Erre minden nap rájövök, mikor egyedül kelek. Lakás hideg, üres, élettelen. Csak a falak és a vakolat. Semmi több. Elaludni maga a pokol, se reggeli, se kávé. Ez úgy meghatározza a napomat, hogy már kedvem sincs semmihez. Pedig írni jó lenne, de így egyedül kelés után ez sem megy 
Bent ugyan meleg van a munkahelyen, de attól még életkedv sehol. Kávét! Most! Meg valami reggelit így 11-kor....
Az borzalmas bizony. Amikor néha napján nekem is egyedül kell lennem pár napig, vagy későn érnek haza a szüleim. Hát... Utálom én is.
Már eleve a tudat, hogy valaki van a másik szobában és ha kell átugrok 3 mondatra, már az is elég.
i5 10400f | ASUS RTX 3060 Ti 8GB LHR | 16GB DDR4 | Asus TUF VG27AQ | meg egy csomó körítés | Nintendo Switch V2
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
