2022. január 16., vasárnap

Gyorskeresés

Archon Modblog - Nagy nyári munkálatok - 2/1

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Most pedig következzék nagy nyári munkálataim naplója!
Az egész blog elkezdése már jó pár éve a gép megvásárlása óta két célt szolgált: egyrészt szerettem volna megörökíteni kedvenc hobbim lenyomatát másrészt pedig szerettem volna másoknak tanácsokat adni, megosztani a tapasztalataim, hogy mások már ne kövessék el az én hibáim és hogy talán egy nap kedvet kapjanak hasonló dolgokhoz, mely a legtöbb embert itt is a Prohardver! berkein belül összeköti.

Számtalan napot töltöttem a garázsban gyakran kora reggeltől az esti órákig, egy lusta macska és a kávésbögrém társaságában élvezve az alkotás szabadságát és amikor épp nem vágtam vagy reszeltem valamit folyton újabb és újabb ötleteken járt az eszem...

A radiátor-keretek

Az előző bejegyzésekből kiderül, hogy két radiátor szerepel majd a rendszerben: egy kisebb aktív hűtéssel és egy ún. perfomance shroud-dal körbevéve, valamint egy nagy melyre egy takarókeretet terveztem - ez teljesen passzívan üzemelne.
A munkát egy hatalmas pléhlapra való rajzolással kezdtem. A Sketchup terveket kinyomtattam majd precízen és aprólékosan felrajzoltam a cinkelt pléhlemezre. A tervezéskor és a rajzoláskor is a minimális anyagpazarlás lebegett a szemem előtt így a kis radiátor a nagy radiátor kivágandó közepébe lett berajzolva, ami később sajnos máshogy alakult és újra kellett gyártanom a kis keretet. Mindez után minden egyes lemezt pontosan kivágtam egyszerű pléhvágó ollóval, majd nekifogtam a hajtogatásnak. Sok minden a tervezés pillanatában nem előrelátható, el kell képzelnünk, hogy is lesz kivágva és hajtogatva, mert egyes részletek csak ekkor jutnak eszünkbe. Én is így jártam, gondosan megterveztem hol is lesznek az összeillesztésre szolgáló "fülek", ám abba nem gondoltam bele hogy a nagy radiátor igy már nem lesz kiemelhető a keretből így improvizálnom kellett: végül is úgy alakítottam át a keretet hogy az első része levehető lett.

A hajtogatás forrasztás követte ahol a füleknél fogva összeerősítettem az egyes oldalakat mint egy kartonjátékot. A cinezésnél sósavat használtam a fémeken, hogy azokra rendesen tapadjon a forrasztás. Végül a kilógó részeket egyenesre reszeltem. A nagy hőcserélő szegélyére és a radiátort összetartó csavarok helyénél 3mas meneteket fúrtam. A lyukakat kicsit beljebb ütöttem ,amitől a lyuk kicsit ki is tágult és pár csavar már nem fog teljesen, de a keret teljesen rögzítve van. Ezt azért csináltam, hogy a csavar feje szépen eltűnjön a mélyedésben és ne lógjon ki a keretből. Ez többé kevésbé sikerült is, hozzáteszem életemben ELŐSZÖR forrasztottam, hajlítottam, vágtam menetet, etc :) A végére azonban kész bádogos lettem.

A nagy keret szépen alakult, mikor már a formája készen volt, kivágtam a közepét ahol is a hőcserélő szellőzni fog, hiszen ez csak egy keret ami védi a lamellákat és esztétikai szerepe van elsősorban. Ezt azért nem tanácsos hamarabb megtenni( a kivágást) mert a vékony szegélyek eldeformálódnak, ahogy dolgozunk a kerettel és az extra rész (a lapok közepe) megadja a megfelelő tartását amíg be nem fejeztük a többi részt.
Ezután elkészítettem a tartályt tartó konzolt, mely a képen látható módon lett kivágva és összehajtogatva, szintén forrasztva majd lereszelve. A hátulját külön készítettem el, ennél fogva illeszkedik majd a nagy kerethez. Bejelöltem mindkét felén a csövek számára az átvezető utat, majd kivágtam azokat. A konzol hátlapján található egy háromszög alakú átmenet ami a radiátor keret és a konzol vastagsága közötti átmenetként szerepel majd.

Közben készül tovább a tartály...

