Kezdjük azzal, hogy már múltkor is eléggé felhúztam magam, amikor is az internetes letöltések után is adót vetnek ki. Most pedig itt az új bombahír, hogy már az iskolai szalagavatókon, a tánc során leadott zenék után is jogdíjat kell fizetni.
Komolyan mondom, kezdem úgy érezni magam, mint valami középkori országban, ahol az Artisjus nevű kiskirály még a fing után is adót vetne ki. Az egészban az a legvérlázítóbb, hogy annyira gátlástalanul és mértéktelenül vetik ki (és növelik a meglévő) jogdíjakat, hogy talán pont ez lesz a vesztük. Idézem a cikkből a számomra legérdekesebb pontot:

"Valóban benne van a törvényben, hogy az iskolai tanmenetbe beilleszthető rendezvényeken, oktatási célból ingyen is fel lehet használni a zenéket, de a törvény külön nevesíti, hogy az 'iskolai táncmulatság' nem tekinthető oktatási célú előadásnak" - mondta Filák Mária. Az Artisjus szerint a szalagavató táncmulatságnak számít, ezért fizetni kell utána.
A törvény ugyanakkor azt is kimondja, hogy amennyiben az előadás "jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja", úgy iskolai ünnepélyeken is díjmentesen játszhatóak le a zenék. Ez akkor érvényes, ha a rendezvényre nem szednek belépőjegyet.
Filák Mária szerint az ünnepély addig tart, amíg a diákokra szalagot tűznek, utána táncmulatság kezdődik: "mi ezt a jogértelmezést használjuk, én így alkalmazom a törvényt" - mondta. Az értelmezést szerinte az támasztja alá, hogy a törvény a "táncmulatságot" külön kiemeli, "és a szerzői jogi törvény irányadó magyarázatai is így foglalnak állást" - mondta. Filák Mária semmiképp nem tartja önkényesnek a szalagavatók ilyen jellegű kettéosztását, de azt mondta, hogy "aki másként vélekedik, az szabadon védekezhet a bíróság előtt". Az iskoláknak kiküldött bejelentőlapon az iskoláknak kell kiválasztania és bejelölnie, hogy milyen rendezvénynek tartják a szalagavatót, de a lehetőségek között az Artisjus nem kínálja fel az iskolai ünnepélyt. [origo]

Sajnos nem vagyok sem jogász, sem jogvédő, de nekem ez itt nagyon ködös, nagyon szubjektív és eléggé támadható. Kedves Filák Mária így értelmezi, de könnyen lehet, hogy a bíróság másként. Bár nem akarom még ezt a személyes bejegyzést sem politikai síkra terelni, azért szívesen elbeszélgetnék Hiller István miniszterúrral, hogy milyen megfontolások vezetik, amikor gondolkodás nélkül, azonnal elfogadja az Artisjus módosított és új jogdíjait. Megkérdezném tőle, hogy ellenőrzik-e a céget olyan vonatkozásban, hogy mely hazai és külföldi előadók kapnak milyen összegű támogatást ahhoz képest, amennyi jogdíjat begyűjtenek.
A cíkkben szerepelt egy 60.000Ft-os tétel, amennyit egy középiskolától elkérnek, ráadásul a korábbi évekhez képest ez jelentősen emelkedő tencenciát mutat (szintén a cikk alapján). Ez a tencencia szintén elég érdekes, lévén a szalagavatók tradícionális, nem nagyon változó események, programjuk évről évre megegyező, vagy nagyon hasonló. A leadott zeneszámok is évről évre ugyan azok. Mi indokolja tehát az egyre emelkedő jogdíjakat? Hol van ez szabályozva, és hol van annak gátja, hogy jövőre ne kérjenek kétszer, háromszor ennyit (ahogyan a mostani összeg is a korábbi évek többszöröse). Úgy vélem, itt valami nagyon-nagyon bűzlik, és szimplán arról van szó, hogy egy teljesen kontrollálatlanul működő, államilag engedélyezett magánkézben lévő cégről van szó. Az ilyen cégek pedig profitorientáltak, ezért növelik évről évre a bevételüket. Ugyanakkor az állami szinttel való összefonódását a cégnek szintén fel kellene göngyölíteni, hiszen a döntéshozók nyilván kapnak ösztönzést, hogy el legyen fogadva az új szabályozás.
Remélem van itt a PH!-n olyan jogász, vagy jogban járatos ember, aki szakmailag is meg tudja ezeket erősíteni, mert sajnos a fentiek csak a rendelkedésre álló források józan paraszti ésszel való kiegészítései, melyik igen gyakran szöges ellentétben állnak a valósággal (törvényekkel).