A cikk 2010.01.28-án frissült. A frissítés a bejegyzés végén olvasható!

Előszó
Az IEM fülhallgatók, vagy ahogy sokan ismerik az „agybadugós fülesek” közül eddig csak Sony-m volt, kronológiailag EX51LP, utána pedig egy EX82LP, ami jelenleg is megvan, csak az alsó toldalék kábel megtört, így csak a tetejét tudom használni, ami utcai viselethez enyhén rövid. Szerettem volna pótolni a megtört kábelt, azonban 4.990 Ft + ÁFA-ért inkább lemondtam róla. A füles maga is 2 éves már, ami nálam egyéni rekord, nem tudom, meddig húzza még, ezért is kacsingattam új után.
Rendeltem HardverApró-ról egy AKG K340-est. Kritikán aluli minden eddigi fülhallgatóhoz képest, amit idáig hallottam, nem is írnék róla többet.
Gondolkodtam, hogy újra beruházok egy EX82LP-be, mert a hangja szerintem nagyszerű, kényelmes a viselete, valamint olcsón beszerezhető szintén H.A.-ról. Bújtam a teszteket, néztem az árakat, látogattam mindenféle külföldi és hazai fórumot, elég egyöntetű volt a kép, miszerint a Sennheiser CX szériájában nem fogok csalódni. Van/volt már 2 Sennheiser fülesem, mindkettő hagyományos kialakítású, de alapjában véve meg voltam velük elégedve, így teljesen nyitott voltam a márka felé.
Hangminőség szempontjából a CX 400-as 2. generációját ajánlották, így esett a választásom rá. Boltban 13.000 Ft, interneten nagyjából 8.000 Ft-tól lehet beszerezni. Vonzott a 2 év gyári garancia, azonban nálam fontos az, hogy az eladó is maximálisan korrekt legyen, ha már egyszer nála vásárlok, valamint a tapasztalat is azt mutatta, hogy nem az alatt a 2 év alatt lesz vele gondom, míg a garancia él.
A termék természetesen eredeti, ellentétben azzal, amit sajnos egyesek rosszindulatból terjesztenek egyik-másik eladó portékájáról. Nem szeretném, ha átmenne egymás marcangolásába a bejegyzésemhez kapcsolódó fórumtéma, egyet azonban engedjetek meg, hogy megjegyezzek: jól gondoljátok meg, kitől vásároltok itt a HardverApró-n, mert bár a portéka származása és minősége sokszor nem kétséges, az eladó stílusa és hozzáállása már erősen kritizálható. Neveket nem említek, és azt se szeretném, ha Ti sem tennétek. Aki egy kicsit is nyomon követi a fülhallgató bizniszt itt a PH! oldalain, érteni fogja, kikre gondolok.

Tartozékok, külső
Hogy a tárgyra rátérjünk, egy CX 400-II-est kézhez kapva a jól megszokott műanyagdobozos csomagolásban, ami először feltűnik az a sok tartozék. Kapunk hozzá kis hordozótasakot, kábelcsiptetőt, 6 pár gumiharangot (2 típus, mindegyikből kicsi, közepes és nagy méret), kis hordozóalkalmatosságot, melyre a kábelt felcsavarhatjuk, a fülest belehelyezhetjük. A jack csatlakozó aranyozott, felette L alakban folytatódik a kábel egy igen masszív burokban. A kábele szimmetrikus. Az elágazás előtti része közel azonos vastagságú, mint az EX82-esé, a különbség annyi, hogy kissé merevebb a Sennheiser. Ugyanez mondható el az elágazás utáni részről is, a Sennheiser kábele azonban itt már érezhetően vékonyabb is egyúttal. Maga a füles kényelmes viseletet biztosít, nekem elég kicsi a fülem is, a hallójáratom is, de nem nyom, nem szúr és megtalálható az ideális szilikon harang is. Kis kiegészítés a hangszigeteléséről: ideálisnak találtam. Nem szűr ki 100%-ban mindent, tehát, ha mellettünk halad el egy autó, meghalljuk, de ennyi szerintem kell is, hogy ne csapjanak el minket kis hazánkban. A zenei élmény így is megvan, tehát zavarni egyáltalán nem zavaróak a külső zajok.

Hangminőség
Arra szeretném felhívni minden olvasó figyelmét, hogy ezen rész szubjektív. Mindenki más stílusú zenét hallgat, melyben eltérő a hangszínek aránya, ezáltal más beállítást is igényel a lejátszó részéről. Az itt elhangzottak tehát személyes benyomások, viszonyítva egy AKG K340-eshez, Sony EX51LP, EX82LP és egy EX85LP-hez.
Összességében azt mondhatom el, hogy élvezetes hallgatni. Nem túl erőltetettek a közép és magas tartományok, a mélyek pedig erőteljesen szólnak, mégsem nyomják el a többi hangot. 12 órát ment rajta felváltva a fehér, barna, valamint rózsaszín zaj. Jelentős javulást nem vettem észre hangzásban, még menetni fogom rajta 1-2 éjszaka. [* MEGJEGYZÉS A CIKK VÉGÉN] A lényeg az, hogy a fülhallgató már a doboz kibontása utáni pillanatban is szép minőségben szólt, ellentétben az AKG K340-essel, melynek még 40 órányi zaj sem volt elég ahhoz, hogy elveszítse (sajnos) nagyon jellegzetes dobozhangját.
Ami a CX 400-II-es hangerejét illeti, nos nagyon hangos. Sony NW-A800-as lejátszóról szól, akárcsak az EX82-es. A Sony-t 30-as - maximális - hangerőn is képes voltam a fülemben hagyni, átlagban 20-22-es hangerőn ment a lejátszó. A CX 400-II-esen van hangerőszabályzó is, melyet én maximálisra állítottam. Így átlagban 12-es hangszinten szól a zene, 20-ason (ahol az EX82 átlagban szólt) már közel elviselhetetlen a CX 400 hangereje. A kábelzaj (nem a mozgásból eredő súrlódási hangokra gondolok, mint például a kábel hozzádörzsölődése a ruhához, hanem a kábel saját zajára) erősebb a Sennheiser-nél, átlagnál magasabb hangerőn hallgatva, a Sony-nál egyáltalán nem észlelhető. Ez olyan zenéknél, ahol vannak rövidebb szünetek, mikor elhalkul egy-egy hangszer, vagy énekhang, zavaró tud lenni. Egy rosszpont a Sennheiser-nek.
Pár zeneszámot megemlítenék, melyek szóltak a fülesen. A zenék között vannak kedvencek, vannak, melyeket csak azért tettem rá, hogy meghallgassam, mit tud az új szerzeményem.

