06.22. Péntek
Pénteken, a hét lezárásaként részt vettem egy főzőtanfolyamon. A külföldieket segítő itteni iroda kitalálta, hogy ha már egyszer ennyi idegen van egy kupacon, jó lenne megismerni valamit a konyhájukból is, így aztán pár havonta rendeznek egy kis főzőcskézést. Mivel elböktem, hogy tudok főzni, innentől a minimum elvárás volt, hogy ott legyek én is. Egyelőre, mint „diák”, szakácskodnom majd csak a legközelebbi alkalommal kell, majd valamikor augusztus végén.
A főszakács.
Fokhagyma-szeletelés.
Egyelőre annyi volt a cél, hogy megnézzem, hogyan is zajlik ez az egész. Az, hogy megtanulok elkészíteni egy madagaszkári kaját részemről csak másodlagos volt. Igazából nem olyan klasszikus főzőiskolát kell elképzelni, ahol minden hallgató késsel a kezében rohangál, és próbál valami értelmeset alkotni, hanem egy ember főz, a többi meg segít neki, vagy nézi, vagy ül, és beszélget. Szóval nem olyan vészes a dolog, nem kell kiselőadást tartani, vagy ilyesmi. Madagaszkári doki egész otthonosan mozgott a konyhában, és a kaja, amit összeütött nagyon finom volt. Majdnem otthoni ételnek is beillett volna, de csak majdnem. Egyébként, lényegében francia kaját készített, egy kis madagaszkári beütéssel, így az alapanyagok is az európai konyhából származtak. Ipari mennyiségű fokhagymát pirított olajon, majd erre rászórt sok darált húst, amit szintén pirított egy kicsit. Majd hozzátett vöröshagymát, paradicsomot, és valami nagylevelű zöld gazt, ami leginkább a spenóthoz volt hasonló, csak helyi kiadásban. Aztán, hozzáöntött az egészhez egy adag rizst, és mindent egybe alapon készre főzte az egészet.
A látszat ellenére nagyon finom volt.
Az eredmény felülmúlta a várakozásomat. Miután a kaja megfőtt, következett egy közös vacsora sörrel, borral, és beszélgetéssel. Srác mutatott képeket az otthonáról. El kell ismernem, Madagaszkár csodálatos hely, gyönyörű tájakkal, és tengerparttal. Kérdeztem is, hogy mi pénz egy nyaralás. Azt mondta, hogy a repjegy drága, utána viszont iszonyat olcsó, 500 jen elég egy napra, és abban benne van kaja, szállás, minden. 1500 jen már bőséges, utazás is belefér, napi 3000 jen pedig a tökéletes luxust biztosítja. Jól hangzik, felkeltette az érdeklődésemet.
Nem kell több fotó, enni akarunk!
Mindet összevetve, nem bántam meg a részvételt, nagyon jó időtöltés volt, a kaja is ízlett, és szerencsére a maradékból is kaptam, úgyhogy még a másnapi ebédem is megvolt. Legközelebb én jövök, még ki kell találnom, mit is főzzek nekik. Szerintem, paprikás krumpli, pörkölt, vagy gulyás közül fogok választani valamit, mondjuk, pörkölt nem sanszos, kizárt hogy nekiállok nokedlit gyúrni, meg szaggatni, rizzsel meg nem az igazi. Paprikás krumpli is necces egy kicsit, mert itt nincs normális krumpli. Csak kicsi, sárga, puha vacak, ami nem tudom, hogy reagálna egy kis főzésre, és milyen az íze. Egyelőre van még bőven időm átgondolni a dolgot.
06.23. Szombat
Egy totál eseménytelen nap volt, semmi érdemleges nem történt. Meló szokásos módon reggel kilenctől most épp fél háromig, majd úgy döntöttem, hogy nézelődök egy kicsit bringa téren. Egyelőre komolyan hezitálok, hogy kell-e nekem kilenc hónapra bringa, amit hétvégenként használnék, amikor nem esik. Nem tudom, hogy megér-e ez nekem cirka hatvanezer forintot. És egyébként meg mi a francot kezdek vele majd jövő márciusban? Hazavinni nem tudom, eladni meg kinek, és mennyiért? Magánként kizárt, hogy vevőt találok, ennek sok akadálya van, boltba beadni egy abszolút alsó kategóriás vackot nem hiszem, hogy lehetséges. Minden esetre, nézelődni lehet. Hiro mondott legalább három üzletet a környéken, úgy voltam vele, hogy más programom nincs, messze menni nincs értelme, lássuk a helyi felhozatalt.
