Sikerült végre pótolnom, az eddigi egyik legnagyobb lemaradásomat gamer szempontból. Ennek ugyan meg volt az ára, amit az előző írásomban kifejtettem. Ugyan természetes, de ugyanakkor kicsit kényelmetlen dolog is az, hogy mindegyik platformnak megvannak a maga szuper exkluzív címei. Ennek a tortának a legnagyobb szeletét a Playstation birtokolja. De nem sokkal van lemaradva tőle a Nintendo. És a Nintendo nem kicsit tartja becsben ezeket a címeit. És mivel itt ott hiányosságok ütik fel a fejét a Nintendo háza táján, és a konzoljaik körül, ezért extrém szinten rá vannak utalva ezeknek a címeknek a kiaknázására. A The Legend of Zelda: Breath of the Wild c. játék pedig a Nintendo egyértelműen legnagyobb system seller címe. (A másik pedig a Super Mario Odyssey). És bizton állíthatom, hogy ha ez a játék nem jelenik meg a Switch első napján, akkor ez a konzol se ezt a pályát írta volna be. Biztosan döcögősebb lett volna a rajt. De nem lett az. Mert jött a The Legend of Zelda: Breath of the Wild (mostantól BotW) és a Nintendo jött, látott, és győzött??
Jelenleg az általános vélekedés úgy tartja, hogy a mostani konzolgeneráció legkiemelkedőbb címe a BotW. Ez ösztönzött engem is arra, hogy mindenképp bepótoljam. Ez így két évvel a megjelenés után sikerült is.
Teljes lelkesedéssel vetettem bele magam a kalandba. Nagy várakozásokkal álltam neki. És nem is kellett csalódnom. A hangulat, az első percektől kezdve magával ragadó. A játék (szerintem) maximálisan kiaknázza a Switch-ben rejlő potenciált. Minden téren. És az a nagy szám, hogy ha grafikailag, audió vizuálisan nem is, de minden más technikai értelemben, komplexitásban, ez a játék kifújja az órát minden más a mai napig megjelent játéknak. Akár ha a másik két nagykonzol-ról beszélünk, akár ha a PC-ről. Mert ennek a játéknak ez a lényege. A játékmechanikai elemek, a lehetőségek, a komplexitás, és a teljes szabadság. Az írásomat leginkább én is ennek fogom szentelni. Mert ugyan van a játéknak története, de egyrészt szerintem nem túl erős, és nem is az a lényeg. Fogok róla szót ejteni a későbbiekben, meglehetősen spoileresen. Ami így két év elteltével szerintem már elfogadható, másrészt aki esetleg még nem játszott a játékkal, annak se vesz el szinte semmit az élményből majd amit írok róla.
Kezdjük a nem túl fontos, technikai dolgokkal. A játék grafikája nem tartozik az elitbe. Ugyanakkor tud szép lenni, általánosságban pedig kellemesen hat a szemnek. Rajzolt stílus, helyenként pofás effektek. A játék 720p-ben (1280×720) fut. Ami egy 55"-os UHD tévén sem volt szembetűnő. Engem ugyan nem, de ugyanakkor elhiszem, ha valakit ez zavarhat. A zenék, a hangok rendben vannak. Minden anyagnak külön hangzása van a fától a fémig, minden állatnak, tárgynak van megfelelő hangja. Ugyanakkor a párbeszédek nem szinkronizáltak, csak az átvezetők alatt. Ez japán játékok esetében megszokott dolog. Az már más kérdés, hogy a főhős, Link indokolatlanul néma. Szerintem semmin nem változtatott volna ha van hangja, vannak gondolatai. A zenékre én nem emlékszem különösen. Ez biztos fura sokaknak, és biztos megvan a játéknak azon rajongóbázisa, aki oda és vissza van a soundtrack-ért. Én nem figyeltem fel rá különösebben. Megbújik a háttérben, néhány fontosabb jelenetnél, harcnál viszont előtérbe jön. Tudom, hogy eltelt két év, de egy Death Stranding után számomra semmi különöset nem nyújtott ilyen szempontból.
Az irányítás szinte hibátlan. Egy egy pontosságot igénylő célzás vagy dobás alkalmával volt csak bajom vele. De az lehet, hogy az én bénaságom volt inkább, mint a játék hibája. A harcrendszer fluid, és többrétű és tökéletes. Kardozhatunk, íjászkodhatunk. De akár a terep jelentette előnyöket is a saját előnyünkre fordíthatjuk.
És most az "oké" dolgok felsorolása után, áttérnék azokra a dolgokra, amiktől ez a játék zseniális. Mi az amit még így két év elteltével sem sikerült senkinek (szégyen szemre) megvalósítania. Az amivel ez a játék, oktat. És követendő példának kellene, hogy legyen!
