2024. március 29., péntek

Gyorskeresés

Tokió blog - Július 8.

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

07.08. Vasárnap
Hol vagyok? Miért van rajtam ruha? Mennyi az idő? Nagyjából ezekkel a kérdésekkel ébredtem, mindezt pokoli fejfájással megspékelve. A tegnap este szürreális képekben tért vissza, aztán szép lassan nagyjából minden részlet a helyére került, és tudatosult, hogy ismét sikerült szétcsapnom magam. Ez elég régen fordult elő, persze, nem ennyi szesztől, mint most. Előkapartam a telefonom, reggel kilenc óra. Lövésem nem volt, hogy hány órát aludtam, de azt biztosan tudtam, hogy nem eleget. Végül még tízig kómáztam, aztán feltűnt, hogy elállt az eső, és azért van ilyen fehérség, mert süt a Nap. Bevillant, hogy mára jó idő esetén valami nagyobb programot terveztem, persze, a múlt éjszaka után ez a lehetőség eléggé esélytelennek tűnt. Felkeltem, körbenéztem, hogy felmérjem a tegnap éjszaka maradékait, mint kiderült, jó négy deci whiskyt sikerült eltüntetnem, ez nem is olyan veszélyes mennyiség, az állapotom alapján többre gondoltam.


Annyira nem volt szép az idő.

Úgy voltam vele, hogyha minden összejön, és a fejfájást sikerül egy kissé háttérbe szorítani, akkor még egy állatkerti kirándulás szóba jöhet. Ueno már megvolt és a látványosság, amit kihagytam, nevezetesen egy újszülött panda, már múlt időbe került, ugyanis a kis jövevény csak gyors látogatást tett ebben a világban, és tüdőgyulladásban elpusztult. Viszont a Tama Zoo még a listán volt. Az idő olyan felemás arcát mutatta, ugyan sütött a Nap, de a levegőben lógott az eső lehetősége is, így a hegyek szóba se jöhettek. Elég egy futó zápor, hogy rommá ázzak, ami terepen annyira nem kellemes. Meg, amúgy sem voltam valami jó állapotban. Gyors fejszámolás után arra jutottam, hogy ha fél egy felé sikerülne megérkeznem az állatkert kapujához, akkor ötig még bőven maradna időm nézelődni.


Tama-zoo

Lesz, ami lesz, megpróbáltam. Fél óra alatt összekapartam magam, meg a reggelit, ruha, elemek, fényképező GPS, pénz, papírok stb, és már téptem is az állomás felé. Most nem Hatanodaiból indultam, hanem valami kimondhatatlan nevű állomásról, ahonnét a vonat egyenesen Meguróba vitt. Onnan gyors váltással Shinjuku, majd ismét a Keio line. Most már minden zökkenőmentesen ment, simán meglett az állomás, és már a vonatot sem néztem el. A fél egy végül nem jött össze, de negyvenötkor azért sikeresen megvettem a belépőjegyet. Volt tizenöt perc várakozás a csatlakozásra, amit nem számoltam bele, de ez előfordul.


Udvarló


Hópárduc


Vörös panda

Az állatkerttel kapcsolatban túl sok újdonságot nem tudok elmondani. Ez is államilag támogatott, tehát, 600 jen a belépő, ami szinte ingyen van. Ez is, hasonlóan Ueno-hoz nagyon szép, rendezett, tiszta. Nagyobb területen fekszik, így kevésbé zsúfolt, és sokkal több zöld terület van benne. Itt főleg olyan fajok vannak, amik a másikból kimaradtak, így tulajdonképp a kettő tesz ki egyet. Ami itt újdonság volt az Ausztrália élővilágát bemutató rész kenguruval, wombattal, és persze koalával.


Ebédidő

Eddig koalához még nem volt szerencsém, aranyos, de tényleg olyan, mint aki kissé túllőtt a célon, és istenesen betépett. Le van lassulva, esetlen, bizonytalan, és úgy általában véve nem stresszeli túl az életet. A másik érdekesség az afrikai részleg volt, gyakorlatilag külön része az állatkertnek. Hatalmas kifutó van az állatok számára, de a legjobb soruk talán az oroszlánoknak van. Indul oroszlánbusz elég gyakran, és beviszik a látogatókat a kifutóba, ami cirka egy fél focipálya nagyságú füves, tavas rész.


狸 - tanuki - nyest


Elkapta!


A szafari.


Azt hiszem, figyelnek...

Ezt kihagytam, elment az utolsó járat, mire odaértem, meg voltam már szafariban, annyira nem hozott lázba, hogy fizessek érte. Helyette inkább megnéztem a fő attrakciót, ami igazán emlékezetessé tette a kirándulást, a lepkeházat. Az valami szenzációs volt.


