Negyvenes nő egyszál nadrágban térdel a villamosmegállóban közvetlenül a járdán, nem is a sarkán üllve, hanem rendesen térdel, mereven maga elé bámulva. Nem tudom hány fokos lehet az a kő; egy pohár van előtte, egy idős férfi dob neki pénzt. A villamoson fiatal nő kéreget; egy nem túl jól öltözött, talán építkezésen melózó srác ad neki némi aprót. Aki vele van nő, szidalmazza, hogy minek, úgy is elissza és jön a többi szokásos érv. A srác nem foglalkozik vele, hagy mondja.
Érdekes, hogy többnyire az öregek és a szintén nehezen élők adják a pénzt a koldusnak.


Ezt egy plakáton láttam ma, valami csángó dal:

A te piros véred,
S az én piros vérem,
Egy árokba folyjék,
S egy malmot meghajtson.