04.23-27. Hétfő - Péntek
Nincs értelme külön venni a napokat, nem történt sok minden a hét ezen részén. Örök érvényű igazság: a meló unalmas. Bár, végre van némi remény. A cikkolvasás átmenetileg szünetel, ugyanis dolgozom. Kedden indult a munka érdemi része, rögtön kissé sűrűre sikeredett a program. Reggel kollégám úgy fogadott, hogy, ugye kész a prezentációm a mai fél hatos workgroup meetingre. Csuklóból visszakérdeztem, hogy mi? Milyen előadás? Ne szívass már ember, az enyém csak májusban lesz. Kolléga vigyorogva visszakérdez, hogy nekem akkor nem szólt Tom? Mondom, nem, rohadtul semmit nem mondott, senki. Srác tovább röhög, közli, hogy semmi gond, csak pár diás előadás kell arról, hogy mit is fogok csinálni, és mik a terveim. Ó, remek. Mik a terveim? Túlélni. Mit fogok tenni ennek érdekében? Bármit. Úgyhogy, délelőtt további része agyalással, és koncepciógyártással telt. Nagyon örültem neki, hogy az elmúlt hetekben rengeteget olvastam, néha tudományos cikkeket is, nem csak a PH!-t, és így legalább kicsit képben vagyok a témámmal kapcsolatban.
Ebédre az előadás erős béta fázisba került, megjött Tom, elmentünk kajálni, utána megjegyezte, hogy akkor most kimérjük az oldatokat, amikre szükségem lesz a csütörtöki kísérlethez. Nem hittem a fülemnek. Egyrészt, a prezentáción még kéne kicsit csiszolni, másrészt meg, milyen oldat? Milyen kísérlet? Mi van? Mondta, hogy segít, csak számoljam ki miből mennyit. Úgyhogy, hirtelen a legelfoglaltabb emberré léptem elő. Kicsit kapkodva bár, de végül minden meglett. Igaz, számolni továbbra sem tudok, és a prezentáció sem volt az a közönségdíjas szereplés, de Tom mondta, ennyi elég volt itt, de majd két hét múlva előadom az egész intézet előtt, úgyhogy kicsit még dogozzak rajta. Mondtam, hogy rendben, ha tudom, hogy mit kell csinálnom, és mikorra, nem lesz gond, bár továbbra is tartom, hogy angolul előadni halál.

Végre csináltam valamit. Igen, érdemi, kétkezi munkát. Nekiálltam Tom segítségével sejtet tenyészteni. Tudom, ez rohadtul nem hangzik izgalmasnak, de mégis. A több heti cikkolvasás után kb. maga a megváltás. Oldatokat kevergetni, retinát preparálni, agyalni, és reménykedni, hogy lesz valami a kísérletből. Felmerülhet a kérdés, némileg jogosan, hogy honnan van állat? Őszintén megmondom, lövésem sincs. De, nem is érdekel. Tom szerezte őket, mondván, hogy már nem kellenek. Úgyhogy, szabad préda. Úgy látszik, azért itt is működnek bizonyos trükkök, csak itt rafkósak a népek, és szeretik előadni a szabálytisztelő, előírást követő, jó tanuló stílust. Aztán, ha valami nagyon kell, megoldják valahogy. És ennek én most nagyon, nagyon örülök. Egyébként ez csak amolyan előtanulmány. Vagyis, kipróbáljuk, hogy működik az eddig eltervezett módszer a gyakorlatban, és eldöntjük, hol kell még módosítani, és mi az, ami megfelel az elvárásainknak. Tehát, az állatok származása, kora stb. nem is annyira lényeges dolog. A furcsa az egészben, hogy van segítségem. Méghozzá nem is akárki, hanem egyenesen a témavezetőm, akinek gyakorlatilag módszerek jelentős tárháza a kisujjában van. És segít, tanít, néha az agyamra megy, de akkor is. [censored]

