Köszöntök mindekit! A cikk első sorban a Oneplus One Androidos okostelefonra koncentrál, azonban sok általános információ is található benne, így nem csak a Oneplus One tulajok profitálhatnak a cikkből.

Először is a Oneplus One fórumtopicja itt található: http://mobilarena.hu/tema/re_oneplus_one_kina_mar_itt_one/friss.html

A cikk téma:

-általános kifelejzések Android téma kapcsán, mellyekkel nem árt tisztában lenni;
-biztonsági mentés root jogosultságok nélkül;
-a bootloader feloldása;
-root jogok szerzése (rootolás);
-teljes partícióimentés;
-custom recovery telepítése, illetve érintőlegesen custom rom telepítése.

Az interneten vannak kiváló cikkek, melyek érintik ezeket a témákat, azonban ezeknek nagy része angol nyelvű, illetve az összes cikkből, amit csak átolvastam a témában, hiányoltam ezt, vagy azt. Továbbá a legtöbb cikk, amivel találkoztam, valamennyi előismeretet igényelt. Ezt az űrt szeretném betölteni egy olyan magyar nyelvű cikkel, ami nem igényel különösebb előismereteket. Ezért igyekeztem ebben a cikkben "szájbarágósan" fogalmazni. Több téma is van még a fejemben, amit szeretnék a közösséggel megosztani, így ezt a cikket én egy cikksorozat bevezető cikkének szántam, amelyek tudás szempontjából egymásra épülnek. Ez alatt arra gondolok, hogy amit már elmagyaráztam például ebben a cikkben, azt nem fogom egy későbbi cikkben ismét leírni, tehát erre a tudásra építek, hogy minden cikkben új dolgokról írhassak. A cikkben igyekeztem a legjobb tudásom szerint megírni, ugyanakkor a fentebb leírtak miatt igyekeztem mindent a lehető legegyszerűbben megfogalmazni. A pozitív kritikát örömmel fogadom, tehát ha hibát találtok a cikkemben, kérem jelezzétek

Megjegyzés: a számítógépen Windows 8 operációs rendszert használok, így ezen tudok bemutatni mindent. Windows 7-en gyakorlatilag ugyanígy kell csinálni.

Akkor vágjunk bele..

Linkek:

Android SDK

cikk az ADB Backup-ról

Helium mobil

Helium desktop

TWRP -> letöltés

supersu -> letöltés

EFS Professional

Rövid összefoglaló a cikkről:

1. ADB / Fastboot beüzemelése

(Android SDK telepítése, majd
- Tools > Android SDK Tools, Android SDK Platform-tools
- Extras > Android Support Library, Google USB Driver

modulok telepítése az SDK Manager-ből. telefonon: Beállítások -> A telefonról -> Build szám-ra 7x, majd Beálítások -> fejlesztői lehetőségek: speciális újraindítás és usb hibakeresés engedélyezése,
végül a Google USB Driver használata a telefonhoz az Eszközkezelőben)

2. Biztonsági mentés (opcionális)
a) ADB-n keresztül
b) Helium alkalmazás segítsével (szintén kell hozzá adb)
I. Helium a telóra
II. Helium a gépre

3. A telefon bootloaderének feloldása (fastboot oem unlock)

4. Root jogok szerzése
a)gyári recovery megtartása: fastboot boot twrp.img -> adb sideload su.zip
b) twrp recovery telepítése: fastboot flash recovery twrp.img -> adb sideload su.zip
c) custom recoverbe bootolva rootolt custom rom telepítése: fastboot boot twrp.img -> adb sideload rom.zip

4.1 Root jogok tesztelése (adb shell -> su)

5. EFS Professional backup - biztonsági mentés a telefon partícióiról ( EFS Professional.exe rendszergazdaként futtatva -> EFS Professional -> Backup -> All Partitions -> Select all -> userdata elől pipa ki -> Backup)

6. A 2. pontban készített biztonsági mentés visszaállítása (opcionális)

ADB / Root: kell-e neki?

biztonsági mentés adb-n keresztül: igen / nem
Helium alkalmazás: igen / nem
EFS Professional backup-al teljes partíciómentés: igen / igen

A telefon bootloaderének feloldása és a root jogok szerzése fastbooton keresztül fog történni.

Mint láthatjuk nem véletlen a lépések sorrendje, mindenképpen először az ADB/Fastboot beüzemelésével kell kezdenünk.

Kezdjünk néhány fogalommal:

Flashelés = telepités

Rom: a Rom maga az operációs rendszer. Minden rom tartalmaz valamilyen recoveryt és valamilyen kernelt is, illetve rendszeralkalmazásokat (a telefon első bekapcsolásakor is már láthatunk jónéhány alkalmazást telepítve, ezek a rom-ban foglalt rendszer alkalmazások. Egyes telefonszolgáltatók is szeretik feltenni a saját alkalmazásaikat a telefonra). Ha feloldottuk a bootloadert, a romot, kernelt, recovery-t cserélgethetjük, azonban nagyon figyeljünk a kompatibilitásra: először is, csakis olyan dolgot szabad telepiteni, ami teljesen biztosan a mi telefonunkhoz készült! Nagyon nagy gondok lehetnek belőle, ha például egy másik telefonra készült custom kernelt flashelünk a telefonunkra. A készülékkel való kompatibilitáson túl arra is figyelnünk kell, hogy az adott kernel melyik Rom-al kompatibilis.

Kernel: a kernel (magyarul rendszermag) az operációs rendszer alapját képező program. A kernel feladata a hardver erőforrásainak kezelése. Hardver alatt kell érteni például a processzort és a memóriát. Már ennyiből lehet sejteni, hogy elég fontos dologról lehet szó. Miért is érdemes cusom kernelt telepíteni a telefonra? Ha egy kernel hatékonyabban bánik az erőforrássokkal, akkor egyszerre növelheti a teljesítményt és az üzemidőt. Jól hangzik? Még nincs vége. A legtöbb cusom kernelben lehetőséget kapunk a kernel paramétereinek állítására, így a kernelt a saját izlésünkhöz igazíthatjuk. Továbbá a legtöbb custom kernel tele van extrákkal, vagyis plusz funkciókkal, amik eddig nem voltak elérhetőek. Például az egyik népszerű custom kernel, a franco kernel lehetővé teszi a telefonkijelző RGB-jének állitását, vagy például a per app mode segítségével a processzor működését alkalmazásonként különbözőre állithatjuk. És ez még csak a jéghegy csúcsa..

Modem: nagyon leegyszerűsítve a dolgot modem alatt arra a "programra" (firmware-re) gondolunk, ami a telefon antennáját működteti. Különböző modemekkel javulhat a telefonunk térereje, vagy éppen gyengülhet az előző modemünkhöz képest. Nincs olyan modem, ami mindenkinek tuti, aki szeretne modem cserével a térerőn javítani, annak érdemes kipróbálni több féle modemet, mert ami valakinek bevált, az nálunk lehet nem lesz olyan jó.

Recovery és Fastboot mód: bár eléggé különböző a kettő dolog, azért az alapvető funkcióban megegyeznek, ezért az egyszerűség kedvéért egy kalap alá veszem most a kettőt. A recovery és a fastboot módra egyfajta szerviz módként kell gondolni, ahonnan a telefonunkra telepíthetünk, mentést csinálhatunk a telefonunkról, illetve helyreállithatjuk a telefonunkat. Felhasználói szempontból a legalapvetőbb különbség, hogy recovery-ből több fajta létezik a telefonunkra, és ezek között tetszés szerint válthatunk. Azért lehet érdemes váltani, mert ezeknek a recoveryknek a tudása nagy mértkékben eltér. A gyári CM11S recovery például (ami egy lebutitott clockworkmod recovery egyébként) csak egy pár funkcióval bír, míg például a közkedvelt twrp (teamwinrecovery project) recovery több tucat funkcióval bír.

