FIGYELMEZTETÉS: A cikk teljes mértékben a saját véleményem tükrözi!
"Ez most egy vicc, ugye?" Ez a kérdés túl sokszor hallatszott el az utóbbi hetekben, ugyanis szobatársam a korábbi Windowsos gépét egy új generációs MacBook Air-re cserélte. Én meg még soha nem használtam eddig MacOS-t, szóval kíváncsian figyeltem, hogy hogy boldogul vele, milyenek a benyomásai. Az ő benyomásai nem voltak rosszak, viszont az enyém annál inkább. A teljesség igénye nélkül 2 dolog:
- Nem mindegy, hogy milyen egeret kapcsolok hozzá: nonszensz, nehogy már kétszer drágább egeret vegyek azért, hogy működjön a csoda gépemmel.
- Nem mindegy, milyen telefont kapcsolok hozzá: az odáig oké, hogy a gép az iTermékekkel kvázi együtt lélegzik, de az, hogy Androidos telefonokkal minimálisan (értsd: max. kép és zene csere lehetőség), vagy egyáltalán nem működik együtt, az kiborít.
Erről jut eszembe a helyzet: gépet kölcsönkapom, hozzádugok egy Samsung-telefont, de csak tölti. Kérdem szobatársam, mi ez, a válasz: "Azon a porton nem szereti az Androidos telókat, csak a másikon." Mi!?
Egy valamit nem értek: mi a francért használnak az emberek még MacOS-alapú gépeket? Az, hogy nekem kell alkalmazkodnom állandóan a gépemhez, és nem fordítva, engem kb. 2 perc alatt kergetett az őrületbe. Én vegyek hozzá spec. egeret, és dobjam ki az előző, jól megszokottat? Vagy az, hogy a USB és Bluetooth kvzái butítva van (nyilván úgy, hogy még véletlenül se működjön normálisan az Androidos/Windowsos masinákkal)? Válasszak hozzá spec. USB-sticket, mert a jól bevált Huawei-t nem szereti? Mire fel az a hatalmas önteltség, ami jellemzi az OS-t?
(A rendszernek és a Mac hardvereknek is vannak előnyei, de most leginkább a hátrányokra fókuszáltam.)