Leginkább azért nyitok erre egy blogbejegyzést mert szeretném kikérni a véleményeteket, hogy ti mit tennétek az én helyemben, ezzel a fura helyzettel kapcsolatban!
Aki esetleg még régebben olvasta blogbejegyzéseimet, az láthatta hogy kissé mentális problémákkal küzdök az életemben, emellett tudom azt, hogy rendkívül szánalmas embernek nézek ki, hiszen leginkább a mozgássérülteknek és egyéb lelki és fogyatékkal élőknek lehetnének nagyobb problémájuk, ezzel is tisztában vagyok.
A blogbejegyzésemet leginkább szakmai oldalról szeretném megközelíteni, de előfordulhat az is, hogy lelki oldalról is lesz egy pár szó a blogbejegyzésemben.
Amikor visszatekintek, miért is léptem az informatika világába, nem tudom eldönteni a mai napig, hogy jól választottam-e, de ha meg abba gondolok bele, hogy mi mást választhattam volna, akkor szörnyülködök el magamon, hogy leginkább ehhez a szakmához képest máshoz nem igen értek és ez rendkívül nagy szomorúsággal tölt el!
Gyerekkoromban kezdtem el érdeklődni a szakma iránt. Amikor megláttam, hogy az apám éppen Windows XP-t telepít és formázza a merevlemezt, akkor kezdett meg leginkább érdekelni az informatika. Emlékszem, amikor úgy 8 éves lehettem nagyon zavaróvá vált az, hogy korlátozott fiókkal kellett lennem, mert mindig jogot kellett kérnem ahhoz, hogy feltehessek valamilyen játékot. Akkor kezdtem el kutakodni az interneten, hogyan is lehetne felrakni játékot anélkül, hogy Rendszergazda jogot kellene kérnem. Ezt úgy orvosoltam, hogy elvileg a Windows XP-s Rendszergazda fiók eleve üres jelszóval van, ezt csökkentett üzemmóddal lehetett elérni. Ezt a lehetőséget kihasználva tettem fel programokat a gépre. Vagy amikor örök internetet akartam csinálni és véletlen feltettem egy VPN-t, ami azt eredményezte, hogy amikor beléptem abba a fiókba mindig kékhalált kaptam.
Vagy amikor 9 évesen minecraft szervert csináltam és portot nyitottam a routeren, hogy lehessen egy saját minecraft szerverem, persze akkor is azon gondolkodtam, hogyan lehetne olyan IP-m ami olyan egyedi, mint egy szervernek például. Vagy amikor kaptam egy Samsung Galaxy Mini 2 telefon 10-11 évesen és zavart engem az, hogy nem rakhattam fel témákat a telefonomra ezért kirootoltam a telefonomat és feltettem egy Cyanogenmod 10-t majd végül 11-t. És amikor úgy szedtem fel a szomszéd hálózat Wifi jelszavát, hogy egy WPS alkalmazással megnyomtam két gombot és felcsatlakoztam a szomszéd netjére úgy, hogy a jelszót nem kellett elkérnem tőle. Hozzáteszem mikor kiolvastam a wifi jelszót (root) alkalmazással, akkor a jelszó mondjuk nem az volt, hogy almafa vagy 12344566789ö stb, hanem egy rendes számkódsorozat. Abban biztos vagyok, hogy amikor ezt megcsináltam, akkor a router led-je ilyenkor pirosan villogott utána, egészen újraindításig.
Amikor középiskolát kellett választani, akkor az informatikai iskolákban gondolkodtunk, természetesen már akkor is sok minden változott, amikor abba a kiszemelt iskolába mentünk.
A középiskolában kezdtem rájönni arra, hogy tényleg van-e értelme annak, hogy informatikusnak tanuljak, mert még a mai napig sem tudom, hogy ezen a szakmában én nekem hol lenne a helyem!
Ennek fejében valamiért 10.-ben és 11.-ben rengeteg mentális problémákkal küzdöttem, ami még a mai napig és még most is zavar az, hogy nem látom az életem értelmét.
Elvégeztem a középiskolát, van egy érettségim, emelt infóval (ágazati) és van még egy ilyen FEOR (Informatikai és kommunikációs rendszerek felhasználóit támogató technikus) számom is, CISCO CCNA1 papírt is szereztem. Még az egyetemre is felvettek, ahova jelentkeztem, csak egyszerűen nehezen hiszem el, hogy ennyire nem megy nekem...