Egy másik fontos dolog még, hogy a gyári recoveryben csak gyari szignatúrával (digitális aláirással) rendelkező programok telepíthetőek, vagyis a gyári, módosítatlan rendszerfájlon és OTA frissítésen kívül semmi! Hiába oldottuk fel a bootloadert, ez önmagában nem lesz elég a recoveryben történő telepítésnek (fastbootbol történő telepitéshez viszont már elég). CM11S rendszer esetén a recoveryből történő telepitéshez a bootloader feloldásán túl szükséges lecserélni a gyári recoveryt, és telepíteni egy custom recoveryt.

Rootolás: root jogok szerzése a telefonon. Windowsos hasonlattal élve, a legtöbb telefon root jogok nélkül jön gyárilag, ez pedig olyan, mint Windowson a vendég fiók: bizonyos dolgokhoz nincs hozzáférési jogosultágunk. A root jogok szerzése a telefonon olyan, mint ha a vendég fiókot rendszergazdai fiókra cserélnénk.

Bootloader: A boot loader (magyarul rendszerbetöltő program) egy program, amely az operációs rendszer betöltésének folyamatát indítja el. A mi telefonunk összesen 3 módban képes bootolni, azaz betölteni: az első maga a rendszer, ami gyárilag CM11S a global verziójú Oneplus One telefonokon, a kínai verziókon pedig ColorOS. A másik kettő betöltési mód a recovery és a fastboot mód (fastbod mode = fastboot mód).

Miért jó a bootloader feloldása?: a zárt Bootloader lényege, hogy csak gyári programokat tudunk telepiteni a telefonra, de még azt sem miden esetben sajnos. Például: gyári OTA frissitést fel tudjuk telepiteni, a gyári, recoveryben flashelhető teljes rom zip-et is fel tudjuk telepiteni, de például fastbooton keresztül a teljes gyári fastboot zip-et már nem tudjuk, hiába eredeti programról van szó, nyitott bootloader szükséges a telepítéséhez. Tehát zárt bootloaderrel csak gyári dolgokat tudunk telepiteni, de még azt sem minden esetben. Custom rom/recovery/kernel vagy bármi más telepitése (pl root) nem fog menni zárt bootloaderrel.

Fontos megemlíteni, hogy a legtöbb telefonnál a bootloader nyitása/rootolás garanciavesztéssel jár. De nem a mi telefonunknál! :[link]

Sem a bootloader nyitása sem a rootolás nem jár garanciavesztéssel.

Stock: gyári.

Custom: minden, ami nem gyári (magyarban használatos a "főzött" kifejezés erre)

Tehát a custom recovery egy nem gyári recoveryt jelent.

A stock recovery a gyári recoveryt jelenti. Ebből is több fajta lehet, a frissítésekkel változhat, ezért érdemes a rendszer típusával együtt hivatkozni rá. Például: CM11S XNPH33R stock recovery.

A custom kernel egy nem gyári kernelt jelent. Adott custom kernelnek is több fajta verziója van, így mindig a veriószámmal hivatkozzunk rá. Például franco kernel helyett, franco kernel r16 verziója. Amikor hivatkozunk akár a kernelre, akár a romra, érdemes együtt említeni a kettőt, tehát az előző példát tovább fűzve franco kernel r16 verziója CM 9/05 nigtly-val.

A stock kenel az adott ROM-al érkező kernelt jelenti, tehát ami a ROM-ban van “gyárilag”. A kernel verziója szinte minden rom frissítéssel változik, ezért itt mindenképpen említsük meg a ROM verzióját is.

Tehát ha azt mondom, hogy “CM11S XNPH33R stock kernel”, akkor az említett rommal érkező gyári kernelt értem. Ha azt mondom, hogy “Mahdi ROM stock kernel”, akkor a Mahdi ROM + a saját kernele, amivel érkezett.

Custom Rom: nem gyári rom.

Stock Rom: gyári rom (a mi telefonunknál CM11S vagy ColorOS)

Fastboot: az a csatorna, amin keresztül a gépünk és a telefonunk tud kommunikálni, amikor a telefonunk fastboot mode-ban van. Ezen keresztül tudunk különböző parancsokat küldeni a telefonra.

ADB: a fastboothoz hasonlóan ez is egy csatorna amin keresztül a számítógépünk és a telefonunk tud kommunikálni, amikor a telefonunk recoverybe vagy a rendszerbe bootolt.

A cikk elején említettem, hogy 3 módba tud a telefonunk bootlni. Tehát fastboot mode-ban fastbooton keresztül tudunk kommunikálni a telefonnal, recoverybe vagy a rendszerbe bootolva pedig ADB-n keresztül.

1. ADB / Fastboot beüzemelése

Első dolgunk letölteni az Android SDK-t a hivatalos linkjéről: http://developer.android.com/sdk/index.html#download

Itt a lap aljára görgetve a View all downloads and sizes fület lenyitva láthatjuk a választékot:

Mivel csak az SDK tools-ra van szükségünk, így az SDK Tools only táblázatban kezdjük el keresni az operációs rendszerünknek megfelelő verziót. Én a képen bekeretezett .exe telepítőt ajánlom, mivel: az SDK futtatásához szükségünk van a Java SE Development KIT (JDK)-ra, és az sdk .exe telepítő azzal kezd, hogy ellenőrzi ennek meglétét.

Az SDK letöltéséhez el kell fogadnunk a szerződési feltételeket:

Pipáljuk ki a jelölőnégyzetet, aztán letölthetjük. Ha letöltödött, akkor indítsuk el a telepítőt, ha feljön a figyelmeztetés, menjünk a futtatásra:

Ezután elindul a telepítő:

A telepítő először is ellenőrizni fogja, hogy fel van-e telepítve a Java SE Development Kit (JDK), ugyanis ez szükséges az SDK müködéséhez. Ha megtalálta, ehhez hasonló üzenetet látunk, és tovább enged a telepítő:

Ha ez az üzenet fogad, a JDK-t telepítő részt át lehet ugorni.

A másik eset, ha nem találja meg a gépünkön a JDK-t a telepítő, akkor ilyen üzenet fogad:

A pirossal bekeretezett rész azt jelenti, hogy az sdk telepítő nem találta meg a gépünkön a java.exe-t. A zölddel bekeretezett rész pedig azt jelenti, hogy ha mégis telepítve van a gépünkön a JDK, akkor egy környezeti változót kell létrehoznunk. Ez egy picit trükkös lehet annak aki nem tudja miről van szó, de leírok mindent részletesen, így nincs mitől félni. Először is azt kell átgonodlni, hogy vajon a gépünkön van-e a JDK. Én most a leírást a JDK telepítésétől kezdem, a környezeti változó beállítását is leírom a végén. Ha már a JDK fent van, akkor a telepítést nyilván ki lehet hagyni, és a környezeti változó beállításához ugorhattok.

