmazások sunyi indításánál ne csodálkozzunk a laggoláson.

Összegzés képen; Az a 230.000 forintos ár valahol mégiscsak megtérül. Itt nem a márkát kell megfizetni, hanem a készüléket. Ami nem mindennapi darab. Gyors, nem akad, nem fagy le, és dupla megjelenítővel rendelkezik. Az is biztos, hogy nem sűrűn látod az emberek kezébe. Gyakran kapok olyan beszólásokat rá, mint „Te képernyővel kifelé, vagy befelé teszed zsebre?”, vagy „Miért nem használsz Launchert, hogy egyedivé tedd?”. Lehet ezt még fokozni, de ugye egyértelmű a célzás a humorra. A készüléket csak ajánlani tudom, nem bántam meg a kiadott pénzt!

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.