Rendkívül szorgalmas ember vagyok. Ha valamit megkérnek tőlem, hogy csináljam meg, azt addig csinálom, ameddig meg nem oldom. Törekszem arra, hogy ne hibázzak, ha hibázok, akkor nagyon tudom magam okolni és 10000x-er bocsánatért esedezek. Zárkózott és pesszimista egyén vagyok, mindenben csak a rosszat látom meg először.
Valamiért nem látom a tudásomat gyümölcsözni az egyetem alatt. Igaz, még csak az első félévem ment el, most zajlanak a vizsgák, de egyszerűen agyilag hulla vagyok.
Megállás nélkül tanulok. Felkelek, előveszem a füzeteimet és gyakorlok mint egy robot. 600 feladatot oldok meg. Értek sok mindent, de még is megbuktam a vizsgán. Olyankor gondolkodok el azon, hogy érek én itt bármit is? Hozzáteszem, hogy úgy buktam meg, hogy elment a net 2-3 alkalommal 2percre. (4G-s hálózat lehet csak nálunk Taksony azon részén, 11.000Ft fizetünk a hulladék telekom szolgáltatásra és elmegyeget az internet, pedig 56.000Ft-s 4G routert vettem, de mindegy) Felkaptam az agyvizet és egy csomó kérdés felett elsuhantam, nem olvastam el rendesen, kapkodtam, idő hiány miatt és elbuktam...
Lesz még két vizsgám, igaz a harmadikra megkaptam megajánlott jegyet, mert szinte megállás nélkül megoldottam a szorgalmikat, meg van még pár tantárgyam is, amiből 5-st kaptam, de akkor is, megállás nélkül tanulok arra a két tárgyra, plusz amiből megbuktam és akkor is egyszerűen úgy érzem semmit sem tudok. Valahogyan teljesen felkészületlennek érzem magam...
Egyre jobban boldogtalanabb leszek, hogy bármit is csinálok, nem érem el vele a célomat, pedig próbálok küzdeni a dolgokért. Valamint egyszerűen mostanában még a gépem hangja is elkezdett zavarni ha mondjuk dogát írok. Nem bírok gondolkodni. Mindenki mondja mozduljak ki, de valamiért nem mozgat meg, nem lelem meg benne az örömömet. Már egy "szép" látványos helynél sem. Valamiért bűntudatot érzek magamban, ha a tanulás helyett a szórakozást választom.
Egyre jobban félek az élettől, lassan kikerülök a szabadvilágba és még a mai napig sem tudom, mi akarok lenni, mit akarok csinálni. Üresnek, senkinek érzem magam. Főleg akkor szomorodok el, amikor meglátom, hogy az egyetemi oktatók, milyen jól tudják az anyagot, jobb helyen vagy emellett jobb helyen is tevékenykednek, Ők érnek valamit az emberiségnek én meg nem...
Nem tudom mihez értek, miért élek? Miért nem alszom el örökre, miért nem csap el egy kamionos? Ja várjunk, undorító dolog lenne, ha elgázoltatnám magam, mert szánalmas lennék, mégjobban...
Miért nincsen egy olyan hely, ahol felajánlhatom a szerveimet, minden testrészemet, ami hasznosítható jótékony dolgokra? Legalább hasznos lehetnék az emberiségnek, valamire. Nem élvezem az életemet, valahogyan élettelennek, értelmetlennek, érthetetlennek és beláthatatlannak tartom. Félek elszúrom az egyetemet, de papírok nélkül nem kellek senkinek sem, még referenciám sincsen, semmim sincsen...
Az életemet kész nyűgnek érzem, mintha húznák magam mellett egy vasgolyót, mintha a víz előttem 20000000000000000fényévre lenne..
Nem tudom, milyen munkahelyekre vennének fel, főleg ilyen pszichológiai gondokkal, szürke látókörrel. Vagy nem is tudom mit kezdjek az életemben. Egy célom lenne, hogy mindenkit boldoggá akarok tenni az életemben, vagy mindenkinek segíteni, de nem hinném, hogy ez valaha sikerülne.
Bocsánat a szedet vedett esetleg értelmetlen mondatokért. Sajnos ha ilyen lelki állapotban vagyok, ilyesmi előfordulhat! Köszöntem mindenkinek aki elolvasta esetleg a mondanivalómat!
Vannak emberek akik fixen tudják, hogy mit várnak el az élettől és hogyan szeretnék azt élni és vannak olyanok is, akiknek idő kell ahhoz, hogy erre rájöjjenek.
). 
Persze biztos van, aki ki tudja zárni...![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Persze van egy szint ami után már kényszeres, van arra is megoldás, lsd irományom vége.