1. JDK letöltése: http://www.oracle.com/technetwork/java/javase/downloads/index.html

Erre lesz szükségünk:

El kell fogadnunk a liszenszfeltételeket (Accept License Agreeement melleti kör) mielőtt letölthetjük a számítógépünk operációs rendszeréhez való Java SE Development Kit (JDK) telepítőt (tipp: ha nem tudjuk milyen verziójú (x64 vagy x86) Windowsunk van, választhatjuk az x86-os telepítőt, ugyanis az mindkettő verzión fut. Az x64-es telepítő csak x64-en fut, így azt is választhatjuk nyugodtan, mert ha x86 rendszerünk van akkor futtatáskor kiírja a telepítő hogy nem lesz ez így jó, akkor pedig letöltjük az x86-ost, az biztos jó lesz )

Indítsuk el a jdk telepítőjét majd lépkedjünk benne szépen előre:

Itt jól jegyezzük meg a telepítési helyet (írjuk fel), majd ismét továbbléphetünk:

Itt ismételten figyeljünk a telepítési helyre, és miután felírtük (alap beállításon egyezik az előzővel, ez esetben nem muszáj megint felírni, de ha eltérne az előzőtől akkor legyen meg mind a kettő), ismét tovább léphetünk a telepítőben:

Ha végre feltelepült, zárjuk be!:

Ezután a számítógépet indítsuk újra, és próbáljuk meg ismét az Android SDK.exe telepítését. Ha szerencsénk van, akkor ezúttal megtalálja a telepítő a JDK-t:

Ha nincs szerencsénk, akkor ismételten azt az üzenetet kapjuk, hogy a telepítő nem találja a JDK-t, és tegyük fel, vagy ha fent van, állítsunk be környezeti változót:

Ha ismét ezt látjuk, akkor környezeti változót kell beállítanunk. Az interneten találhatunk infót a környezeti változókról, de inkább röviden leírom mit kell tennünk:

Navigáljunk el ide:

Vezérlőpult -> Rendszer -> Speciális rendszerbeállítások -> Speciális fülön belül: Környezeti változók -> Rendszerváltozók:

Ha rámentünk az “Új”-ra, kettő értéket kell megadnunk: Változó neve és Változó értéke. Ezeket a következő képpen kell megadni:

Változó neve: JAVA_HOME
Változó értéke: a JDK telepítési mappája (ezért írtuk fel a telepítés elején ). én esetemben ez: C:\Program Files (x86)\Java\jdk1.8.0_20\

AZONBAN! a következőre kell figyelni: a megadott elérésí út nevében nem lehet szóköz, ezért a "Program Files"-t a következő képpen tudjuk megadni:
Progra~1 = 'Program Files'
Progra~2 = 'Program Files(x86)'

Tehát nálam így néz ki a változó értéke:

C:\Progra~2\Java\jdk1.8.0_20\

Képpel illusztrálva:

Ha a JDK a C:\Program Files\Java\jdk1.8.0_20\ -be települt volna, akkor pedig így nézne ki:

C:\Progra~1\Java\jdk1.8.0_20\

Ha ezzel megvagyunk, OK, OK majd Alkalmaz/OK-al kilépünk innen teljesen, és a gép újraindítását követően ismét futtatjuk az sdk telepítőt. Ha továbbra se találná a JDK-t, akkor szinte biztos hogy a probléma, hogy nem jól adtuk meg a változó értékét!

Ha ezzel megvagyunk, és végre tovább enged az android sdk telepítő, akkor ne is habozzunk, próbáljuk meg gyorsan elfelejteni a JDK-t örök életre és folytassuk végre az android sdk telepítését :

Yaay! Végre tovább tudunk menni Kattintsunk gyorsan a “Next”-re, amíg meg nem gondolja magát a gép..

Itt azt kérdezi tőlünk a telepítő, hogy csak ennek az egy felhasználónak telepítse az sdk-t, vagy pedig mindenkinek, azaz a többi felhasználó részére is. Ennek nyilván akkor van jelentősége, ha több felhasználói fiókot használunk a gépen. Válasszuk ki amelyik jól esik.

Itt viszont álljunk meg egy pillanatra! :

Mint látjuk elég kacifántos a telepítési útvonal. Az életünk egyszerüsitése végett azt ajánlom a gyökérbe telepítsük, azaz valahogy így:

Ezután menjünk a "Next" lehetőségre. Végre a célegyenesben vagyunk, itt nem szükséges állítani semmit, kattintsunk az “Install” feliratra:

Sikerült a telepítés! :

Menjünk a “Next”-re, majd a következő képen hagyjuk kipipálva a Start SDK Manager melletti négyzetet, ugyanis éppen oda akarunk menni következőnek. Kattintsunk a “Finish” feliratra, és megnyílik az SDK Manager:

Nálam a háttérben elbujva nyílik meg az SDK Manager:

Rákattintva viszont feljön a lényeg:

Ha ezt látjuk, helyben vagyunk Most feltelepítjük az ADB-hez és a Fastboothoz szükséges összetevőket, nevezetesen:

- Tools > Android SDK Tools, Android SDK Platform-tools
- Extras > Android Support Library, Google USB Driver

Íme képekkel illusztrálva a telepítés:

Ezeknél legyen a pipa, az összes többire nincs szükségünk, kivehetjük előlük a pipákat:

Ha meggyőződtünk róla, hogy mind a négy szükséges összetevő:
- Tools > Android SDK Tools, Android SDK Platform-tools
- Extras > Android Support Library, Google USB Driver
ki van pipálva, akkor mehet a telepítés:

A felugró ablakban el kell fogadnunk a liszenszfeltételeket:

És így a szürkített “Install” elérhetővé válik:

Ezután elkezdődik a kijelőlt összetevők letöltése és telepítése. Ha felugrik egy ablak Android SDK Manager Log néven, nem kell töle félni, a letöltés/telepítés folyamatát írja. Ha végzett és sikerült a telepítés, ezt fogjuk látni:

Kattintsunk nyugodtan a “Close”-ra, majd ellenőrizzük, hogy valóban minden települt amit szerettünk volna:

Az SDK Manager alján az Updates/New, az Installed és az Obsolete közül csak az Installed legyen kipipálva, ez egy szürö, így csak azokat az összetevőket látjuk, amik települtek, tehát a következőket kell (kéne) látnunk:

- Tools > Android SDK Tools, Android SDK Platform-tools
- Extras > Android Support Library, Google USB Driver

Ha ezeket látjuk akkor az Android SDK telepítésével megvagyunk.

A következő lépés a Google USB Driver beállítása a telefonunkhoz. Először is indítsuk újra a gépet, közben a telefonunkon:

Beállítások -> A telefonról -> Build szám-ra 7x, majd Beálítások -> fejlesztői lehetőségek: speciális újraindítás és usb hibakeresés engedélyezése.

Ha betöltött a gép, csatlakoztassuk a telefonunkat (lehetőleg) az eredeti USB kábel segítségével.

Most kipróbálhatjuk az ADB-t, de több mint valószínű, hogy nem fog müködni:
Az ADB-t a következő képpen tudjuk kipróbálni: A számítógépen menjünk az SDK telepítési mappájába. Aki fentebb követte a tanácsaimat annál a C:\Android könyvtárban lesz. Ezen belül a platform-tools mappába kell lépnünk:

Itt látjuk az adb.exe -t és a fastboot.exe -t. Ezeket úgy tudjuk müködésre bírni, a ebben a könyvtárban indítunk egy parancssort. Erre több lehetőség is van, a legegyszerűbb a Shift billentyű lenyomva tartása közben jobb egér gombal kattintani, és a “Parancsablak nyitása itt” lehetőséget választani:

Megnyílik egy parancssor ablak, amelynél már a platform-tools mappában vagyunk:

A platform-tools mappában nyitott parancssor ablakunkon keresztül tudunk adb és fastboot parancsokat küldeni a telefonunknak, gyakorlatilag ez a felület, amin keresztül tudunk kommunikálni. Először próbáljuk meg az

adb devices

parancsot. Ez a parancs felsorolja nekünk a parancssorban az összes érzékelt eszközt amely adb-n keresztül csatlakozik. Ha ehhez hasonlót látunk:

Akkor minden rendben, a telefonunk és a gép között megfelelően müködik az ADB kapcsolat. Ez esetben a következő részt átugorhatjuk

Ha a fentebbi kép helyett ehhez hasonlót látunk:

Akkor viszont szükséges a lentebb leírt módon az Eszközkezelőben a telefonunkhoz beállítani az ADB drivert.

Aki nem ismeri az adb-t annak ez a kép nyilván nem mond semmit, ezért elárulom, hogy nem ezt kéne látnunk. A “List of devices attached” szöveg alatt kéne látnunk az összes adb-n keresztül csatlakozó eszközt. Mivel nem látjuk ott a telefonunkat, ezért valami gumbanc van. A probléma megoldása a megfelelő ADB driver telepítése a telefonunkhoz. Az Android SDK Manager-ben letöltött Google USB Driver összetevőt most fogjuk hasznosítani, ez lesz a problémánk megoldása. Ehhez a gépen lépjünk a Vezérlőpultba, majd ott az Eszközkezelőbe:

Aki ismeri az eszközkezelőt, az láthatja hogy driver hibát jelez a telefonunkra, de ez most mellékes. A következő a teendő:

Az “Egyéb eszközök” alatt megkeressük a telefonunkat, legnagyobb valoszinüséggel “A0001” néven fogjuk találni (a telefonunknak több neve van: Oneplus One, bacon, A0001). Erre kattintsunk jobb egér gombbal és válasszuk az “Illesztőprogram frissítése…” lehetőséget:

A felugró ablakban válasszuk az “Illesztőprogram keresése a számítógépen” lehetőséget:

A következő képen válasszuk a “Választás a számítógépen található illesztőprogram-listából” lehetőséget:

Válasszuk ki, hogy “Minden eszköz megjelenítése”, majd “Tovább”:

A következő ablakban kattintsunk a “Saját lemez…” lehetőségre, majd a “Tallózás…” -ra, és navigáljunk az android SDK telepítési helyén található “extras” könyvtárhoz. Ha az én tanácsaimat követtétek, akkor ez a C:\Android\extras helyen lesz. Navigáljunk tovább, a teljes út ahova mennünk kell: C:\Android\extras\google\usb_driver könyvtárba, ugyanis ott találjuk amit keresünk, nevezetesen a android_winusb.inf fájlt. Ha megvan, jelöljük ki egy bal kattintással, majd kattintsunk a “Megnyitás”-ra, majd okézzuk le az ablakot:

Most különböző adroid drivereket láthatunk. Válasszuk ki az “Android ADB Interface” -t, majd menjünk a “Tovább”-ra.

Erre okoskodik nekünk egyet a gép, ne törődjünk vele, menjünk az “Igen”-re:

A következő ablaknál pedig a “Telepítés”-re:

Ha ezt látjuk:

Akkor győzelem

Most jöhet a jól megérdemelt önvállon veregetés, ez után pedig próbáljuk ki ismét az ADB-t:
Lépjünk a platform-tools mappába ismét, Shift + jobbegérgomb, “Parancsablak nyitása itt”. Ezután próbáljuk újra az

adb devices

parancsot:

Yaay! Siker! Most nézzük meg a telefonunkat, ugyanis egy üzenet fogad minket:

Pipáljuk ki a “Mindig engedélyezze erről a számítógépről” lehetőséget, majd “OK”. Ezután ismét írjuk be az

adb devices

parancsot:

A következőt látjuk: míg először “unauthorized” volt a státuszunk, mostmár “device” vagyunk. Ha ezt látjuk akkor az ADB 100%-osan üzemképes, mi pedig 100%-os sikert értünk el A nagy sikermámorban próbáljuk ki a következőt is:

adb reboot bootloader

Ez a parancs a telefonunkat újraindítja “fastboot” módban. Fastboot parancsokat akkor tud fogadni a telefonunk, ha fastboot módban van. A telefonon így néz ki egyébként a fastboot mód:

A parancssorba írjuk be a következő parancsot:

fastboot devices

Hasonló a funkciója a parancsnak, mint adb esetén: fel fogja sorolni a fastboot módban sikeresen csatlakozó eszközöket. Ha ezt látjuk:

Akkor megérdemlünk egy kis pihenést, mert sikeresen konfiguráltuk az ADB-t és a Fastbootot is a telefonunkhoz Ezek után ha bármikor adb vagy fastboot parancsokat akarunk osztani a telefonunknak, annyi a dolgunk, hogy csatlakoztatjuk a géphez USB kábelen keresztül, és a platform-tools mappából megnyitott parancssorból küldhetjük a parancsokat. Ne feledjük, hogy ADB-hez bekapcsolva kell lennie a telefon beállítások/fejlesztői lehetőségek: usb hibakeresésnek ! Továbbá a fastboot parancsokat akkor tudja fogadni a telefonunk, ha fastboot módban van!
Megjegyzés: Előfordulhat, hogy valamilyen telepítés után újra be kell majd állítanunk az ADB drivert az Eszközkezelőből a fentebb leírtak szerint. Amíg müködik az adb addig nincsen gond, de ha hirtelen "elromolna", akkor ez jusson eszünkbe először, hogy az Eszközkezelőben a telefonunkat ellenőrizzük. Ha pici, sárga hátterü felkiáltójelet látunk, akkor biztos, hogy újra be kell állítanunk a drivert a fentebb leírt módon.

Ha már itt vagyunk, néhány további hasznos parancs:

adb reboot -> a telefon újraindítása a ROM-ba bootolva
fastboot reboot -> szintén a telefon újraindítása a ROM-ba bootolva.

2. Biztonsági mentés (opcionális)
a) ADB-n keresztül
b) Helium alkalmazás segítsével (szintén kell hozzá adb)

Miért érdekes számunkra a biztonsági mentés? Egyrészt mindig hasznos ha van kéznél egy biztonsági mentés. Másrészt a fastboot feloldására a fastboot oem unlock módot fogom leírni, ami a telefonról töröl minden adatot. A fényképek, videók és egyéb adatok lementése nem túl bonyolult, így én az alkalmazások lementésére koncentrálnék, amire nagyszerű alkalmazás az ingyenes Helium. Alternatíva a Helium alkalmazásra még az adb backup.

Az ADB-n keresztül történő biztonsági mentésről egy fórumtársunk már készített egy teljesen korrekt leírást, így ezt nem írnám le mégegyszer: http://logout.hu/cikk/android_adb_backup/bevezeto.html

Hozzátenném, hogy úgy hallottam, az adb mentést visszaállító “adb restore” még kissé bugos. Összességében én az ADB-n keresztüli mentés és a Helium alkalmazás segítségével történő mentés közé nem “vagy” relációt tennék, hanem “is”-t; vagyis én azt ajánlom, mindkettő módon csináljunk mentést. Inkább legyen több, mint kevesebb. Mivel az ADB megoldásról már készült egy részletes cikk, így én a Helium alkalmazás megoldására térnék ki.

