Időpont: 2009. 10.12
Helyszín: Budapest peremkerülete
Hangulat: Rosszabb mint labilis
Időjárás: olyan angolos - szakad az eső lassan másfél napja

... és elkezdődött egy újabb hát Abszurdisztán fővárosában. Az időjárás mintha tökéletesen tükrözte volna hősünk - ami erős kifejezés, inkább szerencsétlen balfék - aktuiális állapotát, mind mentálisan, mind fizikálisan. A reggeli kévá jelentette a nap üde színfoltját, és nem csak barna
színe és fenséges illata miatt, de ezt hősünk csak a nap végén tudta meg - bár ha egyszer visszatekint e napra, lehet a jobbak közé fogja besorolni. A reggeli frissítő kávé után jöttek azok a mozdulatok,
amiket hősünk lassan másfél éve nem ismételt oly gyakran - a hideg borotvapenge eltávolította arcáról a hetek alatt kialakult fedőréteget. És mily furcsa érzés, a haj levágása után a szakáll eltűntetése már nem is tűnt olyan nagy feladatnak, pedig sokminden vezetett ahhoz a módosult elmeállapothoz, ami mindezt kiváltotta. A reménytelenség napról napra nőtt, hogy ő keres, de a munka, mint társadalmilag elfogadott általános pénzkereseti lehetőség őt nem keresi; a Vöröshajú Démon felé kell valami olyat produkálni, ami felkelti a kiválasztott nőnemű egyed érdeklődését az egyszerű ember iránt; a vágy arra, hogy élete eme cselekedettől valamelyest jobbra fordul. Ki tudja, ha hit és reménytelenség találkozik, akkor ésszel fel nem fogható cselekedetekbe űzi az üldözöttet. És jött a kérdés, melyet már oly rég óta nem kérdeztek meg tőle:
- Te, Nő miatt mikor borotválkoztál te meg utoljára?
- Igazából nem tudom, volt az már vagy 5 éve
És itt jött a gondolatok rohama, mely hirtelen súlytott le szegény párára. Megéri ezt a Kis Vörös, kinek érzései oly kuszák, mint Abszurdisztán politikai és társadalmi helyzetei. A kérdések záporoztak, de reménykedett abban, hogy a találkozás Vele eloszlatja eme kételyeit. De jött a találkozás, hol konkrétumok nem hangzottak el, de a szerencsétlen flótás érezte a szavak mögött rejlő tartalmi jelentést: most nem! És vala az Oktogonon a találkozó, és utána egy újabb fekete erőkoktél.
A beszélgtés alatt kiderült, hogy bár a flótás mindent megtett azért, hogy a Kis Vörös gondolatait elterelje a nyamvadt kutyáról, de a dolog sajnos nem alakul úgy, ahogy azt az élet diktálná. A sors fura fintora, hogy az eü-szexualitás témája, melynek gondolatát anno eltaszította magától, most mégis utat vert elméjének zugaiba - nah de animalpornó? Ezt a flótás nem érti, de lassan beletörődik abba, hogy az Élet számára csak sorscsapásokat tartalmaz, és mindaz, mit Ő szerelemnek tartott, az nem más mint egy egyszeri fellángolás, minek érzését sose érezheti és élheti át újból. A séta, mely óra helyett
zajlott a ködös Abszurdisztán esőcseppektől áztatott fővárosának folyómenti útjain adott ugyan pluszt a flótásnak, de ennél többet már nem.
A flótás rájött, hogy a vágy, mely szétszakítja mellkasát, és felemészti agyának tekervényeit nem más, mint viszonzatlan értelem és érzelem, de értelmet és érzelmet se várhat érte viszonzásul. "Ilyen a sors" konstatálta a flótás, és elballagot az iskola aulájából, és alakjából csak homályos foltokat láthattak azok, akik egyáltalán észrevették, hogy valaha is ott járt....
És eljött az este, minek se eleje se vége, se közepe se értelme. És a flótás csak ült, és ült, és ült, és azon tűnődött, mikor és kit küld elébe a sors következő álomként.......