A lepkeház.


Nagyobb, mint aminek látszik.


Fecskefarkú lepke, helyi kiadás.

Hatalmas üvegkupola alatt egy virágokkal, és bokrokkal teli dzsungel, ahol százával, de inkább ezrével repkedtek a különböző pillangók teljesen szabadon. Az itteni lepkék között akadnak igazán méretes példányok, egypár nagyobb volt, mint a tenyerem. Sajnos, ez a hely is ötkor zár, így fél öt körül el kellett hagyni a zárt épületeket, majd fél óra alatt lassan ki kellett sétálni a kapun. Itt sem volt időm mindent megnézni, cirka az ötöde van még vissza, lehet, hogy még visszanézek, ha majd nagyon unatkozok.


Záróra

Ötkor ott álltam az állatkert kapujában, és azon gondolkodtam, hogy merre tovább. Hazamenni még nem volt kedvem, úgyhogy mentem egyet a környéken. Van egy monorail, ami pont az állatkert előtt megy el, gondoltam, követem egy kicsit, aztán, ha megunom, visszamegyek vele a kiindulópontra. Ebből persze az lett, hogy átértem egy másik régióba, és megtaláltam a magasvasút végét. Úgy hét kilométerre van az állatkerttől a Tama régió központjában, fantáziadús nevén Tama Center-ben.


Tama-center, sétáló utca.

Ez gyakorlatilag egy Tokióhoz tartozó terület, viszonylag új része a városnak, ha jól dereng a hatvanas évek körül kezdték el építkezni, addig egy erdő volt itt. Nem nehéz elhinni, még most is látni újonnan épült, és épülő hatalmas lakótömböket. Mivel, viszonylag távol van a városközponttól, és közel vannak a hegyek, népszerű ez a terület, egyre több ember költözik ki ide. Vonattal cirka egy óra az út Shinjukuba, vagy Shibuyába, onnan meg gyakorlatilag bárhová el lehet jutni a Yamanote Line-nal. Szóval, igazán ideális hely a városból kitörni vágyó embereknek. Persze, lassan megszívják, mert olyanná alakul ez a rész is, mint a főváros központja, azaz, zsúfolt, leaszfaltozott, forgalmas. Ezzel a negyeddel kapcsolatban lenne egy feladványom, hátha valaki megtalálja az összefüggést. Melyik animéhez van köze, és miért?
Bevallom, nekem is Hiro említette ezt, magamtól nem jöttem rá, túl régen láttam már az animét ahhoz, hogy emlékezzek rá részleteiben.


Még mindig épülnek új tömbök.

Visszatérve Tama Centerhez, eléggé kellemes környék sok parkkal, és sok fával, bár nekem még mindig erősen túlzsúfolt, nem tudnám itt elképzelni az életemet egy 20-30 négyzetméteres dobozba zárva a sokadik emeleten. Minden tiszteletem azoknak, akik tudnak panellakásban élni, én képtelen lennék rá huzamosabb ideig.
Egyébként, nem csak a városiak kezdtek el kiköltözni ide, két nagy egyetem is fogta magát, és egy az egyben otthagyta Tokió belvárosát, és pár évvel ezelőtt kivonult a peremterületre. A régi ingatlanjaikat eladták, és itt húztak fel hatalmas telkeken elképesztő méretű kampuszt. Az egyiket megnéztem kicsit közelebbről, cirka a PTE összes telkének az összessége az alapterület, rajta legalább harminc épülettel. Persze, ezek sem kicsik, több húsz-harminc emeletes toronyház is van köztük. Szép környezetben modern, igényes iskolák, a vonatozást leszámítva, tökéletes hely mind a kettő, szívesebben dolgoznék ezekben. Mennyivel egyszerűbb lenne túrázni...


Chuo University

Mivel sajna hét körül elkezd sötétedni, beszüntettem a mászkálást, és vonatra ültem. Szerencsére, a Keio-line egyik oldalága megtalálható itt, úgyhogy, egyenes út vezetett vissza Shinjukuba. Végül a Monorailt nem sikerült kipróbálnom, pedig biztos jó a kilátás belőle, mivel pár helyen 20-30 méter magasan vezet a sín. Mindegy, talán legközelebb.


Itt a vége!

Az időjárás nem szívatott meg, nem volt semmi eső, zápor, és egyéb gonoszság, úgyhogy az enyhe másnap ellenére jó kirándulás volt. Mai séta úgy 10 kilométer körül lett, viszont a ládázás ma százszázalékosan sikerült. Egyből egy… Valahogy nem volt több rejtés a közelemben.

További rengeteg kép ITT!

Hozzászólni itt lehet!

  • Nem lehet hozzászólni
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.