I. Helium a telóra
Első dolgunk a play áruházból telepíteni a Helium alkalmazást a telefonunkra: https://play.google.com/store/apps/details?id=com.koushikdutta.backup (mellesleg itt megjegyezném, hogy ezen alkalmazás fejlesztője fejleszti a clockworkmod recoveryt, ami a CyanogenMod hivatalos recovery-je. Gondoltam megér egy említést a CM csapat egy kiemelkedő fejlesztője, ha már egyszer a telefonunk hivatalos operációs rendszeréről van szó )

Natehát. Az alkalmazás első megnyitásakor a következő üzenet fogad minket:

Kicsit töri a magyart, de az lenne a mondandójának a lényege, hogy a számítógépre is telepítenünk kell egy alkalmazást. (a számítógépes alkalmazásra egyébként csak akkor van szükségünk, ha nincs root jogosultságunk)

II. Helium a gépre

Navigáljunk el ide: https://www.clockworkmod.com/carbon.

Na ezek szerencsére minket egyáltalán nem érintenek már, ugyanis a szükséges drivereket már feltelepítettük. Csupán telepítenünk kell a számítógépünkre is a Helium alkalmazást.
Értelem szerüen válasszuk ki a gépünk operációs rendszerét, és töltsük le majd telepítsük a hozzá való verziót:

Találkoztunk ma már hasonló kérdésekkel. Azt kérdezi ennél az ablaknál, hogy hova települjön illetve hogy annak az egy felhasználónak települjön, vagy az összes felhasználónak. Tetszés szerint állíthatjuk ezeket, de az alapbeállítások megfelelnek, így mehet a “Next”. A következő ablak tájékoztat minket, hogy készen áll a telepítés, amit “Next”-re kattintva el is kezdhetünk.

Ha ilyen üzenetet látunk, fogadjuk el nyugodtan.

Ezzel kész a telepítés.

Csatlakoztassuk a telefonunkat a géphez, ha eddig nem tettük volna, és keressük meg a gépen a Helium alkalmazást, majd indítsuk el:

Ezután indítsuk el a telefonon is a Heliumot, és várjunk egy kicsit, kb 5-15 másodpercen belül a számítógépen ezt fogjuk látni:

A telefonon pedig ez:

Ennek az üzenetnek a mondandója az lenne, hogy kész a Helium alkalmazás a mentésre, viszont ha kikapcsoljuk/újraindítjuk a telefont, akkor megint csatlakoztatni kell majd ugyanilyen módon a géphez: kábellel öszeköt, gépen alkalmazás indít, telefonon alkalmazás indít, vár 15mp-t.

Az alkalmazás használata elég egyszerű: felsorolja az alkalmazásokat. Kiválaszthatjuk egyesével, hogy melyikről szeretnénk mentést csinálni, vagy az “Összes” lehetőség segítségével kiválaszthatjuk az összes alkalmazást. “Csak alkalmazás adat” lehetőség azt jelenti, hogy az alkalmazást nem fogja visszaállítani. Az alkalmazást visszaállításkor előbb le kell tölteni a play áruházból, majd utána tudjuk a Helium-al visszaállítani az alkalmazás adatait. Én az egyszerüség kedvéért ezt nem pipálnám ki, mert így az alkalmazás adatai mellett magát az alkalmazást is lementi a Helium, így nem kell a play áruházból telepítgetni majd.

Ha kiválasztottuk a menteni kívánt alkalmazásokat, menjünk a “Mentés”-re, majd a felugró ablakban válasszuk ki, hova szeretnénk menteni az adatokat. Én az egyszerűség kedvéért az Internal Storage lehetőséget ajánlom, ami a telefon belső tárhelyét jelenti. A mentés a belső tárhelyünk carbon nevezetű gyökér könyvtárába kerül, tehát ide:

Most van lehetőségünk minden adatunkat (zene, filmek, stb) lementeni a telefonról, ugyanis minden adat el fog veszni! És mentsük le a gépre a fentebb említett carbon könyvtárat is, mivel ez is törlödni fog a telefonról!

Egy dolgot érdemes még a gépen megcsinálni, mielőtt belekezdünk a bootloader feloldásába. Készítettem egy .bat fájlt, amit arra tudunk használni, hogy rendszergazdai parancssort indítsunk a platform-tools mappába. Annyi a dolgunk, hogy ezt le kell tölteni, aztán jobb egér gombbal rákattintunk, majd szerkesztés:

Ezt fogjuk látni:

És csupán a kijelőlt részt átírjuk arra a helyre, ahol található az Android SDK platform-tools mappája. Ha a leírás szerint a C:\Android mappába telepítettük az SDK-t akkor nem kell átírni semmit. Ha kész, Ctrl + S gyorsbillentyü kombinációval tudjuk elmenteni a változásokat, és bezárhatjuk az ablakot. Ez a .bat fájl egy parancssort fog indítani azon a helyen amit a szerkesztésnél megadunk. Kipróbálhatjuk dupla bal kattintással. Egy dolgot kell még tennünk, hogy rendszergazdai parancssor induljon el:

cmd.bat fájlra jobb kattintás, és parancsikon létrehozása:

Ez után a cmd.bat parancsikonja fájlra jobb kattintás -> tulajdonságok -> Parancsikon: Speciális… : Futtatás rendszergazdaként, és le OK-ézünk mindent. Kész vagyunk! Próbáljuk ki az új parancsikonunkat.

Ha a felhasználói fiókók felügyelete be van kapcsolva a Windowsban, akkor ezt minden rendszergazdai parancssor indulásnál meg fogja kérdezni:

Fogadjuk el, és megnyílik a rendszergazdai parancssorunk. Onnan tudjuk, hogy valóban rendszergazdai parancssorban dolgozunk, hogy a fejlécben Administrator megjelőlés található:

Érdemes ezt a parancsikont használni, ha adb vagy fastboot -on keresztül szeretnénk a telefonnal kommunikálni, mert így a rendszergazdai parancssorból biztos nem lesznek jogosultsági problémáink a gép oldaláról.

3. A telefon bootloaderének feloldása (fastboot oem unlock)
A telefon bootloaderének feloldására több lehetőségünk is van. Én a legbiztosabb módot, a “gyári” módot írom most le. Tudni kell, hogy ez a fajta bootloader feloldás adatvesztéssel jár, vagyis minden alkalmazást, az alkalmazások beállításait, fényképeket, zenéket, videókat, mindent törölni fog a telefonról.

A bootloader feloldásához a telefont fastboot módba kell bootolnunk. Csatlakoztassuk kábellel a telefont a géphez ha még nem tettük volna. A telefont három féle képpen bootlhatjuk fastboot módban:

Ha a telefon ki van kapcsolva: Hangerő fel + bekapcsoló gomb

Ha a telefon be van kapcsolva akkor adb-n keresztül:

adb reboot bootloader

Vagy pedig mivel engedélyeztük a fejlesztői lehetőségekben a speciális újraindítás lehetőséget, így a kikapcsoló gombot hosszan megnyomva az újraindítás lehetőséget választva azt is eldönthetjük, hogy a telefonunk hova bootoljon:

Újraindítás: a telefon a rendszerbe indul újra
Recovery: a telefon újraindul recovery-be bootolva
Bootloader: a telefon újraindul fastboot mód-ban

Ha a telefonunk újraindult fastboot mode-ban, akkor elenőrizzük a kapcsolatot a

fastboot devices

paranccsal. Ha minden rendben van, ehhez hasonlót kell látnunk:

A következő parancs:

fastboot oem device-info

Ez elárulja nekünk a telefonunk bootloaderének a státuszát: nyitva van-e, illetve volt-e már nyitva:

A lehetséges értékek, és azok jelentése:

Device tampered: false -> a telefon bootloadere még nem volt nyitva

Device tampered: true -> a telefon bootloadere már ki volt nyitva. Ez az első bootloader nyitáskor vált false-ről true-ra, és utána úgy is marad.

