Asztalitenisz - egyéni sportág

Mondjuk táborban forgózás közben ismerkedett meg egy helyes lánnyal, vagy fiúval, de a lényeg, hogy volt már ping-pong ütő a kezében és látott már ping-pong asztalt. Az asztalitenisz hasonló cipőben jár a tollaslabdával. Hobbi szinten az emberek nagy része szereti, de ha a sportértékéről esik szó, akkor lenézik. Pedig versenyzői szinten asztaliteniszezni komoly próbatétel,rendkívüli munkabírást igényel.
Szóval van egyfajta negatív megítélése ennek a sportnak. Persze nem kell mindenkinek azt tudnia az asztaliteniszről, amit a sportot művelők tudnak. Szerencsére csak a labdarúgáshoz ért mindenki ezen a földön.
A televízióban nagyon kevés asztalitenisz közvetítés látható, mert a nagyközönség túlságosan gyorsnak, és követhetetlennek tartja a látottakat. Magyarán élvezhetetlennek. Az igazat megvallva, laikus szemnek biztos, hogy nehéz követni az asztalnál történteket. Az emberek nagy része a labda útját próbálja követni, ami hiba. Korunk asztalitenisze rendkívül felgyorsult, főleg a ''kínai ping-pong''.Az európaiak hosszan, hátulról játszanak, többször ''dobálnak'', ami jól látható, ráadásul roppant látványos. De a kínaiak ott maradnak az asztalnál és pokoli sebességgel osztják a labdád mind tenyeres, mind fonák oldalról. Asztalbiztonságuk szinte emberfeletti. Szakértő szemnek persze szenzációs látványt nyújt a sport figyelése, és ezúton szeretnék elárulni egy titkot, hogy miként lehet a televízióban nézni a ping-pongot, hogy az élvezhető legyen.
A játékosok mozgását, ütőtartását és a labda hangját kell figyelni ahhoz, hogy megértsük a történteket és nem a labdát kell nézni. Ilyen egyszerű az egész. A játékosok sem a labdát figyelik, mert nem is látják olyan gyorsan jön feléjük, ráadásul az alatt a néhány századmásodperc alatt, amíg a kis kaucsuk a játékoshoz ér, számtalan dolgot kell az agynak regisztrálnia. Például: milyen fals van a labdában; hogyan tudok rá reagálni; esetleg rápörgessek vagy droppoljam le vagy dobjam föl vagy üssek rá; kiforduljak tenyeresre; hol áll az ellenfél; hova helyezkedjek az ütés után; hátralépjek vagy maradjak asztalnál; és tovább lehetne hosszan sorolni.
Aki versenyző lesz, az elmondhatja magáról, hogy kiváló improvizációs késsége van, nagyon jó az ütemérzéke és komplett idegroncs. Kicsit túloztam, de pillanatok alatt dühbe lehet jönni, mivel roppant idegölő játék az asztalitenisz. Ugyanakkor, ha ping-pongosok között nő fel az ember, akkor megtanulja kezelni a zrikát, a beszólásokat. Idővel már észre sem veszi, hogy hozzá szóltak. Kell is a nyugalom, mert kegyetlen tréfák, zrikák hangzanak el minden nap, és csak úgy lehet ellenük védekezni, ha az illető is visszaszól, vagy nem vesz róla tudomást. Mivel roppant nehéz rendesen elsajátítani az asztalitenisz apró-cseprő fortélyait, ezért mindenki hiú a tudására. Egy valamit viszont szeretnék leszögezni. Ezek a beszólások nem rosszindulatúak! Ha valakit nem szeretünk ahhoz nem szólunk, inkább a közeli barátokra fáj a fogunk.

ÉN VILÁGÉLETEMBEN IMÁDONI FOGOM AZ ASZTALITENISZT