Kezdjük rögtön azzal, hogy ha valamit open world játéknak hívunk, akkor az tényleg legyen "open", legyen teljesen szabad. És a Zelda az. Olyannyira, hogy a játék kezdő képsoraitól kezdve, nagyjából 35 perc alatt be is lehet fejezni. 
Profibbak már 27 perc körül is megcsinálják.
De! Ugyanakkor ez a játék bőven 100 óra feletti tartalmat kínál. És ezen két véglet között, mi játékosok, azt csinálunk, amit csak akarunk. Van ugyan egy questlánc, ami végigkalauzol minket a történeten. De az se fogja a kezünket, csak irányt mutat. Van egy élő, lélegző világ, ami arra vár, hogy felfedezzük, hogy a játszóterünknek használjuk. És ennyire szabadon még sose játszhattunk. A játék tálcán nyújtja a szórakozást, mi pedig válogathatunk az étlapról, hogy mihez is lenne kedvünk.
Mert a lehetőségek, ha nem is végtelenek, de nagyon nagyon szerteágazóak. Ez a játék rengeteg stílust ötvöz, és születik meg belőle a jelenleg legtökéletesebb open world élmény.
Alapvetően egy kalandjáték. De itt a kalandunkat nem a narratíva vezeti végig, hanem mi választjuk meg a magunk útját. Kezdetben egy szál gatyában ébredünk, hogy a végén páncélos lovagként küzdjünk meg a gonosszal, és mentsük meg a királylányt.
Ugyan a BotW térképe, méretben elmarad a Horizon Zero Dawn-étól. De változatosságban, bejárhatóságban, cseppet sincs szégyenkezni valója. Az egész térkép a kezdetektől szabadon bejárható. Különböző helyeken fellelhető tornyok aktiválása után kapjuk meg egy egy rész, domborzati rajzolatát. De az ott található dolgokat, szentélyeket, falvakat, és egyéb fontos helyeket, magunknak kell megtalálnunk. És a BotW-ban minden hely elérhető. Vertikálisan is. Minden hegycsúcs megmászható. És minden szakadékba le lehet ereszkedni. Ehhez a játék elején kapunk egy siklóernyőt. Ami jelentősen megkönnyíti a közlekedést. Ugyanakkor gyors utazásra is van lehetőség. Büntetlenül élhetünk vele, és ahogy sorra fedezzük fel a térképet, úgy egyre több és több helyre tudunk gyors utazni.
Jópofa dolog, hogy a főhősünk eszköztárának legfontosabb eleme (a fegyvereken túl persze), egy a Switch-re kísértetiesen hajazó tablet. Ezen tároljuk a térképet, a küldetéseket, és később még fényképezni is lehet vele. Erre a minimális technológiai jelenlétre, a sztori magyarázatot ad, és szépen simulnak ezek az elemek is a világba.
A térkép változatossága első osztályú. A füves legelőktől, erdőkig, havas hegycsúcsoktól kezdve, a homokos dűnéken túl, még vulkanikus (aktív vulkán) területek is vannak. Mindegyik terület egyedi, és könnyen azonosítható.
A világ él, és a világban élővilág is él. Különféle állatok, lakosok, ellenségek népesítik be Hyrule-t. A kis városkákban, falvakban a lakosok élik mindennapjaikat. Az állatok legelésznek, egymásra vadásznak, az ellenségek pedig leginkább ránk. De van mikor ők is élelemért vadásznak. A rókák meglapulva a fűben lesik az áldozatukat, a kacsák úszkálnak a tavak víztükrén. Madarak táncolnak az égbolton, szöcskék ugrálnak a magas fűben, pillangók repkednek virágról virágra. Számomra a Read Dead Redemption 2 élővilága az etalon. De a BotW egyértelműen felveszi vele a versenyt.
Az élő, lélegző világhoz hozzátartozik, a dinamikusan változó napszak, időjárás, és ezzel együtt a dinamikusan változó hőmérséklet! És természetesen mind kihatással van a játékmenetre. Itt most rövidre foghatnám, és írhatnék annyit, hogy minden úgy működik, ahogy a valóságban. De ez annyira valósághű, hogy az ember nem is gondolná, hogy a készítők mi mindenre figyeltek. Minden összefüggésben van mindennel. Ha fázunk meleg ruha kell, vagy olyan étel ami meleg érzetet ad. Például csilis sült hús. Ha vihar van, a villám belecsap a fémbe. És ha rajtunk fém páncél van, akkor pillanatok alatt sülünk ropogóssá. Ha hegyet mászunk, és a magasabb pontokon nagyobb a pára, esetleg elered az eső, akkor a vizes kövön megcsúszunk, nem tudunk mászni. Ha rekkenő napsütés van a sivatagos részen, akkor lenge öltözéket kell öltenünk. A vulkanikus részeken pedig a forróság mindent eléget. Kezdve a hátunkon lévő íjtól, a fa páncélig... A vulkanikus területre egyébként is csak egy speciális páncél megszerzése után érdemes huzamosabb ideig merészkedni. Addig félmegoldásként szolgálhatnak elixírek amik meggátolják, hogy hamuvá égjünk a forróságban. Éjjelente veszélyesebb a kalandozás, több ellenfél tör az életünkre. A farkasok előszeretettel vadásznak éjjelente, és falkában. És még számtalan, szinte felsorolhatatlanul sok dolog, összefüggés van.