Device unlocked: false -> a telefon bootloadere zárva van.

Device unlocked: true -> a telefon bootloadere nyitva van.

Ez alapján a képemből leolvashatjuk, hogy az én telefonom bootloadere már volt nyitva, viszont most jelenleg zárva van (csak a cikk miatt zártam vissza, ideiglenesen, és a következö paranccsal vissza is fogom nyitni )

A következő paranccsal feloldjuk a bootloadert, ami törölni fogja az adatokat a telefonunkról!

A bootloadert nyitó parancs a következő:

fastboot oem unlock

Maga a parancs kevesebb, mint egy másodperc alatt lefut, ezután a telefonunk magától újraindul:

Ha egy pillanatra egy kis zöld emberkét fogunk látni a telefon képernyőjén, nem kell megijedni tőle Ha betöltött a rendszer, akkor az a képernyő fogad, ami a telefon első indulásakor fogadott:

Első dolog ként ajánlom ismét megcsinálni amit már megcsináltunk egyszer a telefonon: Beállítások -> A telefonról -> Build szám-ra 7x, majd Beálítások -> fejlesztői lehetőségek: speciális újraindítás és usb hibakeresés engedélyezése.

A következő adb kapcsolatnál a telefonon ismét látni fogjuk az üzenetet:

Ha ezt elfogadjuk, ismét müködni fog az adb-nk. Próbáljuk is ki!

adb devices

Ha látjuk amit kell, akkor bootoljunk fastboot módba:

adb reboot bootloader

Majd próbáljuk ki ismét a

fastboot oem device-info

parancsot, és a következőt fogjuk látni:

Sikeresen feloldottuk a bootloaderünket!

Megjegyzés: ha az adb parancsok nem müködnek, és mégis mindent az itt leírtak szerint csináltatok, ellenőrizzétek megint az eszközkezelőben a telefont, és próbáljátok megint beállítani az ADB drivereket a fentebb leírtak szerint!

Következő témánk a root jogosultságok szerzése.

4. Root jogok szerzésére több lehetőségünk is van:

a) gyári recovery megtartása: fastboot boot twrp.img -> adb sideload su.zip
b) twrp recovery telepítése: fastboot flash recovery twrp.img -> adb sideload su.zip
c) custom recoverybe bootloás majd rootolt custom rom telepítése: fastboot boot twrp.img -> adb sideload rom.zip

4.1 Root jogok tesztelése (adb shell -> su)

Én személy szerint a custom recovery telepítését nagyon ajánlom, mivel a gyári recovery eléggé lebutított. De ettől függetlenül leírom az összes verziót.

TWRP-re és a supersu zip-re. Ha ezeket letöltöttük, másoljuk őket a platform-tools mappába. Nagyon fontos, hogy fastbooton keresztül csak onnan tudunk használni fájlokat! Megjegyzés: mikor elkezdtem írni a cikket, a legfrissebb twrp verzió a 2.7.1.1 volt, viszont 9.10.-én kijött a 2.8.0.0 verzió. A 2.7.1.1-el próbáltam az itt leírtakat és minden tökéletesen müködött. Próbáljátok nyugodtan a 2.8.0.0-val, de ha nem müködne valami, akkor nézzétek meg az eszközkezelőben a telefonhoz párosítani ismét az ADB drivert ahogy már a cikk elején azt leírtam! Ha így sem müködik, próbáljátok 2.8.0.0 twrp helyett a 2.7.1.1-et!!

Ha odamásoltuk a szükséges fájlokat, indítsuk újra a telefont fastboot módban.

a) gyári recovery megtartása: (fastboot boot twrp.img -> adb sideload su.zip)

fastboot boot recovery.img

paranccsal a recoverybe bootolunk. Fontos! a recovery.img az a recovery fájlunknak a neve. Ha a fájl neve például openrecovery-twrp-2.7.1.1-bacon.img, akkor így néz ki a parancs:

fastboot boot openrecovery-twrp-2.7.1.1-bacon.img

Ezt a legegyszerübb úgy beírni, ha beírjuk a paranccssorba az elejét: fastboot boot, majd a recovery fájlunkra jobb kattintás, átnevezés, és kimásoljuk (Ctrl + C) a nevét. Parancssorba beillesztés (Jobb egér kattintás, aztán beillesztés), és már csak a .img-t kell a végére írni.

Ez a parancs a twrp recovery-be fogja bootolni a telefonunkat. Erre azért van szükségünk, mivel a gyári recoveryből nem tudjuk flashelni a supersu.zip-et, amivel root jogokat szerezhetünk. Tehát ha beírtuk a parancsot, a telefonunk újra fog indulni az adott recovery-be. Ismétlem, ez nem telepítés, csupán egyszeri bootolás a twrp recoverybe!

Ha betöltött a TWRP recovery, akkor a következő lesz a teendőnk:

Advanced -> ADB Sideload. Nem kell kipipálni semmit, húzzuk el a kék kört, és kezdődik az adb sideload!

Az ADB sideload lényege, hogy a recoveryn keresztül telepíthetünk valamit a számítógépünkről. Ehhez alap esetben az adott fájlt a telefonra kéne másolni, a telefont újraindítani recovery módban, megkeresni az adott fájlt, majd ezután telepíteni. Erre egy egyszerübb megoldás, az ADB Sideload. Az UPDATE-SuperSU-v2.02.zip -et fogjuk telepíteni, ami root jogosultságokat fog nekünk adni.

Már csak annyi a teendőnk, hogy a számítógépen beírjuk a parancssorba:

adb sideload filename.zip

Tehát a UPDATE-SuperSU-v2.02.zip esetében ez így néz ki:

adb sideload UPDATE-SuperSU-v2.02.zip

Ha ezt látjuk, akkor válasszuk a Reboot System lehetőséget, mert kész is vagyunk! Újraindulás után a telefon rövid ideig kiírja hogy frissítés folyamatban, ettől nem kell megijedni

b) twrp recovery telepítése: (fastboot flash recovery twrp.img -> adb sideload su.zip)

teljesen hasonló az előző módhoz, annyi a különbség, hogy itt nem egyszeri alkalommal bootolunk a custom recovery-be, hanem feltelepítjük azt.

fastboot flash recovery filename.img a parancs, ami az én fájlom nevével így néz ki:

fastboot flash recovery openrecovery-twrp-2.7.1.1-bacon.img

Annyi lesz a különbség az előző módhoz képest, hogy itt nem indul újra a telefonunk recovery-be a telepítés után. Választhatjuk azt, hogy újraindítjuk a telefont fastboot reboot paranccsal, és újraindítjuk a telefont recoverybe, vagy kikapcsoljuk a telefont, és a hangerő le + a bekapcsoló gomb -al recovery-be bootolunk, de szerintem az a legegyszerübb, hogyha fastbootból bootoljuk a recoveryt a

fastboot boot filename.img

paranccsal, majd hasonlóan az előbbiekhez, adb sideload-al telepítjük a supersu.zip-et:

Recovery-ben: Advanced -> ADB Sideload, húzzuk el, majd a gépen parancssorba:

adb sideload UPDATE-SuperSU-v2.02.zip

Ezzel root jogosultságokat szereztünk, és a custom recovery-t is sikeresen telepítettük

A fastboot flash parancs szerkezete egyébként a következő:

fastboot flash <partíció> [ <fájlnév> ] -> tehát az előbbi parancsnál a recovery partícióra telepítettem az openrecovery-twrp-2.7.1.1-bacon.img fájlt.

