Még néhány építő jellegű gondolat (ha nem bánod)
Amikor rosszfiúként fejéhez tartott pisztollyal kíséred a zenészt, akkor ez nagyon jól látszik a kamerából. Ez a beállás viszont így elég valószerűtlen, mert (1) a rosszfiú karja hamar elfárad, (2) miért "mutatná meg" a nagyvilágnak, hogy ő most terrorizálja a zenészt?, (3) ragyogó célpontként nyújtja oda a kezében lévő pisztolyt a távolban megbújó mesterlövésznek... oké, a mesterlövész végül őt magát lőtte ki, nem a kezében lévő fegyvert. Ilyenkor célszerű több kisebb snittel bemutatni a jelenetet: először egy szemből, ami a rémült (esetleg hátra-hátrapillantó, meg-megbotló) zenészt és a mögötte a fel-feltűnő (a zenésznek dirigáló) rosszfiút mutatja, majd egy "magyarázóbb" közelit, ami már mutatja a szituációt is a zenésznek szegezett pisztollyal. VAGY (a magyarázó közeli helyett) a zenész egyszer egy rémült hátrapillantása után el is eshet (akit aztán a rosszfiú igyekszik mérgesen mielőbb a talpára rángatni), hogy hősünk megpillantsa a rosszfiú kezében lévő pisztolyt.
A rosszfiú kilövése pillanatában a figyelmesebb néző láthatja, hogy Te is és a zenész is egy helyben álltok. Nyilván, mert a felvételnek jól kell sikerülnie és a vetődésedre és a zenész elhajolására is megfelelően rá kell készülni. Ilyenkor viszont legalább egy lépést célszerű még belvenni a snittbe a folytonosság kedvéért.
És végül: amikor crossfade-del váltanak snittet, azzal az idő múlását szokták érzékeltetni. Amikor felpörögnek az események (pl. amikor hősünk rákészül a rosszfiú kilövésére), ott érdemesebb átmenet nélküli képváltást alkalmazni.
"Majd legközelebb"
Kíváncsian várom.