A játékmechanikai eszköztár része még, hogy különböző erők is a rendelkezésünkére állnak. Például mágnesesség révén tudjuk lebegtetni a fém tárgyakat. Meg tudjuk fagyasztani a vizet. És rövid időre megállítani az időt. Ezen kívül még van más is, amit nem sorolnék fel. De mindezek használhatóak mind a harcok során, mind a szentélyekben lévő logikai feladványok megoldásához. Sőt, utóbbihoz igazából elengedhetetlenek. És ezek a szentélyek (Shrine) a játék legizgalmasabb helyszínei. 120 db van belőlük. És egytől egyik szenzációs feladatok találhatóak bennük. Mind egyedi, mind más. Annyira változatosak, hogy el sem hittem. Ezeket a szentélyeket nekünk kell megtalálunk szerte a térképen. Már a felkutatásuk is jó móka, hát még a megoldásuk!
Akad még ezen túl is tennivaló bőven. Egyrészt rengeteg mellékküldetés, amiket NPC-kel való beszélgetés során kaphatunk meg. És a Korok magok gyűjtögetése. Ebből 900 található a játékban. Minifeladatok, melyek megoldása után magokat kapunk, amit a vezetőjüknek átadva az inventory-nk méretét tudjuk bővíteni.
Külön minijátékoknak is felfogható tevékenységek még a főzés, a bányászat is. A főzés eszméletlenül jól ki van találva. Mert az állatvilágon túl, a növényvilág is impozáns a játékba. Almától kezdve, gombák, paprikák, banánok..stb stb. is találhatóak. Ezeket pedig kombinálva ételeket készíthetünk. Minden alapanyagnak megvan, hogy milyen hatása lesz a kész ételre. Például a banán Strenght-et ad, erősebbet fogunk ütni a karddal. A paprika hőérzetet. És a lista szinte végtelen. A kombinációk végtelenek. Egy jó kis gyümölcsös sült vad hús. Vagy egy roston sült hal, kagylóval pikánsan megsütve? Semmi sem akadály. Gyógyitalokat is így készíthetünk magunknak. Amik különböző bónuszokat adnak.
És akkor ha mindez nem lenne elég, akkor ott vannak az elementális elemek. Ezeket is tudjuk használni, méghozzá az íjunk segítségével. A tűz, jég, elektromos, és robbanó nyílvessző áll a rendelkezésünkre. De ezeket az elemeket másként is tudjuk használni. Például egy égő fáklyával ha egy jégtömb közelébe megyünk ami adott esetben elállja az utunkat, akkor fel tudjuk olvasztani. Ha begyújtunk egy legelőt, akkor a meleg levegő által felhajtó erő keletkezik, és a siklóernyőnkkel magasabb helyeket is el tudunk érni. Elektromos íjjal, ha egy ellenséges táborban meglövünk egy fém eszközt, akkor az elektromos kisülés pusztítást végez a közelben. Ezáltal mondjuk kiüti az ott álló ellenségeket. Vagy ha ugyanezzel az íjjal belelövünk egy tóba, akkor a halak szépen felbukkannak a víz felszínén, természetesen döglötten.
A legtöbb dolog teljesen természetes módon működik, csak egy játékban ezekre nem feltétlenül számítanánk. Például tábortüzet gyújtani a következő módon lehet. Fejszével, vagy nagy karddal kivágunk egy fát, azt feldaraboljuk "gyújtóssá", majd letesszük a földre, melléteszünk egy kovakövet, és suhintunk a fém kardunkkal. A kovakő ezáltal szikrát ad, amitől a fa begyullad!
Nekem az első WoW! élményem akkor volt, amikor kezemben az íjjal, mászkáltam a tábortűz körül, majd mikor a tűz főlé ért az nyílvesszőm hegye, az begyulladt, és utána úgy tudtam kilőni. Ott konkrétan mondtam is, hogy "azta". És a játék telis-tele van ilyenekkel. Nem tudok én se mindent leírni, de párat megpróbálok még random.
Az ellenfelek kezéből ki lehet ütni a fegyvert. Ilyenkor vagy megkeresi amit kiütöttünk, vagy keres mást. Ha nem talál, akkor esetleg elkezdhet kővel dobálni. De a követ baseball szerűen vissza tudjuk ütni. A nagyobb ellenfeleknek vannak gyenge pontjaik. Ha folyamatosan azt támadjuk, akkor egy idő után elkezdi védeni azt a pontot, akár a kezével eltakarja.
A vulkanikus területeken borzasztó magas a hőmérséklet, ha ezen a területen egy húst ledobunk a földre, akkor megsül. A sivatagos területen akkora a hőingadozás, hogy nappal forróság van, éjjel pedig fagy.
A pajzsunkra rá tudunk állni és kvázi snowboardozni lehet vele (nem csak hóban), ehhez csak lejtő kell.
Nagy kőgolyókat legurítva a domboldalról, esetleg megölhetünk velük ellenfeleket, ha azokat eltalálják.
Kisebb hógolyókat ha elkezdünk gurítani, akkor azok egyre nagyobbak lesznek.
Vad lovakat foghatunk be. Amiket utána az istállóba regisztrálás után bármikor elérhetünk. Ezeket a lovakat be kell előbb törni. De én például a kezembe tartottam egy almát, és szép lassan odasétáltam egy vad lóhoz, ami kiette a kezemből, majd felpattantam a hátára és nem volt nehéz utána már betörni.
Annyi meghökkentő dologra figyeltek a készítők, amitől ez a játék megkérdőjelezhetetlenül kimagasló. És teljesen jogosnak tartom a "generáció legjobbja címet" ha nálam nem is az, mert...
Ez a borzasztó nagy szabadság, hoz magával egy-két szerintem kellemetlen dolgot is. Egyrészt a játék szerintem túl könnyű. A rengeteg lehetőség, az nem feltétlenül van kiaknázva a történet végigjátszása során. Mivel a fejlesztőknek biztosra kellett menni, hogy azok számára is megoldhatóak legyenek, akik nem töltöttek 50-100 órát a világ felfedezésével. Ezért a boss harcok könnyűek, még a legutolsó is, nagyon. Ugyanakkor vannak eldugva mini bossok, amiket igazán nehéz legyűrni.
A nagy nyitottság oltárán feláldozták azt, hogy a narratíva fogja a kezünket, és végigvezessen a játékon. Nekem nagyon tetszett a játék. De a narratívát, a történetet én mindennél fontosabbnak tartom. És ebben a játék nem túl erős. Értem, hogy miért. Vagy ez, vagy az. De itt a szabadság oltárán feláldozták a komplexebb történetet. A mélyebb karaktereket. Mert a történet nagyon egyszerű. 100 éves kómából ébredve, nem emlékszünk semmire. Előbb az emlékeinket kell visszaszerezni (bár ez is opcionális igazából), majd négy nagy "gépet, erőt" kell megszelídítenünk, amik majd a végső harc során segítenek a főellenfélnél. És természetesen ezek is opcionálisak. Viszont iszonyat élvezetes mind a négy, izgalmas harcokat, és kemény fejtörőket rejtenek. De a sztori szál nagyjából ennyi.
Nem rossz ez. Csak kevés. Vagyis nekem. Én sokkal több sztorit vártam. És sokkal komolyabbat, ha már a generáció legjobbja. Nincs meg benne az a bizonyos "big journey" érzés. Ami például a Dragon Quest XI esetében. A végén nincs meg az, hogy elégedetten visszatekintünk az általunk bejárt változatos útra.
Ugyanakkor elismerem, hogy megközelíteni sem tudja semmi más játék ezt a nyitottságot, ezt a szabadságot, ezt a megszámlálhatatlan lehetőséget amit ez a játék nyújtani tud. Semmi. Ezért ilyen alapon, az, hogy a sztori karcsú, az csak az én egyéni problémám. Ettől még ez a játék szenzációs!
Hibával, buggal én nem találkoztam. Egyetlen furcsaság volt csak, hogy a siklóernyőre nem hat semmi. Például a vulkános területen az nem ég el. Ha mér valamibe bele kell kötni. Bár lehet, hogy erre is van magyarázat, csak én átsiklottam felette.
System seller? A generáció legjobbja? Az. Én el tudom fogadni. Ajánlom mindenkinek. Az már más kérdés, hogy egy Switch beszerzését is magával vonza az, ha valaki végig szeretné játszani.
És borzasztó szomorú, hogy ez a játék már két éve megjelent. Ő lenne a követendő példa. És még Hideo Kojima se emelt át fontos elemeket belőle a Death Stranding-be. Pedig ott igazán elfért volna innen pár dolog! Más fejlesztő stúdiókról nem tudok nyilatkozni, mert a legtöbbeknek nem az alkotás a cél. Talán még a Rockstar emelt át innen a legtöbb dolgot a RDR2-be.
Végére pár random, de helyenként spoileres kép:
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
)