Equaliser a Sennheiser tesztelése alatt (-3, -2, -1, 0, 1, 2, 3 tartomány):

Clear Bass: +3
Bass: +3
2. csúszka: +2
3. csúszka: +2
4. csúszka: +2
Treble: +3

Aerosmith - Dream On - jól hallható, hogy a Sennheiser-nél erősebbek a közép és magas hangok, kicsit nyersebben szólnak, mint a Sony-n.

Eagles - Hotel California - a szám eleji közel egyperces, énekhang nélküli rész csodálatos. A mély ott szól, ahol kell, a gitár szépen, lágyan cseng. Az énekhang nem a legtisztább, de az összhatás kimagasló.

Trace Adkins - Swing - énekhang kissé nyers, a túl sok hang elnyomja egymást, az összhatás alapvetően itt sem problémás, bőven élvezhető.

Edvin Marton - Beethoven 5 - lehetne kicsit tisztább a hegedű hangja, a többivel semmi gond.

Budapest Symphony Orchestra - Ride Of The Valkyries - szép, erőteljes, rendben van.

Blue Man Group - Rods and Cones – énekhang ugyebár nincs, a speciális hangszereik nagyon szépen szólnak a fülesen, az egész szám tiszta, erőteljes.

Unknown – Banana Joe – a magas énekhang erőltetett, az „s” és „sz” hangok már-már bántják is a fület, de a többivel nincs semmi gond.

Black Eyed Peas – Latin Girls - a BEP dalainál dominál a basszus, amit a füles nagyon szeret. Erőteljes, mégis lágy mélyek, a többivel sincs gond.

Moby – Natural Blues – a szám elején, amikor még szinte tisztán kivehető az énekhang, enyhe sziszegés is észrevehető a szavak végén, ahogy el-elhalkul az éneklés.

Queen – Radio Ga Ga – ha túlzottan kritikus szeretnék lenni azt mondanám, hogy megérdemelné a jobb hangminőséget a Queen, de nem panaszkodhatnának egy ilyen fülesről szólva sem.

Mike Oldfield – Part One – ezt hallgatva nem csak szeretnék túlzottan kritikus lenni, hanem az is leszek. A basszus itt-ott kissé túlzó, lejjebb venni azonban nagyon nem érdemes, mert jön egy váltás és akkor már érezhetően kevés lenne. Az elektromos gitár néhol zavaróan erősen szól. A többi hangszer alapvetően igen élvezetesen szól, akárcsak az egész szám.

Barcode Brothers – Dooh Dooh – disco és trance számokkal nagyon jóban van a CX 400-as. A mélyekből van elég, tisztán szólnak, nagyon élvezetes rajta hallgatni a tuc-tuc zenéket.

Konklúzió
Összességében azt mondanám, hogy se nem jobb, se nem rosszabb, mint az EX82-esem. Más. Meg kell szokni, hogy egy picit nyersebbek az énekhangok, teltebbek a mélyek. Más a hangzásvilága, ami nem csak a lejátszó hangszínszabályzójának állásától függ. Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki 20.000 Ft alatti fülhallgató kategóriában gondolkodik. A kiegészítők tárházában biztos nem csalódunk, a hangminőségre sem lesz panasz abban az esetben, ha nem vagyunk drágább szintű fülhallgatókhoz szokva, melyek 25-30.000 Ft-tól indulnak. Akinek első IEM fülese, annak mindenképpen ajánlom, igen elégedett lesz és meg fog döbbenni, milyen erőteljes tud lenni a basszus egy ilyen apróságban. Akinek van már hasonlója, az is elgondolkodhat a cserén, mert mindent egybevéve élvezet hallgatni a CX 400-II-est. Nem bántam meg, hogy e mellett döntöttem, jó vétel!

******************************************************************
Szerkesztve 2010.01.28-án: Összesen már közel 30 órát szólt rajta a fehér, barna, valamint rózsaszín zaj. Mint azt írtam, az első 12 órás periódus után nem vettem észre különösebb javulást. Ezután egy 6-7 órás szakasz következett, mely után már mintha érezhetően javultak volna a magas hangok. Majd következett az utolsó, 12 órás periódus, most már határozottan szebben szól, mint amikor először hallgattam! Így egyértelműen elmondható, hogy egy minimum 24 órás zajmenetés igen jótékony hatással van a fülhallgatóra. Arról, hogy mi is ez a zaj, itt lehet tájékozódni: Wiki HU - zaj, kicsit bővebben pedig: Wiki EN - color of noises. Bejárató hangok letölthetőek az alábbi linken: Burn-in-wave, de tökéletesen megfelel az is, ha például a Wikipédia szócikkében található OGG mintákból csinál az ember egy pár perces hosszabb verziót.
******************************************************************

Pár hasznos link eddigi IEM fülhallgató tesztjeimhez, valamint fülhallgató bejáratáshoz: