A két napos index csere

Legutóbbi sztorit azzal zártam, hogy átültem egy XF-650 típusú Suzuki FreeWind-re. Ez a történet pedig azt meséli el, hogyan generált egy irányjelző meghibásodása kétnapos munkát.

Történt ugyanis, hogy ismét Visegrádra gurult a család. Nem, most nem volt semmi malőr, ám hazafelé, mikor elváltunk Édesapáméktól, jelezték felém, hogy a jobb hátsó irányjelzőm bizony nem működik. Mit volt mit tenni, hazáig utasom, vagyis feleségem vette át a jelzőrendszer szerepét. Mivel későre járt, a munka csak másnap kezdődött meg.

Első nap

Azt már a gép megvásárlásakor láttam, hogy nem a gyári irányjelzők vannak rajta. 3 csavart jellett eltávolítani a búra leemeléséhez, és akkor jött a szembesülés: Nem az izzó ment tönkre. Ugyanis a komplett izzófoglalat le volt szakadva, mind a két vezetékről, ezt máig nem értem. Nem gondoltam valami túl nagy költségű dologra, így elmentem az indexboltba, kezemben a foglalattal. Ott rossz hírt kaptam, ugyanis az átszerelt irányjelzőm izzófoglalata nem volt sztenderd, így olyan foglalat, ami kompatibilis volt az izzóval, nem fért volna be. Tehát nincsen!
Akkor nincs más hátra, meg kell javítani. Nem ígérkezett egyszerűnek, de mivel részben vezérléstechnikában dolgozom, nem áll távol tőlem a forrasztás. Elkezdtem hát, a foglalat új vezetékeket kapott, de mivel nem volt otthon megfelelően vékony, így tartottam tőle, hogy a visszahelyezés nem fog könnyen menni. Nyersen még lepróbáltam munkámat és hibátlannak bizonyult, ám felszereléskor való próba alatt rövidre zárta a motor elektromos rendszerét, így az első kezem ügyébe kerülő dologgal (csípőfogó) véget vetettem az index karrierjének.
Sajnos könnyen dühbe gurulok, így elhatároztam, hogy ezen rendszer végett nem vagyok hajlandó ismét megbontani a motort. Visszamentem hát az indexboltba és kinéztem egy szép darabot, teljes szettet. Előre és hátra, ha már cserélek, akkor cserélek! Ez azonban egy LED-es rendszer volt, így előre tudtam, meglehet, nem fog végetérni egyhamar a munka.
Szétszedtem a gép hátulját, és eltávolítottam az ott lévő irányjelző házakat. Ekkor jött a következő pofon: Az index gyári házához egy megfelelően kialakított műanyag segédalkatrészt alkalmazott a gyártó, mely pozícionálja és megtartja a lámpákat. Az új (illetve köztes) rendszer azonban a gyárinál vékonyabb menetes szárral rendelkezett, így az évek alatt ezt a műanyagot kikoptatta és konkrétan több darabra hullva jöttek le. Így megfogtam egyet, összeszedtem minden darabkáját, majd gép elé ültem, Inventorban megterveztem, és 3D nyomtatóval kinyotattam az új darabokat (mindjárt kettőt, ugye). Ragaszkodtam a gyári kinézet pontos lemásolásához, mert az új indexek menetes szára vastagságra megegyezett az egykori gyárival.

Elkészült a nyomtatás, hát lementem a műhelybe folytatni a munkát. Fel is szereltem az új konzolokat, ám a főpróbánál fény derült rá, hogy félelmem beigazolódott, és a motor indexreléje terhelés-protokol-os, így ugyan működött, de kétszer hatékonyabb lett, mint volt (kétszer annyit villant). Ez nem változott akkor sem, amikor párhuzamosan rákötöttem mind a négyet, így arra is fény derült, hogy a műszerfalon lévő indikátorlámpa 3,4 Wattos fogyasztása teszi lehetővé egyáltalán, hogy működjön.
Vissza a gép elé és tervezni. Kell egy terhelés-független indexrelé. A végeredmény egy 5-60 Wattig működő elektronika lett, ami minden körülmények között ugyan annyit villog. Igaz, méretileg kisebb lett, mint a gyári, de a két rendszer között valljuk be, 20 év telt el. Mikor kész lett a nyák és felkerültek az alkatrészek is, illetve találtam megfelelő dobozt, már nem mentem vissza a géphez, aznapra elég volt annyi.

Második nap

Lementem beépíteni a rendszert, működött. Összeraktam tehát a gép hátulját, és hamár lúd, legyen kövér alapon elkeztem az elsők kicserélését. Mivel volt már dolgom korábban a gép komplett szétszedésével és összerakásával, tudtam, hogy a fejidom leemelését valahogyan meg kellene úszni. Így Mr. Fantastic-ot meghazuttoló flexibilitással kioldottam a csatlakozásokat, lecsavartam a rögzítő anyákat és kivettem az indexeket. Ekkor jött azon sorszámú pofon, amit már nem tartottam nyílván. Ugyanis 1-1 vaskonzolra vannak ezek rögzítve, melyek 2-2 csavarral szorítják magukat a műanyag idomokhoz. A gond ott volt, hogy az, aki cserélte korábban a villogókat, ezt a konzolt is cserélte egy akkora átvezető-lyukkal rendelkezőre, ami a vékony menetesszárnak megfelelt. Nekem viszont kicsi volt.
A felfogató csavarok elhelyezését pedig legfeljebb egy csiga szeme láthatta volna, nem az enyém, így hozzáférni is esélytelen volt. Azonban továbbra sem akartam levenni a fejidomot. Ki, ha nem én? alapon kitaláltam, hogy ott a helyén, megfelelő óvatossággal megfúrom. Na, ezt ne tegyétek, ha nem tudjátok, mit tettek oda. Mert a frissen élezett fúró csak füstölt, nyikorgott, végül az egész lemez kiesett a helyéről, a két csavarral együtt. Nem, nem szakadt ki. Kiolvadt...

Ekkor már láttam, hogy egy 3 mm vastag rozsdamentes acél lap hevert előttem. Azt meg köztudottan nem szeretik a fúrók. Főleg a vasfúrók. Így kénytelen voltam az elkerülhetetlenre: Le kellett venni a fejidomot...
Aki ismeri a gépet, és már szerelte is, az tudhatja, hogy ez nem egy 5 perces művelet, főleg visszatenni, nem is beszélve arról, hogy a plexi eltávolítása során garantáltan megsemmisül a Zipari hulladék minőségű plexi-leszorító lap, amit legutóbb csekély 1,5 hétig tartott beszerezni ehhez a típushoz. És az is KTM lett végül.

6 fúróköszörüléssel később azonban készen voltak a lemezek, mehettek vissza. Szerencse annyi volt, hogy a felfogató csavarok új menetet tudtak csinálni maguknak a kiolvadt részen, így ezzel több gond nem is volt. Összeraktam a gépet, leteszteltem mindent, már működik. Jelenleg plexi-tartó gumikra várok.

Tehát ez volna a története annak, hogyan volt képes egy két napig tartó munkát adni egy olyan egyszerű dolog, mint egy index villogó tönkremenetele... Jó okulást kívánok!