Szerda hajnalban megvolt első igazi földrengésem is. Reméltem, hogy nem fogom megtapasztalni, de valljuk, de ez erősen esélytelen kívánság volt. Hajnali fél hat tájban arra ébredtem, hogy mozog az ágy. De nem akárhogy, hanem a már korábban leírt, oldal irányú, lökdösés-szerű módon. Csak, most nem kicsit, alig észrevehetően, hanem egyre erősebben úgy rendesen, mintha rugdosnák. Poharak csörögtek, valami leesett valahonnan, gondolkodtam, hogy most akkor mi legyen. Felkeljek? Attól most jobb lesz? Látnék valamit? Kétlem. Végül maradtam fekve, és figyeltem. A rengés először kisebb volt, majd erősödött, de amikor úgy voltam vele, hogy ez már kezd sok lenni, tompult. Majd még egyszer, és annyi. Az egész műsor úgy egy percig tarthatott. Most már nem viselt meg. A francnak nem hagyják aludni az embert. Fordultam egyet, és bólintottam még másfél órát. Ezt már a többiek is érezték. Reggel ez volt a fő beszédtéma. Mondták, hogy ez az ő skálájukon hármas erősségű volt, az enyémen meg valahol 4-5 között. Kiderítettem idő közben, hogy ők a Shindo-skálát használják. Persze, echte japán rendszer, és naná, hogy más elven működik, mint az általunk ismert Richter-skála, a Mercalli rendszerrel analóg. A Richter az egy pontból felszabadult energiát veszi alapul, és nem törődik a rengés jellegével, szeizmográf által mért értékekből számol logaritmikus alapon a távolság függvényében. A Shindo rendszert hidegen hagyja az energia, és inkább a szubjektív érzetet helyezi előtérbe. 0-7-ig számozott tíz lépcsős rendszer, az első a nem érezhető, a hetedik a kissé tájformáló erejű. Tehát, ha van egy földrengés, akkor a Richter skála az adatok alapján megadja, hogy mekkora energiafelszabadulással járt, és mond rá egy értéket. A Mercalli rendszer viszont azt mutatja meg, hogy az adott pontban, ahol tartózkodott az észlelő, milyen volt a rengés szubjektív érzete, és milyen károk keletkezhettek. További infó: Wiki…
(Szücsi, ha valamit nagyon elszúrtam, légyszi szólj! ) Errefelé kb. havonta fordul elő ekkora rengés, de ettől most volt, aki kicsit megijedt, mert nem szokott ilyen sokáig tartani, és nem lehetett tudni, hogy nem fordul-e át komolyabba a dolog. Bár nem beszélnek róla, és látszólag közönyösek, de még nagyon bennük él a tavalyi katasztrófa emléke. Nem látszik semmi, és tök közömbösen dumálnak, ha szóba kerül, mintha próbálnák elodázni, de azért érezni, hogy félnek. Senki nem tudja megmondani, hogy mikor lesz a következő nagy rengés, és hol. Épp mostanában hallottam egy elcsípett beszélgetésből, hogy jelenleg is 40000 iskolás gyereket kezelnek PTSD-vel (poszt-traumás stressz szindróma) az érintett térségekben.