Íme egy kép hogy ez mind hogy néz ki a parancssorban:

c) custom recoverybe bootloás majd rootolt custom rom telepítése: fastboot boot twrp.img -> adb sideload rom.zip

Teljesen hasonló az “a” verzióhoz, csupán a különbség, hogy a végén nem a supersu.zip-et telepítjük adb sideload segítségével, hanem az adott ROM recoveryben telepíthető zip-jét. Ahogy eddig is, a rom.zip-et a platform-tools mappába tegyük. Íme a teendőnk:

Custom recovery-be bootolunk:

fastboot boot openrecovery-twrp-2.7.1.1-bacon.img

FONTOS! mivel új ROM-ot készülünk telepíteni, így muszáj Factory Reset-el kezdenünk. Ez minden telepített alkalmazást törölni fog a telefonunkról.

Factory Reset: Recovery-ben: Wipe, és húzzuk el a kék kört "Swipe to Factory Reset".

Ezután "Back" majd a vissza nyíllal navigáljunk ismét a fő képernyőre, és: Advanced -> ADB Sideload, elhúzás (Swipe to start sideload)

cmdben:

adb sideload rom.zip

Az én esetemben ez adb sideload cm-11-20140911-NIGHTLY-bacon.zip

Ez kicsit tovább fog tartani mint a supersu.zip sideloadja, mivel nagyobb fájlról van szó. Ha a telefonunk befejezte a dolgát, akkor mehet a "Reboot", és ezúttal az új rendszerbe fog már bootolni a telefonunk

Itt egy kép erről a parancssoról:

4.1 A telefon újraindulása után a következő képpen ellenőrizhetjük a root jogosultságunkat:

adb devices

adb shell

su

Az adb shell-re most nem térnék ki, a lényeg, hogy ha a $ jelünk # -re váltott, akkor root jogosultságunk van Fontos megemlíteni, hogy a telefonon a root jogosultságokat egy alkalmazás telepíteni. Ha supersu.zip-el rootoltunk, akkor települni fog a supersu alkalmazás is. Ennek a segítségével adhatunk alkalmazásoknak root jogosultságokat. A root jogosultságot igénylő alkalmazások általában jelzik az igényüket a rootra, ilyenkor a supersu alkalmazás egy üzentet dob fel nekünk, hogy abc alkalmazás/folyamat engedélyt kér root jogosultságokhoz, és ezt megadhatjuk neki, vagy elutasíthatjuk. Az adb shell esetén is lesz ilyen figyelmeztetés, amit engedélyeznünk kell ahhoz, hogy a root jogosultságokat tesztelhessük. Megjegyzés: az én képemen azért lesz írva 3x a su, a supersu alkalmazás figyelmeztetését (hogy adb shell root jogosultságokat kér) nem sikerült elsőre lefotózni. Íme képekkel illusztrálva:

5. EFS Professional backup - biztonsági mentés a telefon partícióiról

Érdemes egy ilyen biztonsági mentést készíteni a teljesen “szűz” gyári ROM-al. Más rommal is lehet természetesen, és nem kell feltétlen szüznek lennie, tehát lehetnek alkalmazások, képek, videók, stb a telefonon, de én egy csupasz mentést ajánlok, mert gyorsabb, kevesebb helyet foglal, és a lényeg benne lesz.

Miért is jó ez az EFS Professional backup?

A telefonunkról sok féle képpen készíthetünk biztonsági mentést, különböző alkalmazások, eszközök és módszerek segítségével. Ott van például a rengeteget emlegetett “nandroid backup”, amelyet custom recovery-ből készíthetünk, és biztonsági mentést csinál a rendszer (ROM)-ról és a telepített alkalmazásokról. A legtöbb ilyen biztonsági mentéssel az a probléma, hogy nem készítenek mentést a telefon összes partíciójáról. Ha például az EFS partíciója sérül meg a telefonnak, akkor a telefonunk elveszti az IMEI számát, így mobilhálózatra sem fog tudni csatlakozni. Vagy például ha a bootloaderünk partíciója sérül meg, akkor a telefonunk nem fog tudni bootolni sem a rendszerbe, sem recoverybe, sem fastboot módba! Az EFS és a bootloader partíciók például megsérülhetnek ha figyelmetlenek vagyunk és nem a készülékünkhöz való ROM-ot vagy kernelt flashelünk.

Ezért nagyon fontos egy mentést jól megőrizni a telefon összes partíciójáról. Íme a telefonunk összes partíciója:

A következő képpen tudunk mentést csinálni a partíciókról:

EFS Professional -> ezt letöltjük

A szemfülesek (vagy xda-n jártasabbak) azonnal rámszólnak hogy ,,MIT CSINÁLSZ?? EZ AZ XDA SGS2 SZEKCIÓJÁBAN VANNN!!!”

És igazuk is van. Nagyon fontos, hogy amikor kernelt, romot stb nézelődünk xda-n, akkor többször is győződjünk meg róla, hogy a saját készülékünk szekciójában ténykedünk, nehogy olyan programot (romot, kernelt stb) töltsünk le, ami nem a mi telefonunkhoz készült, mert mint már említettem, ebből nagy bajok lehetnek! Azonban most nem telepíteni szeretnénk, hanem biztonsági mentést csinálni, másrészt a program leírásánál ott van, hogy más készülékekkel is kompatibilis, továbbá a program első sorban samsung telefonokhoz készült, azonban “univerzális” felhasználási módja is, mert képes észlelni az összes partícióját a mi telefonunknak is, és legvégül már többször sikeresen használtam a Oneplus One telefonomon, és semmi baja nem lett senkinek és semminek

Mint ahogy azt már a cikk elején is írtam, az EFS Professional backup müködéséhez szükségünk van müködö ADB-re és ROOT jogosultságokra, így nem véletlen ennek a fejezetnek a helye a cikkben.

Natehát ha ezt letöltöttük, akkor csomagoljuk ki. Csatlakoztassuk a telefont a géphez kábelen, győződjünk meg róla hogy az adb müködik (adb devices paranccsal).

Ez lesz az EFS Professional mappa tartalma:

Nekünk az EFS Professional.exe -t kell futtatnunk Rendszergazdaként, tehát jobb kattintás az EFS Professional.exe-re, és Futtatás rendszergazdaként:

Ha a Windowsban be van kapcsolva a felhasználói fiókok felügyelete, akkor ismét üzenetet kapunk amit fogadjunk el:

Ezután az EFS Professional Suite tárul elénk. Itt válasszuk az EFS Professional (Launches EFS Professional.) lehetőséget:

A következő üzenet tájékoztat minket, hogy a program csak személyes használatra ingyenes, és ha más céllal szeretnénk felhasználni, vagy szükségünk van a forráskódra, akkor írunk a fejlesztőnek XDA-n. OK-zuk le az üzenetet.

Ez az ablak fogad minket:

A program megpróbál ADB-n keresztül kommunikálni a telefonunkkal, és egyből root jogokat is fog kérni. A telefonunkon fogadjuk el (Grant) a felugró üzenetet erre vonatkozóan:

ezután a program kiírja, hogy sikerült a telefonnal kapcsolatot létesíteni, és az EFS Professional készen áll a használatra:

Ezután a következő a teendő: a fejlécen kattintsunk a backup lehetőségre. majd a megjelenő ablakban bal oldalt a Device Filters alatt nyissuk le az ablakot, és válasszuk ki az ****All Partitions**** lehetőséget:

Ha kiválasztottuk az All Partitions lehetőséget, a program automatikusan megkeresi a telefonunk összes partícióját, és kilistázza nekünk a program őket, a Device Partitions: táblázatban láthatjuk a partícióinkat:

Itt azt is kiválaszthatjuk, hogy mely partícióinkat szeretnénk lementeni. Az userdata partíciót sajnos nekem még nem sikerült lementeni, ezt a hibát kapom:

Sejtem mi a probléma, de ebbe most itt nem mennék bele. Ha találok megoldást, akkor frissítem a cikket. Addig is azt ajánlom, hogy ezt az egy partíciót hagyjuk ki a biztonsági mentésből.

Mielőtt tovább lépünk, én azt javaslom a problémák elkerülése végett, hogy a telefon internetkapcsolatát szüntesssük meg, tegyük repülőgépes üzemmódba, GPS, Bluetooth, NFC, kapcsuljunk ki mindent, egyedül adbre, rootra, és a bekapcsolt telefonunkra van szükség. A háttérben futó alkalmazásokat szintén állítsuk le, ezután:

Először is ha kiválasztottuk az All Partitionst, és balra mellette fel lettek sorolva a a partíciók, akkor először menjünk a Select All lehetőségre, majd görgessünk le a partíciók között, és az userdata nevü partíció mellől vegyük ki a pipát. Így minden partíció mentésre kerül az userdata partíción kívül, győződjünk meg róla, hogy az Enable MD5 Checksum Verification melleti jelölőnégyzet ki van pipálva, ezután kattintsunk a Backup lehetőségre:

Ezután megindul a mentés. Végig szükséges hogy a telefonunk kábelen a gépre legyen csatlakozva, müködö ADB kapcsolattal! Tehát közbe ne kapcsoljuk ki a telefont Ha végzett a mentés, ezt fogjuk látni:

Az userdata partíció egyébként a személyes fájlainkat jelenti, tehát képek, videók stb. Tehát ezt egyébként sem biztos, hogy érdemes lementeni, mert sokáig tartana, és nem létfontosságú adatokról van szó.

Az EFS Backup egyébként a következőképpen müködik: A partícióinkat lementi a telefonra az EFSProBackup/temp mappába. Ha az összes kijelőlt partíciót lementette, akkor ezeket összecsomagolja egy tar.gz fájlba (a fájl neve és formátuma: készülékazonosító_dátum_idő.tar.gz) amit az EFSProBackup mappában hoz létre, a temp mappa tartalmát ezután törli, majd a tar.gz fájlt átküldi a számítógépünkre, az EFS Professional/EFSProBackup mappájába. Tehát végül marad egy tar.gz fájl a telefonunkon az EFSProBackup mappában, illetve lesz egy példány a számítógépünkön is. Ezt mind magától csinálja a program

Ha le OK-ézzük az üzenetet, utána kapunk egy újabb üzentet, hogy szeretnénk-e támogatni a program fejlesztőjét, ezt mindneki szíve joga szerint eldönti, majd be lehet zárni a programot, készen vagyunk a partíciók mentésével

Nagyon fontos, hogy az eredeti tar.gz fájlt mentsük le több helyre, és tartsunk belőle több biztonsági mentést is. Az eredeti tar.gz tartalmaz olyan adatokat a lementett partíciókról, amelyek kicsomagolás után elvesznek, ezért szükséges az eredeti fájlt megtartani mindenképpen. Egyébként nekem a csupasz gyári CM11S XNPH33R ROM teljes mentése (userdata particio nélkül) összesen 554 MB lett (a tar.gz fájl mérete).

6. A 2. pontban készített biztonsági mentés visszaállítása (opcionális)

Az adb backupról linkelt cikkben szó van a visszaállításról is, valamint a videók, fényképek, és egyéb adatok visszaállítása viszonylag egyszerű, így ismét csak a Helium alkalmazásra koncentrálék. Én a teljes partíciómentés után ajánlom az adataink visszaállítását.

Első lépés ként szükségünk van a play áruházból a Helium alkalmazásra. Ha ezt telepítettük, első induláskor root jogokat fog kérni. Amikor a mentést készítettük, akkor még nem volt root jogosultságunk, és így is müködik az alkalmazás, de most bátran adhatunk neki root jogosultságot, így nem kell a számítógépes Helium alkalmazás, amire a leírás elején root nélkül szükség volt. Tehát ha telepítettük a telefonra az alkalmazást, indítsuk el, adjunk neki root jogosultságot, majd lépjünk ki belőle, és zárjuk is be az alkalmazást. A számítógépünkön másoljuk a carbon mappát a platform-tools mappába. Ezután másoljuk vissza a telefonról a számítógépre lementett carbon mappát az eredeti helyére adb-n keresztül:

adb push carbon /sdcard/carbon

A parancssorban látni fogjuk a müvelet folyamatát, a vége ehhez hasonló lesz:

Ez után indítsuk újra a telefont:

adb reboot

Ha a telefon újraindult, futtassuk a Helium alkalmazást, menjünk a Helyreállítás és szinkronizálás lehetőségre, majd a Saját eszközökön belül az Internal Storage lehetőségre:

Betöltődik automatikusan a lementett alkalmazások listája. Az alsó panelt húzzuk fel, majd az “Összes” -et választva kijelői nekünk az összes lementett alkalmazást visszaállításra. Ez után engem ez az üzenet fogadott:

Ez azt jelenti, hogy az alkalmazások felsorolásában, azoknál az alkalmazásoknál ahol nincs pipa, azt a play áruházból kell telepíteni, és ezt megtehetjük a Heliumból az adott alkalmazásokra “kattintva”. Ha ezt az üzenetet le OK-éztük, menjünk a Helyreállítás lehetőségre, és a Helium elkezdi visszaállítani az alkalmazásokat. Ha találkozunk a visszaállítás közben a következő üzenetekkel, nyugodtan fogadjuk el őket:

Ha néhol “megakad” a visszaállítás, legyünk türelmesek. Alkalmazásonként 1-2 percet is igénybe vehet a visszaállítás, bár általában ennél azért jóval gyorsabb szokott lenni. Ha egy alkalmazás visszaállítása már több, mint 10 perce nem mozdult semmit, akkor valami gond lehet. Javaslom a telefon újraindítását, és a visszaállítás újrapróbálását. Ha egy alkalmazásnál mindig probléma van (több mint 10 percre teljesen megáll a visszaállítás), akkor azt javaslom azt az alkalmazást ugorjuk át, vagyis miután az “Összes” lehetőséget választottuk a visszaállítás előtt, keressük meg a problémát okozó alkalmazást, és vegyük ki a pipáját, hogy ne kerüljön visszaállításra. Ezután próbáljuk meg ismét a visszaállítást. Megjegyezném egyébként hogy nálam eddig mindig gond nélkül lefutott a Helium alkalmazás Előfordulhat, hogy visszaállítás után, valamelyik visszaállított alkalmazás állandóan leáll hibával. Sajnos van néhány alkalmazás, amit egyszerüen lehetetlen normálisan visszaállítani, például a facebook messenger alkalmazás állandóan problémát okoz nálam. Azt javaslom hogy töröljük az ilyen alkalmazást, és telepítsük vissza a play áruházból.

És készvagyunk. Indítsuk újra a telefont, és élvezzük!