Vajon miért van az, hogy amikor úgy néz ki, minden jól alakul és még egy kicsit jobbá akarja tenni az egészet az ember, akkor dől össze az egész, mint egy kártyavár és akkor vagy újra elkezdi építeni a nulláról, vagy pedig félredobja és másba kezd. Az a "más" az lehet, hogy jobban fog menni, de ott is akadhatnak problémák, viszont a kártyavárnál már tapasztalatokat gyűjtött és ezt felhasználva építgetheti anélkül is akár évtizedekig, hogy újra összeomlana, de jöhet akár egy fuvallat, ami megint összeborítja az egészet. Mindenhol lesznek idővel úgyis nehézségek, amit vagy megold az ember, vagy pedig feladja. Hogy kicsit konkrétabb legyek, egy bizonyos személlyel való kapcsolatomról van szó. 1.5év alatt eljutottunk a 2. olyan pontra, ahol a bizonytalanság tört felszínre. Az első ilyen ponton nehezen (de utólag visszagondolva már könnyen) túljutottunk és minden jobb lett. Azóta pont egy év eltelt és újra jöttek a problémák, nem ugyanazok, mert amik 1éve a problémát okozták, azok nagyrészt megszűntek (mindkét oldalról kompromisszumokat kellett kötni... részemről jóval többet). A mostani problémák olyanok, amik szerintem csak fel lettek fújva. Rengeteg dologban változtattam: nincs alapból káros szenvedélyem (nem iszok/dohányzok rendszeresen), nem drogozom, nem járok el csavarogni nélküle, stb. Egyetlen komolyabb hobbim van, a gép: de otthon napi szinten már max. csak 1 órát ülök előtte. Azt is akkor, ha épp nincs otthon, vagy ha épp semmit nem kell csinálni és őt sem zavarja. (2órával előtte végzek mindig a munkahelyen és amíg hazaér, főleg addig szoktam gép előtt ülni) Erről a "hobbimról" (szenvedélyemről?) nem is vagyok hajlandó lemondani, mert végtére ez a végzettségem és szeretek vele foglalkozni. Szerintem sokkal normálisabb elfoglaltság, mintha eljárnék csavarogni/kocsmázni/nőzni. El is járunk otthonról szerintem elég gyakran, ahogy időnk/pénzünk engedi. Mégis besokallt, mert úgy érzi háttérbe szorult (wtf?) pont akkor, amikor szerintem épp fordítva van. Mindig halottaknapja környékén jön az életemben valami mélypont. Nem nagyon hiszek ilyenben, de lehet, hogy azok a dolgok miatt, amik a múltamban történtek, ilyenkor hiába vagyok boldog/vidám, mégis valami ritka "antiszociális kisugárzásom" lehet és taszítom ilyenkor az embereket? Nem akarom ilyen hülyeséggel magyarázni az egészet, de rühellem, hogy egyik nap még minden szépnek és jónak tűnik, aztán másnapra elromlik az egész. És most már bennem is ott van a gondolat, hogy: "kell nekem ez az egész?" Vagy inkább hagyjam a kártyavár építgetését és térjek vissza a puzzle-höz, esetleg keressek valami újat? (persze mindezt átvitt értelemben)
Egyenlőre arra vágyok, hogy hazaérjek, megigyak 1-2 vodkát és elszívjak egy kézzel sodort cigit. Aztán tiszta fejjel végiggondoljam én is az egészet. Pár napja még idegesített a dolog, de most már kezdek totál nyugodt lenni és lehet, hogy csak sodródnom kellene az árral. Aztán a végén még lehet, hogy magától megoldódnak a dolgok és újra felépül a kártyavár...