A hét nagy eseménye, hogy szerdán megérkezett az első fizetésem. Ez már nagyon kellett, végre vihetek egy kis luxust az életembe. Érdekes módon, az ígért 25-ére a számlámon volt a pénzem, és a kezemben a nyomtatott bizonylat nettó, bruttó, levonások stb. Ez sem az a megszokott dolog. Nem volt szarrágás, hogy a bizonylat 3-4 héttel később érkezik, és jó esetben csak a bizonylat, rossz esetben a pénz is. [censored]
Viszont, ha otthon nem is sűrűn jön lóvé, legalább egyszerű hozzájutni. Ipari méretűt sikerült szopnom a pénzkivétellel. Ugyanis, a számlám az itteni postához tartozik. Kártyám még nincs, de a kis könyvecskével, amit kaptam a számlanyitáskor, szintén lehet pénzt felvenni. Megkérdeztem, hogy, meddig van nyitva a posta, vagy a pénzfelvétel éjjel-nappal lehetséges-e. A válasznak nem örültem. Posta fél hatig, utána zömmel nincs automata se, és ünnepnapokkal is vigyázzak, mert általában akkor se lehet pénzhez jutni. Na, ez marha jó. Mivel általában 7-8 körül végzek, esélyem sincs eljutni a helyi forráshoz zárásig. De, kb. 1 km-re van egy másik fiók, ami nyitva van 23:30-ig, legalábbis az intézet titkárnője ezt mutatta a térképen. Szuper, ez kell nekem, gyorsan rögzítettem a helyet az agyamban, még időben, mert már zárult is be a böngésző. Még jó, hogy vizuális típus vagyok. Meló után elgyalogoltam kb. a megadott helyre este nyolckor, posta sehol. Ez így nem lesz jó- gondoltam, itt valami nem frankó. Félórányi bolyongás után meglett a fiók a feltételezett helytől kb. 10 méterre, sötéten, bezárva. Ajtón matrica: ATM 17.30-ig. Aha, anyátok. Akkor a neten mi is volt az a 23:30? Dühömben mentem még pár kört a környéken, közben elszidtam mindenkit alaposan. Egyszer csak, kb. 100m-re a térképen jelölt ponttól találtam egy telefonfülke-szerű bódét. A fura csak az volt, hogy ugyanaz a logó díszelgett rajta, mint a kis számlakönyvemen. És végre, az ATM rendelkezésemre állt, minő meglepő, 23:30-ig… Azért ez gonosz volt tőlük, de a lényeg, hogy szerezhetek egy kis pénzmagot. Beléptem, könyvecske elő, és itt kezdődtek az igazi gondok. Hogy kell betenni? Infó semmi. Mindegy, majd lapoz ez a szemét, ha jót akar magának. Könyv beküld, gép elnyeli, majd közli, hogy mik a lehetőségek. Persze, japánul. Szerencsére, bal aló gomb: „English guide”. Fasza. Hülyebiztos a rendszer.

Na, igen, csak angolom nem a legtökéletesebb, mint azt már írtam, és hiába váltak olvashatóvá a gombok, nem értettem így se sokat. Volt 7 opció. Abból négyet gyorsan kizártam, nem akarok se ellenőrizni, se megújítani, se mit tudom én, hogy mit. Vajon, mit takar a ’deposit’ gomb. Hátha alapon megnyomtam. Gép elindul, piros feliratok tömkelege, könyvecském előjön, tegyem be máshogy. Végre egy ábra, hogy hogyan is kellene. Könyv betesz, gép kerreg, mint állat 3 percen át, gondoltam remek, most semmisül meg a füzetem a havi fizuval együtt. Végül kinyílik egy nyílás, képernyőn felirat: „Helyezze be a feltölteni kívánt összeget.” Aha tényleg, deposit, jól van Attila… Akkor, másik gomb. Ismét piros felirat: „Vegyem tudomásul, hogy a következő feladathoz tudnom kell a kedvezményezett nevét, és számlaszámát.” vagy, valami hasonló. Jó, ez sem az, ma én vagyok a kedvezményezett. Harmadik lehetőség: ’Withdrawal’ Na, nekem ez visszakozást, visszavonulást jelentett eddig, mint a cancel… Mint kiderült, ez a pénz felvét opció. Leemeltem a szükséges összeget, pénz, könyv ki, Attila vigyorogva távozna. Vigyor gyorsan eltűnt, miután kint már vagy 10 ember állt sorban, és várta, hogy befejezzem végre a szenvedést. Jó 15 percet tököltem, de közben senki nem kopogott, nem anyázott, mindenki várt türelemmel. Azért valószínűleg jobb, hogy nem vagyok gondolatolvasó. Elnézést kértem, és gyorsan leléptem.

Ma, azaz csütörtökön semmi extra nem történt, dolgoztam, de nem akarok ezzel untatni senkit. Felhívtam aput születésnapja alkalmából. Megtanultam használni a Skype feltöltéses opcióját, úgyhogy tudok vezetékest, és mobilt hívni, és nem került egy vagyonba. Ezt fogom még használni, azt hiszem. De, elvileg holnap lesz netem… Ha minden jól megy, felkerül a logoutra az első adag, kétheti blog. Megígértem, kicsit késve, de talán összejön. Bár, amennyit hitegették ezt az internet dolgot, már csak akkor hiszem el, ha valóban működik.

Képek sajna nincsenek.

A témához hozzászólni ITT lehetséges!