Ki ne ismerné mindenki kedvenc, hablatyoló, fülével repülő főhősét, Raymant?
Biztos sokaknak okozott mára már nosztalgikus örömöt, és emléket, a temérdek mellékszállal, és persze a három főepizóddal 2011-ben megjelent a klasszikus játékmenetet felidéző Rayman Origins, mely visszatért nagy sikerű széria alapjaihoz, sok-sok újdonsággal megspékelve. A szinte minden platformra megjelent játék hihetetlen sikereket ért el, és most nagy szerencsénkre itt egy újabb rész, amiről személy szerint sosem gondoltam volna, de szintúgy felülmúlta az elvárásaimat. Hát igen, ilyen az, amikor egy franchise megálmodója (Michel Ancel) is részt vesz a fejlesztésben (manapság erre nem nagyon van példa, ha egy reboot készül.). Igazából ha nagyon beleakarnék kötni ebbe a játékba, egyetlen egy dolog van, ami hirtelen eszembe jut. Lényegében ugyanaz, mint az Origins, de ez egyáltalán nem baj. A jó receptet ugyebár nem szabad elrontani! Maxium igény szerint fűszerezni, jelen esetünkben is ezt történt.
Újdonságnak számítanak azok a pályák, amikre főleg rockzenei aláfestéssel kell végigszaladnunk (olyan számokra mint a: Ram Jam-től a Black Betty, a Survival-tól az Eye of the Tiger, vagy a Kill Bill-ből ismert Woo Hoo, és a Antisocial-tól a Trust).

Mint minden platformjátéknál itt is az ugrálásé, bunyózásé a főszerep, enyhe logaikai feladatokkal megnehezítve a dolgunkat. Több képesség, karakter, és pálya is feloldásra kerül a játék előrehaladtával, sőt még egy pályaszerkesztőt is kapunk! A sztori nincs túlkomplikálva: az teensie-ket elrabolják a gonosz dark teensie-k, és ahogy az lenni szokott, nekünk kell kiszabadítanunk őket. Ez nem épp olyan egyszerű, mert jól elvannak rejtve minden egyes pályán.
Feltűnik még az Origins-ból ismert Varázsló (és a megszokott karakterek, meg persze pár új szereplő), aki szintúgy borsot fog törni az orrunk alá párszor. A pályák eléggé változatosak, megfordulunk majd dzsungelben, víz alatt, görög tájakon, arénákban, laboratóriumban, és persze a főgonoszokból sem lesz hiány.

Másik fő célunk a gyűjtögetés. Kis lum lényecskéket kell összeszednünk, lehetőleg minél többet. Ezekből tudunk vásárolni kedvünkre megannyi jópofa dolgot. Másik újdonság még, hogy Murfy-t is irányítanunk kell, Rayman hűséges követőjét. Mindenféle platformokat mozgathatunk vele, köteleket vág el nekünk, így segítve az előrehaladásunkat. A grafika, és zene mellett sem mehetek el szó nélkül, valami egészen egyedire sikeredett. Sokkal színesebb, látványosabb, meseszerűbb lett, mint amit az előzményből ismerhetünk. Dinamikusan társul az egyre nehezebb pályák mellé az izgalmas, jópofa zene, és a változatos festői környezet.

Természetesen van lehetőség kooperatív játékmódra , remek szórakozás lehet egy Vasárnap a családdal, vagy a haverokkal pár sör mellett. A maximalistáknak is van egy jó hírem, ha az össze pályát kipörgettük, akkor a már megszokott módon újra nekieshetünk ezeknek, csak pár változtatással az úgynevezett Invasion játékmódban.
Apropó játékmódok, van még Kung Foot focis minijáték, ami főleg több játékossal a legszórakoztatóbb.

A ranglistán pedig folyamatosan új, és változatos kihívásokkal tudjunk megmérettetni magunkat. Még mindig nem győzött meg ez a temérdek tartalom? Akkor van még egy valami: a Rayman Origins-ból is kapunk 40 pályát, hát kell ennél több? Szerény véleményem szerint az év egyik legjobb platform-indie játékával van dolgunk, mindenképp megérdemel egy próbát, még azoknak is, akik esetleg nem ismerik a szériát. Higgyétek el nem fogjátok megbánni!