Vajon, annak az ablaknak mi lehetett a célja? Valaki nagyon előrelátó volt...
Cirka három óra alatt végig is jártam mindegyiket, és ismét megállapítottam, hogy a jó bringa kurva drága errefelé, illetve, még mindig az Olympicnál levő bolt a legolcsóbb, és a legjobb. Ott láttam egy egész használható gépet 19 ezerért. Szerintem, ennél jobb ajánlatot kizárt, hogy találok, úgyhogy, ha végre sikerül elhatározásra jutnom, azt fogom választani, ha addig el nem viszi valaki. Minden esetre, jövő héten valamelyik nap beszélek majd az International Exchange Center dolgozóival, hogy mit is gondolnak a dologról. Egyáltalán, megengedik-e, hogy a ház körül tároljam, lehet-e nekem legálisan bringát venni, és használni, stb. Azt már Hiro mondta, hogy egyedül nem fogom tudni megvenni, mindenképp kell valaki mellém, aki tud japánul. Itt ugyanis, minden legális úton vett biciklinek van egy azonosító száma. Eddig semmi újdonság, ilyen otthon is van. Itt azonban ezt le kell jelenteni a rendőrség felé a vásárláskor. Tehát, szükség van az adataimra, ki kell tölteni egy papírt, aláírni, stb. Ez nekem egyedül tuti nem menne. A dolog kötelező, mert ha valamikor megállítanak a zsaruk, akkor lekérdezik bringa azonosítóját a rádión, és ha esetleg nincs a nevemen, akkor baj van, mert az azt jelenti, hogy a cucc lopott. És a tolvajokat nem nagyon szeretik errefelé. Meg, nem lenne rossz megtudni olyan dolgokat, hogy milyen szabályok vannak, kell-e kötelezően sárvédő, lámpa, csengő, bukósisak, ilyesmi, mert ez nem kis plusz költséget jelentene. Persze, itt annyi biciklis van, mint az állat, van, aki visel sisakot, de a többség nem.
Panasonic bringa. Vajon mennyi ceruzaelem kell bele?
Veszélyesnek tűnik nekem az a technika...
Bringák terén is nagy a változatosság, soknak nincs lámpája, meg semmi, de vannak igen jól felszerelt darabok is. Ha nagy általánosságban nézem a dolgokat, akkor simán közölném, hogy ezekre semmiféle szabály nem vonatkozik, se felszereltség, se KRESZ szempontjából. Mindenki megy, mint a vadbarom. Sötétben lámpa nélkül hat sávos út legbelső sávjában középen, járdán a legnagyobb tömegben, szóval tök káosz az egész. Néha látni, hogy a zsaruk random kikapnak valakit a forgalomból, és beszélgetnek vele egy kicsit, de ahogy nézem, mindenki nagy ívben tesz rájuk. Szóval, ilyen téren talán nem lenne gond. Persze, néhány alapvető szabályt meg kellene tanulnom. Mondjuk, roppant ciki lenne errefelé jobbra kisívben kanyarodni, gyorsan szembetalálnám magam valaki mással. A jobbra nagy ívben meg baromi furcsa nekem, de ehhez kénytelen lennék alkalmazkodni. Még gondolkodok egy kicsit…
Ortodox templom Kandában. Kissé meglepett.
Fél hat körül befejeztem a nyálcsorgatást, és úgy döntöttem, elmegyek Kandába. Egyrészt, maradt még pár felderítetlen láda, másrészt meg kéne valami normális esőkabát, ami városban is vállalható. Szóval, vonat, majd gyaloglás. Ládát mindösszesen egyet találtam, viszont, túraboltból elég sokat. A fordított helyzetnek jobban örültem volna.
Távolban Akihabara.
Meseország egyik bejárata.
Végül nem vettem semmit, kicsit nézelődtem, ismét letaglózott az árak színvonala, majd átmentem Akihabarába. Nem tudom igazából minek is, vagy mire számítottam, hatalmas tömeg volt, mint ahogy az lenni szokott, úgyhogy rövid, de céltalan bolyongás után feladtam, és hazavonatoztam. Ez egy tökéletesen értelmetlen nap volt, de majd talán holnap.
mave13 oldala