Egy esős délutánon édesapám segített szerezni 1/4-es menetvágót és így el tudtuk készíteni a tartály plexi tartóelemeibe a meneteket:

Tömítésnek apám egy speciális fiber-gyűrűt ajánlott, ez később le lett cserélve egy saját gumitömítésre,de erről majd később. Végülis inkább kompresszoros rendszerekben használt 1/4"-es csonkokat sikerült szereznünk és hozzájuk való svéd gyártmányú csőbilincseket, lásd utolsó kép. A problémát a tartórúdként szolgáló krómpálcák jelentették, ugyanis ezek annyira kemények voltak hogy nem lehetett beléjük menetet vágni. Ezt végülis szorgos munkálkodással sikerült megoldanom: kúp formájúra reszeltem a rudak végeit, ebbe már nagy nehezen belekapott a menetvágó, de nem lettek igazán tökéletesek, a céljuknak azonban megfelelnek. A tartókonzolon azután kifúrtam a tartórudak és a csonkok helyét is, valamint egy apró kis lyukat a plexibe is (alig 2-3 mm mélyen), ide a megvilágításhoz szükséges LED dióda fog kerülni.

Blokkok polírozása

Ahogy azt az előzőekben említettem, a VGA és NB blokkok talpa hagyott némi kívánnivalót maguk után, így belefogtam azok lecsiszolásába. Sajnos a legfinomabb dörzspapír amit szerezni tudtam 1600as volt, de volt egy speciális rézfényező anyag itthon ami szép eredményeket hozott:

A "perfomance shroud"

A kicsi keret is lassan megszületett először szépen összehajtogatva, forrasztva, majd belehelyeztem a két ventillátort és a lyukakkal megegyező módon kifúrtam a keretet nehogy abba a hibába essek hogy nem passzolnak majd a csavarok. Na ezzel egy újabb problémát csináltam magamnak, mégpedig azt hogy a finom fémforgács szépen odaugrált a motorok mágneses részeihez, melyet rendkívül nehéz módon szedtem csak ki, hiszen sem a porszívó nem szivta ki, sem a rotort nem lehetett szétszedni. A megoldás egy L alakúra hajtogatott tűzőgép-kapocs volt, melyet kicsit beragasztóztam és bedugva megforgattam a rotortérben. Na, de vissza a kerethez. A 8 lyuk után átlókat húztam, a középpontoknál fogva pedig egy nagy körzővel bekarcoltam a vágandó köröket. A körök közepébe három lyukat fúrtam egymás mellé, majd ezeket keresztülvágva már befért a pléhvágó olló feje és ki tudtam vágni a kört. A végeredményről szerintem senki nem mondaná meg hogy sima pléhvágó ollóval készült.

Az 5.25-ös hely kitoldása

Ahhoz, hogy a kis radiátor elférjen ki kellett, hogy bővítsem a legfelső nagy meghajtók helyét. Az egész tervezett kerettel együtt ez két meghajtónyi helyet igényelt és még maradt kettő. Ehhez keresztül kellett fúrnom a gépházat összetartó szegecseket, hogy a lemezállvány kijöjjön, majd levágtam felül két résznyit a lemezből, gyártottam két S (Z?) alakú toldást majd újra összeszegecseltem az egészet de most a fenti két részt megfordítva, hogy passzoljanak a végükben lévő hajlítások aminél fogva a gépház elejéhez csatlakoztak. Ahhoz képest, hogy szegecselőt is először fogtam a kezemben, az eredmény nagyon jó lett, minden szépen elfér és semmi sem szorul.

A DVD iró egy hellyel lejjebb megy természetesen a képpel ellentétben, csak próba volt. A kettő közé pedig egy speciális légterelő lemezt terveztem. A gépház előlapján egy helyet kivágok és ráccsal takarok, innen friss hideg levegő tud bemenni a DVD író fölé. A légterelő lemez ezt a levegőt a felette lévő radiátorra tereli ahol a legfelül lévő két ventillátor keresztül szívja azt és felfelé kifújja. Legalábbis ez volt az elképzelés.
A kis keretet pontosan berajzolva kivágtam a gépház tetejét is, valamint kifúrtam a tartócsavarok lyukait. A gépház fémszerkezetének legelején egy kicsit ki is nyirbáltam a helyet hogy a kis hőcserélőt még jobban előre lehessen hozni. A fedőkupakja teljesen az előlapi panelban van benne. A kis radiátor csonkjait ezután lefűrészeltem és menetet vágtunk bele. Az ugyanis mindenféle derékszögű csodacsonk mellett is kilógna a gépház oldalán, igy megpróbáltunk sajátot gyártani:

