07.14. Szombat
Ismét elment egy teljes hét bármi különösebb esemény nélkül. Meló, már amennyi van, egyébként meg masszív túlélés. Újabb kiolvasott könyvvel gazdagodott gyűjteményem: Dan Brown, Az elveszett jelkép. Tudom, ez már elég régi darab, de otthon még sosem volt időm rá. Azt hiszem, jelzés értékű, hogy itt ez csupán öt napba telt. Ez van, remélem, sikerül még pár hasonlóan jó könyvvel összefutnom, bár az Éhezők viadala jobban tetszett, de leginkább dolgoznék, az lenne a legjobb.
Munka halad, sejtjeim élnek, sőt egész jól érzik magukat, tesztek is mennek, talán lassan már valami érdemleges eredmény is lesz. Persze, ez még odébb van. Ezen a héten általában már hat körül leléptem, mert semmi dolgom nem volt. Tom nem különösebben reagált a dologra, mindig mondtam a nap végén, hogy akkor most távozok, ő meg közölte, hogy rendben. Remélem, a hónap végén nem fog azzal jönni, hogy örülne, ha többet foglalkoznék a munkámmal. Az nem tenne jót a lelki békéjének.

Shibuya - valami épül. Ennek mindenki örül.

Tehát, szombat. Kettőkor lezártnak nyilvánítottam a hét munkával töltött részét, és leléptem. Kaja már délben megvolt, mivel az legálisan lehetőséget ad közel egy óra lógásra, így nem sokat húztam az időt, rögtön elindultam nézelődni. Mára Harajuku, és környéke volt tervben, ládázással egybekötve. Nos, a geocaching reménye cirka két percig élt a megérkezés után. Bekapcsoltam a Garmint, ami elkezdte tölteni a pontokat, majd nemes egyszerűséggel kikapcsolt. Néztem, hogy ez most mi, és miért. Újra bekapcsoltam, ismét hasonló reakció. Még jó, hogy ma töltöttem bele friss adatokat, és otthon még működött. Közel húsz perces reménytelen harc következett a technikával, de végül be kellett látnom, hogy a laptopom nélkül nem sokat tehetek, valami nagyon megkeverte a szoftverét. Még jó, hogy elvileg atom stabil a cucc. Továbbra sem szeretem a Garmin programot. Mi van, ha ez épp a puszta kellős közepén történik? Vegyek még egy GPS-t, az egyik hátha hajlandó működni (ilyen esetekre tartom a Defy-t...)? Remek. Szóval, láda ma nem lett, a GPS jelentem él. Volt pár halál közeli élménye, de egy reset, és minden adat újratöltése visszahozta az élők sorába.

Harajuku - luxusnegyed.

Alapvetően nem szeretem Harajukut, ok nélkül nem is akarnám felkeresni, de, most volt rá egy elég nyomós indok. Szükségem van egy jó túrakabátra, meg pulóverre, esetleg, egy nadrág sem ártana. A nyár közepén ez annyira persze nem lenne fontos, de a Fujin, elég hideg van ilyentájt is, gyakori a talaj menti fagy még augusztus közepén is. Tehát, a meleg ruha szükséges. Masashi, az egyik PhD hallgató szerdán megjegyezte, hogy North Face cuccokat fogok venni Harajukuban, ő biztos benne. Kissé hülyén néztem rá, hogy ezt most miért is mondja, de rögtön magyarázatot is adott. A húga a North Face japán részlegénél dolgozik, így van szolid 45%-os kedvezményre feljogosító kártyája, és hétfőn mennek vásárolni, ha szeretnék, csatlakozhatok hozzájuk, és akkor persze nekem is elintézik az árengedményt. Szóval, Kánaán, és hatalmas mázli. Legalábbis, akkor még így gondoltam. Rögtön ki is néztem magamnak egy felső kategóriás kabátot az amerikai honlapról, gondoltam, ez kell nekem, soha az életben nem lesz többet ilyen lehetőségem, ki kell használni. Szerencsére, kicsit bennem volt a kételkedés, így egyedül is tettem egy látogatást a boltban, hogy megnézzem, mi a kínálat, és milyenek az árak. Hát, nem kicsit csalódtam. Úgy tűnik, hogy a helyi North Face üzletpolitika egy kicsit más, mint Európában. Persze, a neten kiválasztott cuccok közül egyet sem találtam meg, helyettük mindenféle rikító vacak volt valami döbbenetes áron. Citromsárga, neonzöld, világoskék, és hasonló színek domináltak, és komoly túracuccok a bakancsokat leszámítva nem igazán fordultak elő, divat 100%, funkcionalitás 0%. Egy igazán gusztustalan pehelydzseki, ami még ráadásul nem is vízálló is 32000 jen volt. Túrakabát nagyjából egyféle volt, természetesen GoreTex, ami előre vetíti az árat, közel 50000 jen. Szóval, nagyon gyorsan biztossá vált, hogy én itt semmit nem fogok venni, mert még a majdnem fél ár is jóval a fájdalomküszöböm felett jár. Reméltem, hogy nem ennyi az összes felhozatal, és csak a harajukui üzlet ilyen szánalmas, így hirtelen felindulásból elgyalogoltam Kandába, ami laza 15 km sétát jelentett.

Chiyoda - Mesterséges tó a császári palota körül.

Már említettem, hogy ez a városnak az a része, ahol elég sok túrabolt van, gondoltam, megnézem, mi a kínálat. Közben útba ejtettem pár érdekesebb pontot, mint például Chiyoda. Ez a császári palotát körbevevő park. Már egyszer jártam itt, igaz, akkor csak a másik felét néztem meg, persze, csak kívülről, mert az egész le van zárva. Ezen az oldalon sem jobb a helyzet, körbe lehet sétálni, de annyi.

National Museum of Modern Art

Kanda szerencsére már profibb hely, nem csak a divaton van a hangsúly, itt már jóval komolyabb üzletek vannak, nagyobb választékkal, és kicsit alacsonyabb árakkal. Persze, még így is rohadt drága minden, cirka annyi jenben, mint otthon forintban, de már nagyjából vállalható. Igaz, ahogy számoltam, még így is legalább 40000 jenbe fog fájni ez a történet (ami kissé túlmutat a fizetésem szabadon elkölthető részén), de ebből lesz egy kabát, egy nadrág, egy polár pulcsi, kesztyű, meg póló. Szóval ez már egészen baráti, bár, inkább nem számolnám át forintba. Most már csak Masashit kell meggyőznöm arról, hogy ne Harajukuban akarjon magának vásárolni. Persze, ki tudja, lehetséges, sőt, inkább valószínű, hogy a divatot helyezi előtérbe. Hétfőn kiderül.

Az igazi betondzsungel.

Nyolc körül meguntam a nézelődést, szereztem vacsorát, és hazavonatoztam.
Este tervezgettem egy kicsit a vasárnapi programot, és rendbe tettem a Garmin agyát.

Legközelebb, ha minden jól megy külön írás következik, történt ez-az a múlt héten. Bocs, ha kissé elhanyagolva érzitek magatokat, lesz kárpótlás.

További képek ITT!

Hozzászólni itt lehet!