Horizon Zero Dawn
Fejlesztő: Guerilla Games
Kiadó: Sony
Megjelenés éve: 2017 (PS4), 2020 (PC)
Bolt: Minden nagyobb boltban megtalálható, Steamen a Winter Sale keretén belül épp' akciós.

Milyen világokat szeretek? Az érdekes világokat szeretem. A jól kitalált világokat szeretem. Meg amiken el lehet gondolkodni. Egy RPG esetében kiemelkedően fontos a helyszínül szolgáló világ szerepe, a HZD pedig nagyon magával ragadott.

A keretsztori ugyebár kissé sablonosan indul - én meg innentől spoileresen folytatom - miszerint a megállíthatatlan robothadsereg elpusztítja a civilizációt, de eddig akár egy Terminátor-koppintás is lehetne, azonban a HZD tovább tekerte a potmétert, azzal, hogy mivel itt a robotok biomasszát tankolnak, így az exponenciálisan növekvő robothorda nagyon záros határidőn belül felél mindent a bolygón. Értsd: mindent. Az élet teljes kipusztulása elkerülhetetlen.
Az élet újrakezdésére a megoldást a Zero Dawn projekt nyújtja, ami egy AI vezetésével egyrészt megpróbálja megállítani a robotokat, másrészt újraterraformálja a Földet és visszanépesíti azt. Persze némi probléma azért becsúszik, minek eredményeképp 31. századi leszármazottaink törzsekbe szerveződve, íjjal és nyíllal felfegyverkezve vadászgatnak robotszarvasokra Colorado Springs romjainak környékén, leginkább teljes sötétségben afelől, hogy miért áll úgy a világ, ahogy.
Nagyon érdekes poszt-apokaliptikus sztori ez, ahol tényleg teljesen és visszavonhatatlanul pusztult el minden, majd lett elölről kezdve, úgy ahogy... Nem találkoztam még hasonló elgondolással.

Ebbe a környezetbe érkezik a főhősünk Aloy, akit az egyik törzs kitaszított vadásza nevel fel, és persze ő lesz a világot megmentő hős, akinek a szemén keresztül mi is felfedezzük, hogy mi történt, miért történt és mi lesz ezután.

A játékmenet egyébként klasszik XP gyűjtögetős, képzettség-fás RPG, a harcrendszer jó, a harc élvezetes, az ellenfelek okosan megközelítve viszonylag könnyen legyűrhetők, és még ha hordákban támadnak a robotok, akkor is egy lendületes, pörgős csatát kapunk, aminek a végén elégedetten lihegünk, meg lootoljuk az alkatrészeket a robo-krokik és robo-keselyűk maradványaiból.
Érdekes egyedi színfolt az életerő menedzselése, mert az elmaradhatatlan, fix HP-t gyógyító healing potionok mellett, gyógynövényeket is gyűjthetünk, melyek a potiktól függetlenül gyógyítanak épp csak annyit, amíg nyomva tartjuk az erre dedikált gombot, így harc közben egyrészt két külön rendszerünk is van, amivel életben tarhatjuk magunkat, másrészt akinek hozzám hasonló OCD-je van, annak nem kell elpocsékolnia egy potit csak azért, mert zavarja, hogy a karaternek 95%-on van az életerőcsíkja.

A másik nagyon érdekes dolog, hogy számomra ez az első játék - sőt, en bloc médiatermék - ami jól feminista. És itt a feminizmusnak tényleg nem azt a változatát kell érteni, aminek a vége valami izzadságszagú film, amiben azért cserélték ki az összes karatert nőre, mert az jól mutat a kvótában, vagy mert ezt várta el valaki, hanem azt, ahol úgy van egy csomó erős, színes, rendesen megformált női karakter, hogy tök evidensek, hogy azok a karakterek nők. Mert hogy a Nora törzsben a vénasszonyok tanácsa a legfőbb törvény, hát ja, ilyen simán lehet. Persze idővel feltűnik, hogy a hadvezér is nő, meg a másik városban is csak azért férfi, mert a nővére volt az előző hadvezér, de az pont eltűnt. De legalább ő is felnő a feladathoz és a végén a saját jogán is férfi lesz.
Szóval van még hová fejlődni, de ez az irány sokkal jobb, mint mondjuk az új Szellemirtók...

Néhány problémám azért akadt a játékkal.
Egyrészt a szomorúan hosszú töltési idők. SSD-n van a játék, mégis a játék indítása utáni első betöltéskor vagy ha nagyon messzire gyorsutazunk a térképen, akkor percekig lehet nézni a betöltőcsíkot, szerencsére ha a közelbe ugrunk, vagy halál miatt kell újratölteni ugyanazt a környezetet, az gyorsan megvan. Ebben talán közrejátszhat, hogy a shader cache-t valamiért nem mentette el nálam a játék, úgy láttam ez másnál is probléma.
A másik, valószínűleg szintén a shader cache-el vagy gépemben lévő kevés (4GB) VRAM-mal összefüggő probléma, hogy sűrűbb helyeken nevetségesen alacsony felbontású textúrákat töltött be, amitől már szinte cell-shadednek nézett ki a grafika. Itt azért lehetett volna optimalizálni.
A harmadik bajom játékmenetbeli, az első World of Warcraftos élményeimet idézi és talán nem is nagyon találkozhatunk ilyennel mai RPG-kben, ami nem is baj... Tudjátok az a craftolós küldetés, amiben gyűjts össze két rókairhát meg 3 halcsontot és abból lesz egy táskád. És aztán egy fél megyényi rókát lemészárolsz, mire az egyikből ki tudsz lootolni egy darab bőrt. Mi a tököm tartotta össze az előző 83 rókát, ha azoknak nem volt bőre?
Meg a felhasználható tárgyak. A potionök és lerakható csapdák, figyelemfelkeltésből eldobható kövek, előfüttyenthető robotlovak mind-mind egyetlen, oda-vissza lépthetető listára kerültek, amit nem tudsz átrendezni, nem tudsz belőle kidobni dolgokat, és nem tudsz benne ugrani, csak egyesével lépkedni rajta és marhára frusztráló hogy most azonnal kell egy healing poti, de előbb még végig kell pörgetni az összes csapdát, a resist potikat, a lovat, a kavicsokat meg anyám kínját is. Ebbe azért belehaltam párszor.
Az utolsó pedig a sztorinak az a tulajdonsága, hogy nem nagyon vannak benne fordulatok, hanem az a régi vágású "a jó fiúk jók, a rosszak meg rosszak" jellegű valami, ami ma már... nem szokás. Ezt ki-ki ízlése szerint kategorizálja be, nekem annyira nem hiányzik, de volt egy jó pár momentum, ahol vártam a semmiből érkező nyílvesszőt, ami majd véget vet a szimpatikus mellékszereplőnek, de egyszer sem érkezett.

Dióhéjban: jó játék, kiváló alapötlettel felépített világ, egész jó sztori, szerethető karakterek, vegyétek meg, élvezni fogjátok.