A gépház oldalát és a tetején védőmatricával vontam be, melyre könnyű rajzolni és védi is az anyagot a karcolástól. De még mindig fennáll a probléma, hogy a kis radiátor csonkjai kilógnak a gépházból. Hát erre is támadt egy ötletem!
Szerkesztek egy oldalsó légzőrácsot ami ívelten kijön a gépház síkjából, az ívelt területen elfér a csonk a hozzá csatlakozó csővel együtt és az ív mentén visszakanyarodik a gépházba. Ha egy keretbe festem be az ablakkal még úgy is nézhet ki, mint ha gyári lenne. Ehhez szükségem volt két oldalsó lemezre és egy rácsra ami szépen néz ki, nem túl szellős a por miatt és illik a gépházhoz. Végül is egy régi daráló szitát használtam fel :)

Az oldallap kivágása után beleforrasztottam a szellőzőrácsot, ami nem kicsit volt bonyolult művelet. Először lecsiszoltam (ezt is először :D ) az illesztés mentén az oldallap belsejét, majd bekentük egy speciális "folyasztószerrel", mely egyben tartalmazza a fém tapadásához szükséges anyagot és az ónt. Másik alternatíva megint a sósav lett volna, de az megkapta volna a környező festést szerintem. Mindkét fémre először felvittünk egy vékony réteget az ónból majd összenyomva őket átforrósodtak és szépen összeforradtak. Az a barna szmütyi az a folyasztószer.

Mindezek után kifúrtam a konzolt és a nagy keretet összetartó csavarok helyét és összeszereltem azokat próbaképp. Sikerült egész merőlegesre igazítanom a tartályt, úgy hogy alul dupla alátéteket használtam a két elem között.
Az előlapi szellőzőnyílás következett. Sajnos a gépház műanyaga ócska préselt rostos anyagú ezért amikor azt megpróbáltam keresztülfúrni kitépte magát a fúró a másik oldalon,pedig nagyon óvatos voltam. Ezt úgy oldottam meg hogy egy kis kézicsiszolóval (dremel) vágtam ki a lyukat a panelen. Ezután hajtogattam bele a szellőzőrácsnál használt szitából egy darabot,melyet szépen belehajtogattam. Végül aztán egy másik rácsot használtam fel, azt ami a nagy radiátorra került, mert az jobban illik a gépház hangulatához ott elől (lásd később).

Ha már kezemben volt a Dremel, akkor gondoltam kivágom a gépház hátulján a kapcsolók helyét. Egy ügyes félremérést követően szembe találtam magam egy nagyobb lyukkal mind amibe a két kis kapcsoló ment volna ráadásul közöttük sem volt semmi fal. Itt sem csüggedtem, egy kávé mellett támadt egy mentőötletem! Mi lenne ha a nagyobb lyukba vágnék egy gumidarabot, oldalain V-alakú ékkel aminél fogva tökéletesen belepasszolna a pléhnégyzetbe és a közepén átmehetnének a csövek a gépházba? Ezt is csináltam. Ezek után a második lyukat már nem rontottam el és sikeresen kivágtam a neon kör alakú kapcsolóját és a két kis kapcsoló lyukát is. Az egyik a világítást fogja kapcsolni a másik a fanokra kötött ellenállások számát.

Ezek után vettem egy szemétkosarat! :)
Hogy minek? Hát nagyon szép rácsot nyerhet belőle az élelmes ember, pont olyat amit kerestem. Szét is vagdaltam és belepróbáltam a nagy keretbe.

Ahogy régebben írtam a nagy klímaradiátor belseje egy speciális olajat tartalmaz, amit növényi olajhoz tudnék hasonlítani, csak sokkal büdösebb :)
Az olajat többszöri átmosás után sem tudtam száműzni a csövekből, így egy speciális pumpára kötve egy dézsában ideg zsíroldót tartalmazó vizet keringettettem benne. A pumpa egy egyszerű zárt térben lévő lapátkerék amit egy fúróra köthetsz és az hajtja. Közel egy órát ment, a víz felszínén jól látni a kialakult olajréteget, de sajnos ez sem űzte ki belőle teljesen az olajat.

