Furcsa nap volt ez a mai. Két haverommal elterveztem hogy elmegyek ma Tokajba, de aztán végül is a költségeim csökkentése érdekében megmondtam hogy nem megyek. Persze a haverom tudta hogy úgyis rá tud venni hogy elmenjek. Nem volt nehéz, csak 2-3 percig beszéltünk és mentem is a gép elől. Elmentünk a bankba a 20 ezer Ft-om ért és meg se álltunk Tokajig. De mivel nem volt igazán sok pénzünk ezért nem akartunk vonatra jegyet venni. Pedig hétvégénként mindig veszek jegyet. Végül vettünk 1-1 oda jegyet és elmentünk. Tokajban találkoztunk egy punkkal aki meg akarta verni a haveromat de végül a verésből csak ennyi lett hogy "zighej barátaim". Nevettünk egy jót és mentünk volna kajálni. De a pizzéria zárva volt, fél óra múlva nyit, és amúgy se volt elég pénzünk, hiányzik 10 forint. Elmentünk a bankba, mivel csak ezer Ft volt a legkisebb kivehető összeg, hát kivettünk annyit. (a 20 ezer Ft-ból nem volt szabad költeni mert az ment az új videokártyámba) Kerestünk olcsón kaját de sehol nem találtunk igazán olcsón. Így marad a pizzéria. Hát visszamentünk, kajáltunk. Induljunk Rakamazra. Jegyet nem veszünk a vonatra, inkább stoppolunk. Elindultunk hát gyalog, de mit látnak szemeink, lopják a fát. Felhívtuk a rendőrséget, ahogy azt egy tisztességes magyar állampolgár tenné. Miskolci és szerencsi kapitányság nem tudott segíteni. A rakamaziakat nem tudtam hogy kell felhívni, így marad a személyes bejelentés. Már majdnem Rakamazon vagyunk, megáll egy kocsi és mondja hogy elvisznek. Beszállunk, hátul a CKM. Kérdezik hova megyünk, mondjuk hogy a rendőrségre. A sofőr bezárja az ajtót, elmegyünk a rendőrség mellet, és azt mondja hogy jobb helyre megyünk. Kicsit megijedtem de utána rájöttem hogy ok nélkül mert csak nem tudta merre van a rendőrség, visszafordult és ott kitett minket. Elmentünk, a rendőrség zárva. Pont jön egy járőr, megáll és várja hogy oda menjünk. Megyünk is mi ahogy csak tudunk, bejelentettük hogy fát lopnak Tokaj Rakamaz közt. A rendőrség el is indul, haverral megnéztük hogy arra mennek e. Igen, arra mennek. Gondoltuk hogy már legalább tettünk valami hasznosat életünkben. De nem. Elindultam haza, alig 3-400 métert gyalogoltam és már jött is vissza a rendőr. Valószínűleg elengedte a tolvajokat. De ha mást nem akkor legalább megijesztette őket. Csalódott hangulatban haza megyek. Itthon pedig vár rám a szokásos kockulás. De egy nagyon érdekes cikkre bukkantam a logout-on. Rávett hogy leszokjak a számitógépről, vagyis még nem biztos hogy sikerült rávenni, de megpróbálom, elvégre, mit veszíthetek. Erősen ajánlom mindenkinek ezt a cikket. Engem sikerül ráébreszteni hogy az életemben minden baj okozója a számítógépem, ami persze a saját hibámból történt így. Ráébredtem hogy az már olyan szinten függök az internettől hogy az már súlyos. Meg kell próbálnom leszokni ha nem akarok egy szánalmas életet. Ekkor ért engem egy újabb hír, a helyi maffiózó családja meg akar engem verni. Bár szerintem ebből úgyse lesz semmi, de jobb félni mint megijedni. Vehetnék egy viperát, vagy valami komolyabb fegyvert amivel megvédhetném magam, de olyan szintem a számítógép rabja lettem hogy már semmi más nem érdekel, minden pénzemet erre költöttem, önvédelmi fegyverre nincs pénzem. Ennek így nem lesz jó vége.