Előkészületek a festéshez

A rengeteg bádogos munka után végre elérkezettnek láttam az időt hogy mindent szép matt fekete színbe borítsak. A festeni kínt részeket gondosan kimaszkoltam és újságpapírba bugyoláltam. A tartályra és az oldallap üvegére terveztem egy feliratot és egy logót, melyet kinyomtattam szikével kivágtam és felragasztottam. Az oldalüvegre (mely végül is rendes üveg lett) egy "ARCHON" feliratot választottam, ide illő betűtípussal, a tartályra pedig ennek a betűtípusnak az "A" betűje került negatívban mint egy mini logó. Az üvegnél a felirat fordítottját nyomtattam ki és az üveg leendő belső felére ragasztottam fel, mivel belül nem éri majd annyi behatás, nem fog kopni és szebben is néz ki. Sajnos nem készült megfelelő kép, hogy látni lehessen mennyire szépen is sikerült ez a kis húzás. Sablonnak egyszerű nagyobb méretű matricát használtam melyet simán sarkainál leszedve a védőfóliát ráragasztottam egy A4es papírlapra, rányomtattam, majd ugye szikével kivágtam.
Az összes többi sablonnál és a gépnél is mint egész megpróbáltam utánozni az eredeti formatervet: tehát lekerekített téglalapok mindenhol. A gépház tetején lévő festés mely körbeöleli majd a fanokat, pontosan illeszkedik az előlapon található fekete sávhoz. El is felejtettem mondani: eredetileg egy Delux MG 416-os házról beszélünk.

Táp modding

Elhatározásom az volt, hogy veszek egy Corsair CX-400as tápot, ám sajnos az élet úgy hozta, hogy mint sok mindenről erről is le kellett mondanom. A gagyi noname táp viszont kirívóan elütött volna a gépház belsejében található többi elemtől egyszerű szürke festésével. Megkerestem a legkevésbé ócska tápot itthon amiben találtam is egy 12es ventillátort, ezt véltem a leghalkabbnak. Ezután könyörtelenül szétszedtem és óvatosan elpakoltam, vázát pedig szintén előkészítettem festésre, leragasztva a gyári specifikációkat tartalmazó matricát.

A festés

Rozsdavörös alapozót választottam és vagy két és fél flakon elment a gépre, a keretre és minden kis tartozékra. A gépházat egy kis állványra fogattam fel egy kis drótdarab segítségével. Még a radiátor két oldalát is lefestettem, sőt még a tartály feltöltő-nyílását záró csavarfejet is. Tudom, sok már a kép, de erről tényleg csak azok tudnak beszámolni igazán:

A festést követően vettem észre, hogy emós lettem: feketék lettek a körmeim és a karom egész könyékig fel volt vagdosva szép párhuzamosan ahogy az erek húzódnak (valószínűleg az éles oldallap végta így fel). azonban nem pityeredtem el, hanem folytattam a munkát.

Táp modding - folytatás

A festés után összeszereltem a tápot, gondosan visszakötve mindent a helyére. Szétszedtem és megolajoztam a ventillátort majd nekiláttam kábelharisnyázni. Sajnos csak egy fajta kábelharisnyához jutottam hozzá, de ideiglenesen ez is megteszi. Na de hogy szedem szét az ATXes alaplapi csatlakozót? Lehet erre venni szép és ügyes viszont drága szerszámkészleteket,melyekkel szétszedhető mindenféle konnektor, de nekem erre (se) nem volt pénzem. Nem akartam el hinni, hogy erre nem létezik valami jó kis sufnituning módszer, rövid kutakodás után találtam is egy tökéleteset. A cím mindent elárul :)
A dolog lényege, hogy fogsz kétszer két irodai szegecselőt amik még kettesével össze vannak ragasztva. A kapcsok egyik oldalán aztán a lábakat kihajlítod hogy az egész U helyett L alakot formáljon. Ezeket az L alakú ékeket nyomod be a kis csatlakozó nyílásába hogy visszanyomják a fém pin két kiálló ékét, melyek meggátolják hogy a csatlakozó visszabújjon a műanyag részen. Miután ezek két oldalról vissza lettek nyomva, egy nagyon vékony csavarhúzóval benyomod a fém érintkezőt ami a visszanyomott lábai miatt most már egyszerűen visszabújtatható a műanyag csatlakozón.
Eleinte nehézkesen akart menni, majd nagyon belejön az ember, én végülis egy-egy kapoccsal csináltam, mert nekem azzal kényelmesebb volt csak egy nagyon picit kell célozni hogy biztos eltaláld a pecket. A végére már vakon csináltam szinte az egészet. Egyesével szedtem ki a kábeleket, átbújtattam a harisnyán és visszaraktam a helyére nehogy összekeverjem őket. Az eredmény egy szinte márkásnak kinéző táp lett :D



És a ház is felülmúlta várakozásaim!:

Úgy véltem sok lesz ennyi részlet egyszerre ezért szétszedtem két részre a hozzászólást, tekintettel a sok képre és hogy még a fele hátra van :)
Folytatása következik és köszönöm mindenkinek aki eddig is elolvasta. Konstruktív hozzászólásokat szívesen fogadok.

Copyright © 2000-2022 PROHARDVER Informatikai Kft.